Londontól Ciprusig kocsival

A német autópályáktól kicsit tartva indultunk útnak Luxembourgból már német földre, Lichtenauba. Nem sok jót hallottunk a németek vezetési stílusáról, a korlátlan autópályás sebességhatárnak köszönhetően. Egész út alatt figyelmesebbek voltunk, mint máskor. Hiába ragadtak volna le a szemeink (hiszen hiába olvasod már az 5. részt, ez még mindig csak az első napunk a túrából), kibírtuk és figyeltünk mindig és mindenkor! Amikor kellett, illetve maximum 2 óránként mindig leálltunk pihenőben. Ennyi kellett hogy bírjuk, illetve a legfontosabb, hogy a párom bírja. Hiszen ő volt a Fahrer (sofőr).

Német utakon, úton Lichtenauba(fotó: Fekete Szilvi)

Így esett, hogy az egyik pihenővel meg is jártuk. Kellemes hely volt, így bent ülve, pihenve fogyasztottuk el a koffein tartalmú italunkat. Utána még fáradtan, de kicsit éberebben, viszont alig várva, hogy végre megérkezzünk első éjszakánk helyszínéhez indultunk útnak. Már csak fél óra kellett volna, hogy célba érjünk, mikor valahogy szóba került az üzemanyag és fogyasztás. Hogy tiszta képet kapjunk a valós fogyasztásról meg akartuk nézni az útvonaltervre írt átlagos fogyasztását az autónak. Hoppá! Nemhogy a terv nem volt sehol, de az azt tartalmazó mappa és a mappát tartalmazó táska sem! A párom táskája, ami viszont minden más dolgunkat is tartalmazta: személyes iratok, foglalások visszaigazolása, autó papírjai, pótkulcs, minden pénzünk… Gyors leállást követően a pihenősávba, végig gondoltuk újra, hogy merre lehet, hol volt nálunk utoljára, hol hagytuk el. Újra és újra lejátszottuk a fejünkben és mindig az volt a válasz, hogy az utolsó pihenőben. Úgyhogy indulás vissza! 

Csak kissé fáradt kedvesem és az autópályás pihenő(fotó: Fekete Szilvi)

A belső sávban haladtunk kihasználva a korlátlan sebességhatárt, eközben megnéztük az ott készült fotókat és szerencsére rajta volt a hely neve is a háttérben, így mobilnetünknek köszönhetően rá tudtunk keresni a helyre, hogy pontosan tudjuk hova kell mennünk, illetve volt akkora szerencsénk, hogy telefonszámot is találtunk. Egy kis várakozás után felvették, mondtuk hogy kik vagyunk, mikor jártunk ott és mit hagytunk ott, és nem fogod elhinni, megtalálták! Ezután már csak azon kellett izgulni, hogy minden benne legyen. Odaérve fokozódott az izgatottságunk, aztán kézbe véve a táskát láttuk, hogy minden megvan. Minden meg volt maradéktalanul! Hihetetlen! Nagyon hálásak voltunk, így egy kis szuvenír belga csokoládéval jutalmaztuk a dolgozókat.

Nos ezek után újra elindultunk barátainkhoz. Az út alatt még egy baleset lassított minket, szerencsére nem velünk esett meg, de ez volt már a legkevesebb, hogy fél órát ácsorogtunk egy szakaszon. Barátainkhoz este 11 felé érkeztünk meg. És ezzel véget is ért az első, de annál érdekesebb, élménydúsabb napunk.

Öko tanulmányházzal(fotó: Petra Horkai Hobbyfotografin)

Lichtenau egy kisváros Baden-Württembergben. Ez fontos, mert Németországban több Lichtenau is van. Így történt, hogy még indulás előtti nap gyors újratervezésre  szorult az útvonalunk, “csupán” Észak-Németország helyett erősen délnyugati irányba kellett tartanunk. Rastatt körzetébe tartozik, a francia-német határ vonalán.

Rajna a francia-német határvonalon(fotó: Fekete Szilvi)

Reggel még kicsit elidőztünk barátainknál. Nem volt ugyan temérdek időnk, de szívesen töltöttük velük azt a kicsit is. Így közvetlen a szomszédságában megcsodáltunk egy öko tanulmányházat, majd siettünk tovább a következő programra. Elvittek minket a Rajnához, ahol pedig átkompoztunk néhány perc leforgása alatt, mindenféle határátkelő nélkül a francia oldalra.

bal: német oldalon, jobb: francia oldalon(fotó: Fekete Szilvi)

Így 2 nap leforgása alatt kétszer is jártunk Franciaországban, csak most épp a lábunk és nem a kocsink kerekei érintették a talajt. Nagyon szép időnk kerekedett, így a visszakompozás után még beültünk egy-egy energetizáló italra. Visszamentünk a házhoz, elbúcsúztunk és beülve az export autóba indultunk tovább... de nem Stuttgartba, hiszen az időzés miatt arra már nem maradt időnk. Így délután 3 óra magaslatában egyenesen Svájcba, Zürichbe vettük az irányt.

Újra úton, egy kis madárlátta pereccel(fotó: Fekete Szilvi)

Borítókép: Üdvözlet Lichtenauban! (fotó: Petra Horkai Hobbyfotografin)

A sorozat további részei:

LONDONTÓL CIPRUSIG KOCSIVAL - ÖSSZES

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!