A főiskolán hosszú évek során keresztül passzíroztam a fejembe a sok okosságot arról, hogyan kell ügyesen és hatékonyan, legalább három különböző nyelven üzletelni. Osztottunk-szoroztunk, kamatos kamatot, és minden egyéb ijesztő mutatót számoltunk. Mikor kikerültem a suliból, először New York-ban próbáltam tartani a lépést az árfolyamváltozásokkal, majd első törökországi utam során lelkesen váltottam át mindent török lírára.
Ezután jött a sokk és az újratervezés: hamar rájöttem, hogy a vért izzadós pénzügy vizsga semmi ahhoz az üzleteléshez képest, ami a fülledt, zajos, török bazár forgatagában tárult a szemem elé. Alku. Mindig, mindenkivel, minden helyzetben.
Alkudni Törökországban nem alku tárgya, vagy kedv kérdése, hanem íratlan szabály, egy kimondatlan muszáj, ahol nem a vételár a lényeg, hanem sokkal inkább az élmény.
A sok törökországi ingázás és kint lét során az alkudozást – magamhoz képest – tökélyre fejlesztettem. Eleinte én is félénken kezdtem az üzletelésbe, és hamar kiegyeztem a nevetségesen alacsony kedvezményekkel, de egy idő után azonban rákaptam a dolog ízére, és élvezettel, sikerélménnyel folytattam a napi ügyleteimet.
Az isztambuli Grand Bazaar egyik bejárata a sok közül(Fotó: Hegyes Dóra)
Hogyan működik mindez a gyakorlatban?
1. Merhaba! – török gyorstalpaló kezdőknek
A török hétköznapokban a napfényes, turistáktól hemzsegő Antalyában szocializálódtam, így a teljes beolvadást nagymértékben nehezítette, hogy úton-útfélen németnek, vagy orosznak néztek. Nem volt más választásom, az egyetlen fegyverem a nyelv ismerete maradt. A bazárban és a piacon kismilliószor kiabáltak utánam oroszul, németül hogy rám sózzák a portékát. Mivel a törökök végtelenül kedvesek és barátságosak, nem esett nehezemre minden török nyelvtudásomat előaknázva belemenni a részletekbe. A hatás nem maradt el, az árusok érdeklődve hallgatták a történetemet arról, hogyan csöppentem az antalyai hétköznapokba. A beszélgetések végére pedig már minimum fél áron jutottam a kiszemelt aprósághoz, az árak a török nyelvtudásomnak megfelelően csökkentek, és általában a helyieknek kiszabott árat kellett fizetnem.
2. Aki mer, az nyer! – tapasztalatot biztosan
A törököknek a vérükben van az üzletelés, így ha nem megyünk bele a játékba, jót nevetnek rajtunk és a pénztárcánk bánja. Nem kell aggódni, nem fog semelyik üzlet tönkre menni, ha pár lírával olcsóbban adnak el egy szuvenírt, az eredeti árakba bele van kalkulálva az alku. Amiből engednek, abból lehet is.
De vajon meddig lehet elmenni? A végsőkig. Nyugodtan lehet kezdeni a bizniszt pofátlanul alacsony árról, a kompromisszum úgyis félúton jön létre, hogy mindenki jól járjon. Habár a bazári portékákat terítő árusok végtelenül barátságosak, azért rafináltak is, ha úgy érzed megkötötted az év üzletét, tuti, hogy nem jártál jól. Viszont, ha nem a várt szerint alakul a biznisz, elég sarkon fordulni és elsétálni. Tízből kilencszer biztosan visszahívnak, és végül belemennek az általunk ajánlott üzletbe – meghagyva nekünk a siker illúzióját.
Az isztambuli Grand Bazaar(Fotó: Hegyes Dóra)
3. Ez csak játék
Nem kell szégyenlősködni nyugodtan és bátran lehet, és kell is alkudozni Törökországban. Ha elég nyitottak vagyunk egy kellemes beszélgetés is kialakulhat a helyiekkel. Ne lepődjetek meg, ha meginvitálnak egy cay-ra (török fekete tea) hogy így tegyék kellemesebbé az üzletelést. Legyetek magabiztosak és határozottak, de nagyon fontos, hogy ne vegyétek véresen komolyan az alkudozást, ez csupán a török kultúra szelete, egy játék, amiben a szabályokat nem mi hozzuk, csupán bábok vagyunk a zsúfolt, fűszerillatú, fülledt és színes török bazársorok világában.
4. Magyar vagyok, nem turista
Törökországban a lehető legjobb ütőkártya eleve adott nekünk, magyaroknak: a nemzetiségünk. Ha bárhol bedobjátok Isztambultól Antalyáig hogy magyarok vagytok, általában extra kedvezmény és pár kedves magyar szó a jutalom. Valószínűleg azért is kedvelnek minket nagyon, mert ők másképp tanulták a történelmet. Abban a bizonyos 150 évben ők nem megszálltak minket, hanem mi láttuk őket „vendégül” így lett a magyar nép számukra az arkadaş, vagyis barát. Nem meglepő tehát, hogy kint sokkal jobban rajonganak értünk, mint bármelyik más nemzet turistáiért.
5. Hol alkudjunk?
Turistaként a legnagyobb élmény az alkudozás az isztambuli Grand Bazaarban. Ha tehetitek, mindenképpen látogassatok el ide. Itt, a világ egyik legnagyobb fedett bazárjában, 61 kanyargós kis utcában 3000 üzlet portékája között lehet válogatni. Tudunk alkudni a kézzel szövött gyapjú szőnyegektől kezdve, színes karpereceken át, egészen a kerámiáig és édességekig mindenre. Bármely várost is válasszuk úti célként, Törökország szerte minden bazárban a levegőt friss fűszerek illata lengi be, a sikátoraiba beszűrődő napfényt pedig megtöri a rádiókból szóló török zene, miközben az árusok cay-t kortyolva ücsörögnek a nyüzsgést figyelve, vagy éppen abba bekapcsolódva hangosan üzletelnek.
+1 Török-magyar kisokos a kalandvágyó utazóknak:
Merhaba – Szia!
Günaydın – Jó napot!
Güle-güle - Viszlát!
Kaç para?– Mennyibe kerül?
Kaç tane? - Hány darab?
indirim – akció, kedvezmény
pahalı – drága
ucuz – olcsó
fiyat - ár
Çok güzel – szuper, nagyon jó
tamam – rendben, oké
macar (ejtsd: madzsar) - magyar
Türkçe bilmiyorum. - Nem tudok törökül.
evet – igen
hayir – nem
Teşekkür ederim – Köszönöm szépen!
Kapcsolódó cikk:
Orosz Joli
Laslavic Tímea