Dolgozó éveink alatt bizonyára megtapasztaltuk már a munkacélú kizsákmányolás alig észrevehető, enyhébb, vagy komolyabb formáit. Két szerzőnk, két kontinensről osztja meg élményeit, tapasztalatait az elsőre vonzónak ígérkező, ám sokszor az apró betűs részeket már nem tartalmazó álláshirdetésekről.
Satyrant - Doha, Katar
A hamis álláshirdetések kapcsán olyasmire asszociálunk, mint a diplomatikus szóhasználattal körülírt, különösen
nyitott, szép, fiatal lányoknak címzett hirdetések, amelyek jó keresetet és
végtelenül egyszerű munkát (felszolgálás, takarítás, call center) ígérnek, vagy esetleg arra, amikor előrefizetés fejében munkásokat hívnak Angliába nem létező állásokra. Katarban
nincs ilyen átverés, köszönhetően a nagyon körülményes vízum procedúrának, annak a
rendkívül szigorú szabályozásnak, hogy ki mehet az országba és miért. Turista vízummal odamenni és ott maradni, mint a jó öreg Amerikában, elképzelhetetlen. Egyfelől
mert ki az, aki önként akar a "földi pokolban" illegálisan tartózkodni, másfelől a napi
többszöri rendőri ellenőrzések, amelyek kifejezetten a problémás vízum háttérrel rendelkező embereket célozzák meg, nem sok teret és időt hagynak a szabad mozgásra. Ennek
ellenére itt is vannak megtévesztő jellegű munkák, noha kifinomultabban.
Az egyszerűség kedvéért, osszuk fel két kategóriára
ezeket az opciókat. Az elsőbe soroljuk
azokat a munkákat, amelyeket Katarban többségében a nyugati emberek töltenek be.
A nyugati országokból érkezők nagy részének menedzseri állása van.
Bár nem tudom pontosan, hogy a három éve tartó, enyhén hanyatló gazdasági
helyzet megtoldva a szomszédos országok ellenséges viszonyulásával mennyire
csökkentette a számukat, de annyit biztosan állíthatok, hogy sokkal kevesebben
vannak most, mint például 2012-ben, és egy olyan buborékban élnek, ami egy bizonyos
pontig majdnem mindentől megvédi őket. De ezeket az állásokat jellemzően nem
hirdetik nyilvánosan, hanem a cég már eleve egy nála dolgozó, tapasztalattal
rendelkező és megbízható dolgozóját helyezi menedzseri munkakörbe. Ergo azok a munkák, amiket
nyilvános álláshirdetésben látunk, nagy valószínűséggel egy sokkal alacsonyabb
szintű, valós, de inkább csalódásba forduló lehetőség lesz. Ebben azért vagyok
biztos, mert körülbelül milliószor láttam lejátszódni ugyanazt a koreográfiát.
Adja magát a kérdés, hogy miért csalódnak oly sokan ezekben a hirdetésekben,
amikor:
- A fizetés „jó” (hazai viszonylatban igen, egy átlag 400.000 forintos havi fizetés adómentesen jól hangzik).
- A repülőjegyet évente egyszer a munkaadó állja (Qatar Airways repjegyről beszélünk, lévén az az egyedüli direkt járat Budapestre).
- Szállást a munkaadó biztosít, tehát nincs rezsi, bérleti díj, és általában egy teljesen berendezett helyet kínálnak.
- A munkahelyre a szálláshelytől dolgozói buszjáratok vannak.
Ez eddig tényleg jól hangzik, nem? A helyzet az, hogy az
álláshirdetésekben valóban nem hazudnak, csupán az egyéb körülményekről hallgatnak, miszerint:
- A jónak hangzó fizetés messze minimálbér Katarban, hiszen annyira drága minden, plusz a munkakör alapú jogosítvány szabálynak köszönhetően valószínűleg nem lehet ott jogosítványod, vagyis költhetsz taxira, ami egy útra alaphangon 2.000 Ft, ha a közelbe mész, és nem egy megbuherált taxiórával.
- Igen, évente egyszer a Qatar Airways-re adnak neked jegyet, de a munkaadód az exit permit intézményének köszönhetően bőven gondolhatja úgy, hogy túlságosan hiányoznál a szabadságod egy hónapja alatt, ezért nem mész sehova.
- A szálláson a költséghatékonyság nevében nagy valószínűséggel másokkal fogsz osztozni, amiben orosz rulett az, hogy rendben, de kikkel? A nagy számok törvénye alapján nagy az esély rá, hogy más kultúrájú emberekkel, és iPhone nagyságú csótányokkal.
- A munkabusz szigorúan a munkahelyedre visz, hiszen az elsősorban arra van, hogy dolgozni vigyen és onnan haza. Ennek megfelelően van a menetrendje is kialakítva, vagyis a mozgástered könnyen behatárolódik a szállásod környékére (amelyeket az utóbbi időben elkezdtek a sivatagba kiköltöztetni) és a munkahelyedre, mert egy idő után fájdalmas napi 5-6.000 forintot kiadni, hogy eltaxizz a civilizációba.
- A munkaidő vicces dolog, mert ebben az országban a munkaszerződések sincsenek rendesen szabályozva, és a munkajog bármiféle törvényi érvényesítéséről már ne is beszéljünk. Van természetesen munkajogi intézmény, ahova az ember elmehet panaszt tenni a munkaadójára, de ez a lépés könnyen komoly öngóllá válhat, mert az intézmény esetleg küld egy felszólítást a munkaadódnak, aki ennek hatására egyszerűen kirúg és a szállásodról egyenesen az utcára tesz. Ha van pénzed repjegyre, jobb esetben hazajutsz, ha van hiteled, akkor pedig előbb-utóbb börtönbe (meglehetősen szigorú hozzáállása lett az országnak az utóbbi időben a hitelesekkel szemben).
Végezetül, amiről szinte mindenki
hallgat, az az életérzés, ami azzal jár, hogy te Katarban vagy nem katariként:
egy olyan országban, ahol nem viccelnek az iszlámon alapuló
jogrendszerrel, ahol folyamatosan tartó forróság van a sivatag közepén
olyan szomszédsággal, ahol még "elfogadott" nyílt utcán engedetlen nőket
lefejezni, továbbá ahol az ország területe
gyakorlatilag megegyezik a főváros méretével. Nem meglepő hát, hogy kiugróan
magas az aránya azoknak, akik már 6 hónap alatt felmondanak munkahelyükön.
Az álláslehetőségek másik csoportjába
tartoznak az ázsiai országokból származó munkásoknak szánt helyek. Íme egy sokatmondó
anekdota az ő helyzetükről: nemrégiben egy kuvaiti influencer saját instagramján
fakadt ki azon, hogy mégis hogyan képzeli a kuvaiti kormány, hogy ezentúl
törvénybe foglalja, hogy a cégek nem vehetik el önkényesen a dolgozóik útlevelét, és
kötelező heti egy szabadnapot adniuk nekik. És ez egy átlagos helyi hozzáállás a fejlett arab országokba importált külföldi munkaerővel szemben.
Munkásszálló Dohában Fotó: Flickr/Richard Messenger
Szóval nem mondanám, hogy klasszikusan
átverős állásajánlatokba lehet botlani Katarban, de ahhoz minimum naivnak kell
lenni, hogy valaki ne szúrja ki a virágnyelven megfogalmazott luxus hostess hirdetéseket. A csapdát inkább abban látom, hogy a nyugati kultúrából érkezők nem tudják
felmérni, hogyan fognak boldogulni egy merőben más
értékrendszerű világban, ahol erősen korlátozott jogokkal és mozgástérrel kell szembesülniük.
Sztogi - Edessa, Görögország
A 2009-ben indult gazdasági válság óta a görög
munkaerőpiac megváltozott. A versenyszférában a fizetések drasztikusan
csökkentek, nagyon sok cég tönkrement, a külföldi multinacionális vállalatok kivonultak az országból. A munkanélküliség számottevően megemelkedett, ami a
fizetések drasztikus csökkenését eredményezte. 25 év alattiak esetében 400 eurós havi
fizetésről beszélhetünk a sokszor heti 6 napos, napi 8-10 órás munkáért. A
szerencsésebbek 500-600 euró körül keresnek nem mindig rózsás munkafeltételek mellett.
A munkáltatók pedig esztelenül kihasználják a kiszolgáltatott helyzetben lévő
munkavállalókat: be nem jelentett munkaviszony, papíron négy órás
foglalkoztatás, ami a valóságban 8-10 óra, kiadatlan szabadság, elégtelen
munkakörülmények, hogy csak a legáltalánosabbakat említsük. A munkaerő-kizsákmányolást a hatalmas kínálat (munkakeresők), illetve a kevés munkalehetőség elrugaszkodott aránya is támogatja.
A szexuális zaklatás sajnos itt sem ismeretlen a női munkavállalók számára. Mindennaposak a női alkalmazottakat ért szexuális atrocitások a "legkisebbektől" kezdve egészen a legdurvábbakig. Például egy felszolgálólány egy kávézóban naponta kap valamilyen szexuális töltetű megjegyzést, gesztust, tekintetet.
Lesújtó adat, miszerint a görög fiatalok körében közel 50% a munkanélküliek
aránya. Az egyetlen biztos pont az állami
szféra, ami még ma is kiemelkedően fizet. Itt 1000-1500 euró az átlagfizetés, miközben
a versenyszférában vagy a szolgáltatóiparban a fizetések 400-500 euró körül, jobb
esetben 700 euró körül mozognak.
A turizmus is egy olyan iparág, ahol kihasználják a munkavállalókat, akiknél gyakori, hogy egy egész szezonban, napi 10-12 órás műszak mellett is csupán 3-4 szabadnapot biztosítanak. Szállodákban a konyhán dolgozók reggel 5-től délután 5-ig munkaprogrammal és jó esetben szintén havi 2-3 szabadnappal kénytelenek dolgozni.
A kék-fehér görög lobogó Fotó: Flickr/Weekend Wayfarers
Nem meglepő tehát, hogy a görög társadalom ketté van szakadva. Befutott
vállalkozók mentek tönkre az utóbbi bő tíz évben az építőipar leállása miatt
(nincs már hitelezés, a bank nem folyósít hiteleket), így aztán az építőiparhoz
köthető 150 szakág szintén munka és megrendelés nélkül maradt. Ez óriási termelési
visszaesést, és tovább gyűrözött válságot hozott az ország számára.
Nagyon sok állami céget privatizáltak
és privatizálnak, ez megmagyarázza a munkavállalás feltételeinek gyökeresen megváltoztatását is. A magas béreknek, a kötetlenebb munkarendnek, a
gyakori „lógásoknak” és a több hetes szabadságoknak immáron vége.
Cikkünkkel a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) budapesti csapatának humánus munkáját segítettük.
Amennyiben szeretnél többet megtudni a Magyarországot érintő munkacélú kizsákmányolásról, látogass el a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) budapesti csapatának Ne hagyd! kampányának weboldalára. A kampány keretében készült, a munkacélú kizsákmányolás veszélyeire figyelmeztető, edukációs videó pedig itt tekinthető meg.
Sztogi
Satyrant