Amikor a jobb az új bal – Közlekedés a rossz oldalon

Amikor egy otthon is hétvégi sofőr először vezet a “rossz” oldalon – az az érzés egyszerűen felülmúlhatatlan. De nem a legjobb értelemben és ezt tetézi az a tény is, hogy nőnek születtem. Hát igen… Itt minden más, az élet gyorsabban pörög, az emberek jóval többen vannak, így sokkal több az autó, nagyobb a forgalom és persze az ellentétes oldalon haladunk és ülünk is, miközben vezetünk.

Sajnos, elmondhatom, hogy nem vagyok egy túl gyakorlott sofőr, de azért ha beülök tudom mi merre van, ez is olyan mint a biciklizés. Nem jövök zavarba a forgalomtól, csak egyszerűen kicsit lassabb vagyok, mint mások (a gyakorlottak), ami talán köszönhető a nagyobb körültekintésnek, mielőtt bármit csinálok. Vagy nem sajnos, hiszen hétvégi- és női sofőrök nélkül túl könnyű lenne, nemde? És most képzeld el, hogy egy ilyen alak kimerészkedik az angol utakra, egyenesen annak a velejébe.

Ciprus: A nulladik alkalom

Mikor még Cipruson éltem párommal, egyik este hazafelé ért az a megtiszteltetés, hogy a 2x2 sávos főúton, gyér forgalomban kipróbálhattam magam az ellentétes oldalon. Az út nem volt több 20 percnél, de bőven elég volt ahhoz, hogy elkönyveljem: nekem ez nem megy. Ő korábban még életében nem hallott engem csúnyán beszélni, de akkor kinyílt előtte a szótáram. Először is alapvető probléma volt, hogy folyton jobb oldalon kerestem a sebváltót és hogy megtaláljam a másik oldalon, ahhoz már a szemem is kellett. Ennél fogva a sávomat is nehezen tartottam. Egy ilyen “hol van a sebváltó?”-pillanatban sikerült végül satufékkel megállni piros lámpánál.

Ami a rossz oldalt illeti, nagyon furcsa volt így bemenni a körforgalomba is, ami persze, hogy nem egysávos volt. Az utolsó elágazásnál pedig vagy három percig álltam, mire sikerült jobbra kanyarodni. A sokkhatás nagyjából másnapra múlt el és utána két évig nem is ültem volán mögé a rossz oldalon.

Basildon-London: fél alkalom

Ahogy az lenni szokott, az élet úgyis megtanít dolgokra, nem számít mit akarsz vagy mit nem, ha a sors úgy gondolja, akkor nincs kibúvó. 2014 nyarán vettünk egy családi autót párom édesapjának, Londontól nem messze, Basildonban. Mire oda jutottunk, hogy haza kellene hozni, kiderült, hogy páromnak nemhogy nincs angol jogosítványa, de még a magyar is lejárt. Hoppá! Akkor most ki vezessen? Szerencsémre én addigra már megkönnyítettem angol ügyintézéseim azzal, hogy a magyar jogosítványomat angolra cseréltem. Így persze a megtiszteltetés engem ért. Hálás köszönet! De komolyan!

Ez a második, vagy inkább feledik alkalom már kicsit magabiztosabbá tett. Nem voltam rest megkérni páromat, hogy a másfél órás út alatt ő kezelje a váltót, így csak a másik problémával kellett törődnöm, hogy a rossz oldalon tartsam magam. Az út elején utamba akadt négysávos körforgalmon kívül más problémám nem is volt. Városon belül is szépen haladtam, az autópályán is (habár ott ki nem tud vezetni?) és Londonba érve se voltak gondok. Épségben hazavittem magunkat.

(Fotó: Google Maps)

Margate-London: Az első teljes alkalom

A fél alkalom után volt egy kis kihagyásom, mondhatni egy teljes év, a bal oldalon. Így megint nagyobb izgalmak elé néztem, mikor újabb autót vásároltunk – exportra. Addigra már megvolt a saját járgányunk, de azt még nem volt alkalmam vezetni, vigyáztunk a három hónapos biztosítási próbaidőszak miatt (erről majd egyszer máskor). Szóval autóvásárlás végett vidéknek vettük az irányt, odafelé a saját autónkon gyakoroltam egy órácskát, nagyrészt autópályán és kicsivel kevesebbet településen keresztül. Ezt már majdhogynem az első igazi UK-vezetésnek számolom, hisz már a sebváltót is én kezeltem és közben a sávomat se hagytam el, nem rongyoltam bele senkibe. Yesss! Este 7 körül érkeztünk Margate-be és vissza Londonba már két külön autóval jöttünk.

Margate, Dél-Kelet Anglia(Fotó: Google Earth)

Az út két órán át tartott, teli “Most váltok, a váltó balra van…” és “Bal oldalon haladok…” mantrákkal, afféle szóbeli megerősítés végett, hogy biztosan ne legyen gond. Vidéken, majd autópályán nem volt semmi gond, úgy követtem az előttem haladó páromat, mintha a tükörképem lenne. Kicsit olyan érzés volt, mint egy autós videójáték, az autóink is teljesen egyformák voltak.

Amint Londonba értünk, hamar elillant a bátorság. Egyik pirosnál elkezdtem babrálni a GPS-t, de közben zöld lett, jött a kapkodás meg minden, persze hogy lefulladtam. Közben arra eszméltem, hogy épp a "piros és emeletest" - mármint a buszt - tartom fel és már mindenki ledudált az útról. Bocsika! És itt mintha elvágtak volna valamit, jött a nagy forgalom, a dugók hegye és ezután még vagy négyszer lefulladtam. Alig vártam, hogy hazaérjünk, de előtte még – a biztonság kedvéért – feltartottam egy szirénázó rendőrautót is, hogy tuti jó érzéssel zárjam ezt az alkalmat.

Végső soron egy a lényeg: ismét nem okoztam kárt magamban, se másokban, se az autóban. Így azért valamilyen szinten elégedetten zártam a teljesen elsőnek mondható kormányozgatásomat a rossz oldalon.

(Fotó: Fekete Szilvi)

London-Southampton: Lazázás

Margate-i túránk után hol itt, hol ott vezetgettem, főképp Londonon belül, és szoktattam magam a dudaszóhoz is. Így visszanyerve magabiztosságom, egyik reggelen levittem Southamptonbe (Dél-Anglia, tengerpart) az export járgányt. A hétvégi sofőr kicsit megtáltosodott, hiszen már én dudáltam rá páromra, aki rendszerint előttem hajtott, hogy vegye már észre a zöldet. Volt az út során minden: kisebb-nagyobb forgalom, köd, eső, napsütés, de hibátlanul teljesítettem. Vagyis… egy puhatestűt azért sikerült szélvédővel leszerelnem mikor párom kerékkel átpasszolta (R.I.P.). Az út egyébként három órás volt, mire leértünk a kikötőbe és hajóra adtuk az autót.

Azóta mondjuk nem vezettem, mert hétvégi sofőrökre mindig szükség van. :)

(Fotó: Google Maps)

Rossz oldal, bal oldal... De miért?

A világ lakosságának kb. 34%-a vezet a bal oldalon, és 66%-a a jobb oldalon. Azt tudtad, hogy egészen az 1700-as évekig a világon mindenütt a bal oldalon közlekedtek? Egyszerűen azért, mert ez tűnt ésszerűbbnek a jobbkezesek számára. És ugye a többség szava…

A bal oldali közlekedés főképp brit területeken honosodott meg, ahol ez a jobbkezes kardhasználat mellett a lovagi tornák alkalmával lezajlott lándzsás bajvívásra is visszavezethető, amiknek alkalmával szintén jobb felől tartották a fegyvereket. Ennek (is) köszönhető, hogy ma itt bénázok, másokkal egyetemben, a bal oldalon.
Egyes tanulmányok szerint a bal oldali közlekedés biztonságosabb, mint a jobb oldali. A legtöbbünknek ugyanis a látás terén is a jobb oldala a domináns. Bal oldali közlekedés esetén pedig, teszem azt egy előzésnél, a jobb szem irányításával pontosabban képes az ember a távolságot és a sebességet megbecsülni.

Ezek után számomra megkérdőjeleződik, hogy valóban a bal oldal lenne-e a rossz?

(Fotó: Flickr/Spencer Wright)

DUDASZÓ

Erről annyit érdemes tudni, hogy az itteni sofőrök kicsit kezdenek elolaszosodni. Legyen bármi, dudálnak. Ha annyival haladsz a sávban amennyivel lehet, ha hétvége van, ha sietnek, ha nem indulsz pöccre a zölddel együtt, ha nem kanyarodsz, mert sorra jönnek szemből… ők dudálnak, majd ha sikerül nekik kielőzni, akkor mellé mutogatnak egy sort és padlógázzal odébb állnak. Így ezt is meg kell szokni egy kicsit, de néhány hét és már meg se hallod. Viszont az első néhány alkalommal, amikor még épp ki sem ismered magad az itteni utakon, ez egy plusz stresszforrás.

ANGOL JOGOSÍTVÁNY

Előnye, hogy megkönnyíti az ügyintézést, hiszen mindenhol ez a hivatalosan elfogadott angol lakcímigazoló; nincs kötelező egészségügyi alkalmassági vizsgálat; szabálysértéskor először büntetőpontoznak és nem kerül automatikusan bíróságra az ügyünk; kiállításakor automatikusan megkapod nagymotorra is az engedélyt, nem számít, ha azelőtt még sosem ültél motoron és ezután se fogsz, ha csak magamból indulok ki...

Ha az Egyesült Királyságba költözöl, és megvolt a három év itt tartózkodás, vagy ha már elmúltál 70, kötelező a magyar jogosítványodat angolra cserélni, hogy tovább garázdálkodhass az utakon. Ezt megelőzően viszont csak hat havi igazolt tartózkodás esetén tudod becserélni magyar igazolványod az angolra.

Ha még ezek után se tudod, hogy jogosult vagy-e a drágaságra, akkor a DVLA központ (okmányiroda) online kérdőíve segítségedre lehet.

Igényelni magyar jogosítványod angolra cserélését pedig postai úton tudod. Részletek a postákon.

LECKÉK A ROSSZ OLDALBÓL

Ha nálad is eljött az idő, hogy jobb kormányos autót vezess – ki tudja, miért? –, akkor az a tanácsom, hogy előbb valami kietlen vidéken, földúton, parkolóban gyakorolj, tehát ahol a madár se jár, vagy rosszabb esetben autópályán, de azt se nagyváros közelében.

Vagy még jobb, ha van módod és veszel néhány leckét egy helyi autós oktatótól. A néhány az lehet egytől egészen a csillagos égig, amennyi szükséges ahhoz, hogy magabiztos légy a tükörközlekedésben is.

És még valami: így a cikk végére, illetve már néhány büntetés bezsákmányolása után jutottam arra, hogy jó lenne végre beszerezni egy angol KRESZ könyvet. Úgy néz ki, nem csak az a kormány van a másik oldalon… Egy pár száz oldalas könyvecske meg is teszi.

Végül pedig ne feledjétek: