Hogyan pakolj okosan? – Költözés az Óperencián túlra

Hogyan pakolj okosan? – Költözés az Óperencián túlra
4 perc

Huszonhárom kilogramm. Az életed melyik szakaszát, melyik részét zsúfolod bele huszonhárom kilóba – már ha egyáltalán belefér? Mi lesz az, amiért a túlsúlyt kifizeted és mit raksz ki utolsó pillanatban a bőröndből? Mit pakolsz be elsőre és mit hagysz a „talán belefér majd” kategóriába? Mi a pótolható és mi pótolhatatlan?

Sokszor és sokfelé utaztam már, hosszabb – rövidebb időre. Bőröndbe be, bőröndből ki, az évek során szereztem rutint bőven bőröndpakolásból, mindig jutott hely mindennek: ruhák, cipők, relikviák, szuvenírek, finom Tokaji borok, pótolhatatlan házi pálinkák és a megunhatatlan Túró Rudi hegyek. Évekig nem fájt a fejem a pakolás miatt, mivel tudtam, hogy ha hosszú hónapokkal is később, de haza jövök.

Alapvetően ragaszkodó típus vagyok, nem szeretek költözködni, nehezen engedek el dolgokat, szeretem a tárgyakat, ruhadarabokat, papírfecniken hagyott üzeneteket, fényképeket, könyveket, amik egytől egyig kedves emlékeket idéznek elő. Így hiába a sok éves tapasztalat, komoly dilemmában találtam magam, mikor végre kitűztük költözésem napját. Pár hónap és 8000 km-rel arrébb költözöm, ezúttal véglegesen.

A szobám közepén napokig feküdt kiterítve az üres bőrönd, arra várva hogy útra kész legyen. Egy ideig csak kerülgettem, ismerkedtünk egymással és az új helyzettel. Az íróasztalomon a repülőjegy, ami ezennel egy útra szólt, és egyúttal emlékeztetett a tényre, hogy a pakolást nem tudom a végtelenségig halogatni.
Mindeközben a szobámban lévő fényképek, apró emlékek mind azért versengtek, hogy a bőröndbe kerüljenek. Fotóalbumok, képeslapok, apró ajándékok a családtól és barátoktól, sok év relikviái, a gyermekkorom kézzel fogható emlékei mind dobogós helyen végeztek. Egyértelmű volt, hogy a pótolhatatlan kategória kerül az első körben a bőrönd mélyére.
Hiába a nyelvtudás és az e-book fénykora, szeretek olvasni magyarul „igazi könyvet”. Szeretem a kezembe venni és lapozni a könyveket, érezni az illatukat. A pakolás második körét így a családi könyvtár nyerte, kedvenceim pedig költöztek velem együtt.
Harmadik kör, talán a legkönnyebb. Ruhák, táskák, cipők, minden, ami pótolható. Annak ellenére, hogy külföldön a márkásabb termékekhez olcsóbban juthat az ember hozzá, nem terveztem a reptérről azonnal a vásárlásba vetni magamat, így a számomra kedves darabok kérdés nélkül bekerültek a bőröndbe. 

Ez volt hát az én pakolási stratégiám: pótolhatatlan emlékek, szívemnek kedves apróságok és végül a praktikus darabok.

Az érzelmek egyértelmű győzelmet arattak, aminek végtelenül örültem, mikor az új otthonunkat megannyi kedves emlékkel tudtuk már az első pillanattól kezdve dekorálni.

 

Hogyan pakolj össze huszonhét évet 23 kg-ba? Sehogyan. Mind lelkileg, mind fizikailag lehetetlen küldetés. Három napig tartott a szobám kiürítése. Apránként rendezgettem a dolgaimat hűséges útitársam, a nagy barna bőröndöm mélyére. Akadtak dolgok, amikkel már évek óta nem találkoztam, volt amiről meg is feledkeztem és persze ott voltak a cuccaim, amik csak arra vártak, hogy a fiókból a táskába kerüljenek. Az elmúlt huszonhét évben tett pár napos időutazás végül megtanított az elengedés művészetére. Tárgyak, papírfecnin hagyott üzenetek, apróságok melyekhez csupán azért kötődünk és ragaszkodunk, mert egy számunkra szeretett személytől van.

A pillanatban, amikor a bőröndömet lezártam még nem tudhattam, hogy másnap hajnalban a reptéren hirtelen minden átértékelődik és új értelmet nyer majd. Teljesen mindegy, hogy végül mi fért bele abba a bizonyos 23 kg-ba, ami valóban számít, azt már évek óta rendezgetjük, gyűjtögetjük a szívünkben és a lelkünkben. A szeretetet, emlékeket, élményeket, a családot és barátságokat nem kilóban méri az ember, de nem is kilométerekben. Ezek az igazán pótolhatatlan dolgok, amiket be sem kell pakolni, hisz már a start vonalnál ott voltak velünk, támogattak, mosolyt csaltak az arcunkra, vigasztaltak és osztoztak örömünkben azon a hosszú úton, ami álmaink valóra váltásához vezetett. 

Képünk illusztráció (Forrás: pixabay.com)

Végül pedig, a teljesség igénye nélkül, pár tipp, ami bárkinek megkönnyítheti a pakolást, hosszabb útra készülve:

  1. Mikor tele lett az első 23 kg-val a bőröndöm, kénytelen voltam kijátszani az ütőkártyámat, azaz kénytelen voltam 1 db plusz poggyászt vásárolni a légitársaságnál. Ez a lehetőség mindenki számára adott, aki hajlandó egy kis extrát fizetni újabb 23 kg-ért. 
  2. Túlsúlyt és extra poggyászt online is meg lehet venni az utazás előtt, így olcsóbb és gyorsabb is, mint a reptéren. 
  3. Nem szabad megfeledkezni a kézipoggyász adta lehetőségekről sem. Egy kis bőröndbe rengeteg dolgot lehet belezsúfolni, ha okosan pakolunk, én mellette kézitáska helyett egy hátizsákot szoktam magammal vinni, amibe szintén lehet bőségesen pakolni.
  4. Habár a hivatalos súlyhatár 23 kg, a check-in pontokon 23,9 kg-ig gond nélkül tovább engedik a csomagot. Ha azonban ennél nehezebb (24 - 25 kg) akkor csakis a kiszolgáló személyzet jóindulatán múlik, hogy ráfizetés nélkül megússzuk-e. Személyes rekordom 34 kg, amit ráfizetés nélkül felengedtek a chicagói O' Hare reptéren. 
  5. Nem kell mindent magunkra venni, ami a bőröndbe nem fért bele, viszont tanácsos a legsúlyosabb cipőben/csizmában/bakancsban, illetve a legvastagabb pulcsiban és/vagy kabátban utazni.
  6. Huszonhárom kilóba nagy luxus sminket, sampont és egyéb szépségápolási termékeket bepakolni, csak a legszükségesebbeket és azokat is mini, utazó méretben vigyétek magatokkal a kézipoggyászban. Ha valami mégis pótolhatatlan, csak a félig üres flakonokat pakoljátok be. 

Arról pedig, hogy Dórát mi repítette külföldre, bővebben itt olvashatsz:


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!