Dubaj, a legek városa – Egy jutalomutazás tapasztalatai

Dubaj, a legek városa – Egy jutalomutazás tapasztalatai
Dubaj, a legek városa – Egy jutalomutazás tapasztalatai

Milyen az, amikor egyenesen az Egyesült Arab Emirátusokba repülünk egy négynapos jutalomkirándulás erejéig? Gyors és intenzív beleszippantás egy különleges, lenyűgöző, furcsa és sokszor ellentmondásos világba.

2017 márciusában, a jól végzett munka eredményeként, négy napot tölthettünk az Arab Emirátusokban, Dubajban és Abu Dhabiban. Mivel mindenről az anyacég gondoskodott, nem tudok élelmiszerárakról és belépődíjakról beszélni, mi ez alkalommal csak habzsoltuk az élményeket.

Nekünk a párommal ez volt szinte az első találkozásunk az arab világgal, leszámítva a dohai átszállást, amikor Ausztráliába utaztunk. Aggódtunk is, hogy vajon szabad-e majd kézen fogva sétálni a városban, a spontán puszikról meg eleve lemondtunk. De valójában emiatt nem kell senkinek aggódnia. A Burj al-Arab szálloda mellett a tengerparton még bikiniben is napoztak a lányok, igaz akadt olyan is, aki lepelben fürdött.

Az első nap például egy szemináriumon vettünk részt, ahol az európai csapatból is voltak előadók. Több hölgy is a miniruhát mint egyetlen alkalmas ruhadarabot választotta ki otthon arra, hogy egy arab országban, ezer ember előtt a színpadon beszédet tartson. De nem rángatták le onnan, és nem is fütyülték ki. (De várd ki a végét, még csak később mentünk a Zajed sejk mecsetbe.) 

Közlekedés


Ahogy több helyen is olvashatod a neten, Dubajban nagyon jó választás a taxi. Mindig és mindenhol találsz, és egyáltalán nem drága. Ráadásul a dubaji taxisoknak az az előnyük is megvan, hogy mivel ott nincs minden utca elnevezve, ezért sok helyszínt aszerint adnak meg, hogy milyen másik ismertebb épület közelében van. Ez ugye egy turistának nem nagy segítség. Mi a cégünk ottani irodáját kerestük, de annak a címe szintén nem volt megadva. Erre előre gondolva otthon kinyomtattam a google térképet, az épület fotóját, így ezek alapján a taxis elsőre odatalált.

Engem mint egykori kamionsofőrt, az is érdekelt, hogy mennyire őrült az ottani közlekedés. Európában minél délebbre mész, annál kaotikusabb minden. (Nápolyban például nem nagyon találsz sértetlen karosszériájú autót.) De itt Dubajban egészen kulturált a forgalom. Igaz, amikor a sivatagból jöttünk vissza, Szelim, a sofőrünk mindig előreszáguldott a leállósávon az útszűkületig, és csak ott vágott be a sorba. De ez szinte bárhol előfordulhat.

Az, hogy Dubajban csupa luxusautó furikázik, csak kacsa. Talán a lakosság néhány százalékát kitevő eredeti emirátusi lakosok igen, de a több mint 90% indiai, bangladesi, más arab országbeli és filippínó bevándorló ugyanolyan autókkal jár, mint az európai többség. Láttunk ugyan egy-két Ferrarit meg Porschét, de tényleg nem többet. 

Gazdagság és szegénység

Ha már gazdagság, láttam olyan falragaszt, amin egy férfi ágybérlő társat keresett. Pontosan nem tudom, hogy az mit is jelent pontosan, de gondolom, nem egy szobát bérel valaki, csupán egy ágyat. Ahogy megfigyeltem, minden hétköznapi munkát a bevándorlók végeznek, arabokat csak az útlevél ellenőrzésnél láttunk. Meglepő módon elég sok nőt, akik természetesen fekete abaját viseltek. Dubajban egymást érik az építkezések, de az ott tapasztalható tevékenység intenzitása valahogy meg sem közelítette az európait. Igen sokan heverésztek az árnyékban. A hotelek személyzete is külföldi, köztük nagyon sok az indiai. Ha tőlük kérsz valamit, ne lepődj meg azon, ha mosolyogva bólogatnak, mintha értenék, de aztán nem történik semmi, hiszen fogalmuk sem volt, hogy mit akart a"nagy fehér úr". 

Souk, az arab piac

Dubajban kihagyhatatlan élmény a piac. Helyi forrásaink azt állították, hogy az aranypiacon 11 tonna arany van. Mindenesetre elképesztő mennyiségű arany lóg a kirakatokban, köztük olyan nyakláncok, amelyeket én inkább láncingnek mondanék. El sem tudom képzelni azt a szituációt, amikor valakinek arra lenne szüksége, hogy ilyet viseljen. Bár a nyílzáportól biztosan nyújtana némi védelmet.

Ha taxival mész a piacra, mondd a sofőrnek, hogy: Gold Souk. Onnan kiindulva minden elérhető. A textil-, a cipő-, a fűszerpiac is. Reggel 10 órától indul az élet, és elképesztő marketingfogásokkal dolgoznak az árusok. A sikátorokban"lézengő" emberek azt próbálják kideríteni, hogy mit akarsz venni. Aranyat, ezüstöt, órát, ruhát? És már terel is a megfelelő üzlet irányába. Volt olyan „ügynök”, aki utánunk jött egy ezüstboltba, és amikor dolgunk végeztével távoztunk, már vitt is magával a saját ezüstáru üzletébe. Azt meg nem bírtam ki röhögés nélkül, amikor az árus összeszámolta a fehérarany szett értékét, majd a leírt számot (110 000 dirham) azonnal áthúzta, mert mi „discountot" kapunk ám! Naná, hogy kedvezményt kapunk, hiszen sosem látott minket, tehát régi jó ügyfelei vagyunk! Le is alkudta saját magának az árat 4 000 dirhamra.

A textilpiacon nagyon becsapós volt, hogy a próbababákra olyan ügyesen tekerték rá az anyagot, mintha már kész volna a ruha. Aki vonzódik a keleti ruhákhoz, annak feltétlenül ki kell oda mennie. (Bár végül találtunk egy tuti üzletet, de arról majd később.) Többen is felajánlották, hogy vegyük meg a szövetet, holnapra megvarrják belőle a ruhát. De az már az utolsó napunkon történt, szóval ez az opció nekünk már nem játszott. 

Gold Souk, az arab aranypiacGold Souk, az arab aranypiac(Fotó: Bojtos Zoltán)

Ha már ott jártam, beruháztam egy arab ornátusra, ami 130 dirhamba került. A hosszú ing, az asztalterítő a fejemre és a hozzá tartozó Trabant-ékszíj. Nem hiszed el, hogy milyen kellemes viselet volt a sivatagi szafarin. Olyan jól adtam az arabot, hogy a hotelben a személyzet Salem alejkummal köszönt. Mivel teljesen váratlanul ért a dolog, nem is az autentikus Alejkum salamot válaszoltam, hanem Good Morningot. És had tegyem hozzá, hogy a recepciós pultnál azonnal kiszedtek a sorból, hogy soron kívül elintézzék a problémámat. Szóval, ha nem vagy egy vörös hajú, fehér bőrű ír típus, akkor használj burnuszt arra felé. 

A legkellemesebb viselet DubaibanA legkellemesebb viselet Dubaiban(Fotó: Bojtos-Sváb Csilla)

Látnivalók

Természetesen kivittek a Pálma-szigetre, megnézni az Atlantisz hotelt, ami már egy másolata a Barbadoszon álló eredetinek. (És Abu Dhabiban már láttuk a következő másolatot épülni.) Természetesen csak kívülről, mert oda csak fizetővendégeket engednek be. Megnéztük a Burj Kalifát is, a világ jelenleg legnagyobb épületét. Ha hinni lehet az információnak, olyan magas, mint három Eiffel-torony, vagy két Empire State Building. Nekem szörnyű tériszonyom van, de itt ebből semmi nem érződött. Talán azért, mert az egészen elképesztő látkép, inkább már egy légi felvételhez hasonlít. A híres szökőkút időhiány miatt kimaradt, de megyünk még Dubajba, majd akkor megnézzük. 

Sheikh Zayed Grand Mosque


Utazásunk legnagyobb élménye számomra a Zájed Sejk mecset volt Abu Dhabiban. A Közel-Kelet legnagyobb mecsete41 000 hívő számára biztosít helyet vallásuk gyakorlásához. Lélegzetelállító, monumentális és gyönyörű, de a hölgyeknek nem könnyű bejutni, hiszen a dresscode-ot szigorúan veszik. Nem látszódhat ki a haj, a póló csuklóig kell, hogy érjen, a nadrág nem lehet passzos. Az idegenvezetőnk szerint az, aki egyénileg látogat el oda, kap abaját kölcsön, amiben bemehet, de a buszos csoportok tagjai, nem. A mi csoportunk felét az első körben „kiszelektálta” egy burnuszos ellenőr. Például a kedvesemnek a csukló fölött 10 centivel ért véget a blúz ujja, ezért rávett egy csipkés, vékony fekete inget.

– Transparent Madam! – mondta neki az arab.

Vagyis ha egészen közel megyek, és felteszem a szemüvegem, látom, hogy a textil alatt emberi, vagyis asszonyi bőr található. De végül némi rábeszélés után ránk legyintett és tovább engedett.  

A mecsetben az iráni származású idegenvezetőnk szerint egy egy darabból szőtt, 5 000 m²-nél is több perzsaszőnyeg található. Hihetetlenül kellemes volt rajta mezítláb sétálni, mivel természetesen a cipőt kinn kellett hagyni. Hogy milyen a mecset belülről, azt ítéld meg a képek alapján, és ha teheted, mindenképp látogass el oda! 

Ria Ria Hungária!

Abu Dhabiban még beugrottunk a magyar válogatott kapitányának, Dzsudzsák Balázsnak az edzésére is. Addig ordítottuk a parkolóban, hogy: „Ria Ria Hungária”, meg hogy „Hajrá Balázs”, amíg elő nem jött az öltözőből, néhány kézszorítás és közös fotó erejéig. 

Day to Day: az üzlet, amit ki ne hagyj!

Ha beírod a gugliba, több helyen is találsz ilyen Day to Day boltot Dubajban. Mi a Deira City Center Metro Station közelében levőben voltunk. Arab ajándéktárgyak és édességek, illatszerek, elektronikai cikkek, ruhák és cipők nagy választékban és kedvező áron. Az emeleten akkora ruházati osztály van, hogy nem elég rá egy délelőtt. 3 000-5 000 forint közötti áron vettünk indiai tunikákat a páromnak, ami nagyon jól áll neki. Valahogy úgy éreztük, hogy abajára nem lesz szüksége Európában, így azt kihagytuk. 

Sivatagi séta

Természetesen ez sem maradhatott ki. Ide szándékosan burnuszt vettem fel, hogy megtapasztaljam az autentikus viseletet. És valóban kellemes volt, szellős, és még este sem fáztam benne. Csupán egy dolgot kellett megszokni, az autóba beülést, és azt, hogy hogyan is üljek (zuhanjak) le a párnákra a vacsoránál. Gyakorlatilag szoknyában voltam, ami nekem nagyon szokatlan volt. Végül megcsippentettem a szélét, és szőrös lábaimat megvillantva felhúztam térdig, így már jól működött. Az előzetes információs anyagokban zárt cipőt ajánlottak erre a programra, én viszont szandált húztam. A cipőbe is bemegy a homok, a szandálból viszont könnyebb kirázni – gondoltam. Ahogy a képen látod, volt, aki mezítláb sétált a sivatagban.

Ahogy már említettem, sofőr vagyok. Így nem szórakoztatott különösebben az, hogy a terepjáró hátsó ülésén harangütőként csapódtam jobbra-balra, miközben Szelim, a sofőr a dűnéken száguldozott. Ha én vezethettem volna, biztosan jobban tetszik. De mint kiderült, a sivatagra külön jogosítvány szükséges, amit legalább három éves vezetési gyakorlat után lehet megszerezni. Az pedig kimondottan zavart, hogy a sivatag tele van szeméttel. Szelimtől érdeklődtünk arról, hogy élnek-e itt sivatagi állatok, amire ő mosolyogva mondta, hogy itt nincsenek. Ide csak a turistákat hozzák, akik teleszemetelik a környéket. Az állatok a sivatag belsejében élnek. 

A program része volt egy oázislátogatás is, ahol műsoros vacsora várja a látogatókat. Természetesen műoázisról van szó, a vizet csővezetéken vezetik ki, nem valami ott fakadó forrásból nyerik. A vacsorát külön sorban kapják a nők és a férfiak, a fene se érti, hogy miért. Mert utána újra egy asztalhoz ültünk le, mint otthon a konyhában. A táncműsor viszont nagyon tetszett, tényleg magas színvonalú táncosok léptek fel. 

Sivatagi felszerelésSivatagi felszerelés(Fotó: Faragóné Keserű Judit)

Egy dubaji furcsaság

Azt állították, hogy Dubajban nincs csatornázás, hanem minden épületnek saját szennyvízelvezető rendszere van. Állítólag ezeket éjjelente nagy tartálykocsik szippantják ki és szállítják el. Ennek nem tudtam utánanézni, mert nem akartam egy éjszakámat sem arra áldozni, hogy büdös tartálykocsikat kövessek. Mindenesetre fura, hogy ott, ahol annyi pénz van, nem építenek csatornahálózatot.

Azt tartja a mondás, hogy ajándék lónak ne nézd a fogát, de ennek a lónak nyugodtan megnézhetjük. Óriási élmény volt az elmúlt négy és fél nap, amire még sokáig fogunk emlékezni. Dubaj gyönyörű és felejthetetlen emlék, és egészen biztosan vissza fogunk még oda menni. Gyere te is!


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!

Tetszett? Oszd meg!