Tabut döntünk! - Meleg helyzet Katarban

Tabut döntünk! - Meleg helyzet Katarban
6 perc

Mind a legtöbb arab államban, úgy Katarban is az alkoholfogyasztás mellett a homoszexualitás is illegális, és korbácsolással, de akár több évig évig terjedő szabadságvesztéssel büntetik. S bár a tiltások országában szégyelni- és titkolnivaló, a melegség mint tabutéma már itt is gyakorta előbukkan. De csak ritkán a nyilvánosság előtt!

Katarban az egyik legérdekesebb és legfontosabb mérlegelni való kérdés, mielőtt valaki odamegy, az a kisebbségekhez való viszonyulásuk felderítése és megértése. Hagyományaikból és vallási szabályaikból kifolyólag az embernek már elöljáróban van egy elég sötét feltevése az ott uralkodó nézetekről. Ennek egyik aspektusáról, a nők helyzetéről és megítéléséről már írtam korábban, valamint rövid kirándulást tettünk a csak jogaik tekintetében kisebbségek, munkások világába is. De ezidáig nem ejtettünk szót a manapság is érzékeny és mindenkit felbolygató témáról, a homoszexualitásról, ami meglepően elterjedt a régióban, olykor a legbizarrabb formákban mutatkozva meg.

Nem annyira régen jelent meg egy online felületen egy homoszexuális katari írása, vagy inkább felszólalása a kétes megítélésük kapcsán, és szinte azonnal megragadt pár aspektus a cikkből. Az ember többnyire sok mindent csak városi legenda szinten hall, mivel az érintettek meglehetősen hallgatagok. Nem teljesen véletlenül. A szomszédos országban még ma is különböző szervek levágásával jár az ilyen jellegű hajlamok lelepleződése, Katarban pedig előszeretettel felejtik börtönökben az elkapott embereket. De legyünk pontosak. Valaminek a tiltása nem zárja ki annak létezését.

Az uralkodó szemlélet, mint azt korábbi, nők helyzetét kiveséző cikkemben kifejtettem, az európaihoz mérten bigottan ortodox. Mással nehéz lenne magyarázni azt a tudatosan elnyomó rendszert, ami bizonyos embereknek túlságosan tetten érhetően kedvez. A katari kultúrához szorosan hozzátartozik az erkölcsi értékek fennen hangoztatott elvárása, és mindamellett az éjszaka leple alatt annak minden formájú áthágása. (Meg kell jegyeznem, most a kiváltságos rétegről beszélek, akik qatariakból, arab hercegekből, milliomosokból, esetleg focistákból, vagy egyéb jól fizetett sportolókból állnak.) E ponton szükséges kettéválasztani a szórakozásból meleg embereket és a homoszexuálisként élő párokat. A katari melegek egyfelől törvényesen nem lehetnek és élhetnek nyilvánosan együtt, másfelől az ebben a régióban elterjedt kultúra egyik fő jellemzője a gusztustalanságig aljasodott materializmus, ami a mindenféle szórakozás hajhászásában fejeződik ki.

Szóval milyen is lehet melegként élni egy ilyen kultúrában? Veszélyes. Sokkal több jár érte, mint helytelenítő tekintetek vagy pusztán a társadalom idegenkedése. Itt ugyanis a melegek legalább két szinten követnek el az ország törvényeibe ütközőt, nevezetesen: házasságon kívül létesítenek szexuális kapcsolatot, valamint egy azonos neművel teszik mindezt.

Ez a két tény már bőven elég ahhoz, hogy valaki irtó nagy bajban találja magát. (Tudom, sokan most szóra emelkednek, hogy mennyi mindent láttak már Katarban, és eltúlzom a nagy szigort. E ponton szeretnék megnyugtatni mindenkit, nem kell aggódni azon, hogy esetleg nem láttam itt elegendő meglepő dolgot következmények nélkül.) Ennek ellenére zárt ajtók mögött, privát villa bulik keretében, drog és alkohol társaságában nyugodtan burjánzanak a perverzitást kimerítő összejövetelek a sivatagban. Szélsőségesnek hangzik, de logikusan következik egy olyan ország kulturális berendezkedéséből, ahol nőket és férfiakat agresszívan elzárnak egymástól, és a szexualitás olyan súlyos tabu, amit elnyomni és szégyellni kell. Ebből következik, hogy rengeteg tiltott vagy kétes dolog, ami az országban valójában történik - köszönhetően a mindent átszövő, kormány uralta propaganda médiának-, soha nem lát napvilágot és nem is lehet beszélni róla. 

Melegek tévéje (Fotó: Flickr/Esther Vargas)

A cikk írója katarinak vallja magát és meggyőződése szerint melegnek született. A nyilvános felületen történő felszólalását az indokolta, hogy a melegség az ő szeretett országában nemcsak egy el nem fogadott dolog, hanem egyenesen olyasmi, amit nyilvánosan üldöznek. És ezt teszik még azok is, akik maguk is melegek. Hol az éjszaka leple alatt, privát villákban tartott összejöveteleken, hol más országokban, felvállalva homoszexualitásukat, ahonnan aztán tisztességes katari apaként és családfőként hazatérnek feleségeikhez és gyerekeikhez. A cikk írója azon értetlenkedett elsősorban, hogy miért azok üldözik a saját országukban sorstársaikat, akik árnyékéletükben maguk is közéjük tartoznak. E mentalitásban ismét felfedezhető a régióra jellemző intézményesitett álszentség. Ott-tartózkodásom alatt, ha falakba ütköztem, mindig az volt a reakció, hogy ez az ország törvénye. Ami egészen elfogadható addig, amíg egy bizonyos szint felett ezek a törvények elvesztik hatályukat. Ez ugyanúgy igaz a helyiekre is, mert vannak szegényebb katariak, akiket kevesebbért is kivégeztek, és vannak gazdagabbak, akiknek egy brutális gyilkosság után is évekig húzzák-halasztják a tárgyalásukat, mindaddig, míg az áldozat családja belefárad a procedúrába. A cikkíró, enyhítve kirohanásán, végül azzal zárja sorait, hogy reméli, Katar egyszer elfogadja azokat, akik mások, mert ő nem érzi úgy, hogy számára megoldás lenne akár valós vágyainak tudatos kikapcsolása, akár a gyógyszeres alternatíva vagy, mint a nagy többségnél, feleségül venni valakit és családot alapítani. Ő melegként szeretne a szeretett országában maradni és élni. (Meg kell jegyeznem, eléggé megdöbbentett, hogy egy ilyen cikk egy katari médiafelületen megjelenhetett, és hogy pont egy katari írta, ráadásul egy olyan világban, ahol a technológia lehetővé teszi a kvázi „gondolatrendőrséget”.)

Ugyanezen a médiafelületen hamar megjelent egy reagáló cikk is, egy másik katari tollából. Az alapfelütés elítélő volt, mindamellett a nyugati kultúra hatására hivatkozott és arra, hogy amikor ő maga, a második cikkíró más, nyugati országban járt, tiszteletben tartotta az ott uralkodó szabályokat, hagyományokat. Ez bennem több kérdést is felvetett: vajon úgy tartotta tiszteletben, ahogy ők látják a mi kultúránkat? Értsd: bulikba járt, és könnyen kaphatónak vélt nőkkel ismerkedett? Esetleg férfiakkal? Vagy úgy érti a tiszteletben tartást, hogy bár a saját tradícióit nem vetkőzte le, nem viselt európai ruhát, nem viselkedett keresztényként, de nem is zavarta a másság? Annyira szeretném tudni, hogy valóban hogy értette, mert nekem a gyakorlatban más a tapasztalatom. A fennköltséget sugárzó fehér ruha és a fennhangon hirdetett istenszeretet gyakran sötét gondolatokat és megvetést takar. Továbbá érdekes kontraszt, hogy világiasnak, materialistának vagy istentelennek tartják a káros nyugati kultúrát, miközben ők maguk azok, akik mindent megtesznek, hogy azt a világot a saját országukba"csempésszék". Nagyon kevés az a katari, aki valóban a vallása szerint él, és nem úgy forgatja annak szabályait, ahogy éppen kedve tartja.

A reagáló cikk kifejtette, hogy az ő világukban miért tilos és megengedhetetlen a melegség létezése. Tiltja a vallásuk, az ország törvénye és a kultúrájuk, és amíg bárki, aki e vallás szerint, ennek az országnak a törvénye és kultúrája szerint él, addig annak homoszexuálisnak lenni rossz. Egyáltalán bármilyen teret adni a téma megvitatásának, az már egy lépés annak legitimálása felé. A cikkíró próbált semleges maradni a másság globális megítélésében vagy annak kialakulásáért felelős tényezők megjelölésében (nevezetesen, hogy döntés vagy betegség), de alternatívákat javasol terjedésének megfékezésére: gyógyszeres kezelés, erősebb felügyelet az internetes tartalmak felett, családi útmutatás a helyes életről stb. Érdekesnek találom, hogy ott javasolnak erősebb felügyeletet, ahol maga a túlzott felügyelet szüli az igazi devianciákat. Ugyanis legyen szó akár kisebb súlyú dolgokról, mint házasság nélküli párkapcsolat vagy terhesség, a törvény ugyanúgy olyan súlyos és elfogadhatatlan bűnnek tekinti, amiért börtön jár. Ez sokakat kényszerít döbbenetes dolgokra, elég csak a Qatar Airways repülőn hagyott újszülöttre gondolni. Úgy tűnik, hogy még nagyon messze van az a nap, amikor elérik az érettségnek azt a fokát, amikor a hiba keresését nem másokban vagy külső tényezőkben keresik, hanem saját magukban.

Szivárvány gyűrű (Fotó: Michael Verhoef)

Végezetül, milyen is melegnek lenni Katarban? Ez olyasmi, mint minden más tiltott dolog az országban: határozottan létezik, sokkal elterjedtebb, mint amennyire lehetne és veszélyes, ha nem a megfelelő körökből való vagy. Nem szerencsés felvállalni vagy nyilvánosan beszélni róla, és akkor ki-ki csinálhatja azt, amit a vágyai diktálnak: hol egy másik országban, hol éjszaka egy eldugott helyen a sötétben vagy egy hotelszobában. És gyakran azok oktatnak ki erkölcsről és az ország szabályairól, akiknek árnyékélete nyugatiasabb, mint azt mi el tudnánk képzelni. 


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy sztorid? Legyél a szerzőnk!