Szereted a vatyálós pörkölteket és a lucskos lecsót? Akkor a nyugat-afrikai kajákat imádni fogod. Ha tennél még bele erőset, az sem baj, mert az ottani ízvilág alapvetése, hogy égessen minden falatnál. Rövid és szaftos összefoglaló arról, mi kerül az asztalra Ghánában.
Régóta vallom, hogy akárhol jár az ember, mindig a helyi kaját kell kérni. A népi ételek legtöbbször friss és megbízható anyagokból készülnek, mert ezt eszi napi szinten mindenki, és ha már ott vagy, kóstold meg a hagyományos ízeket, sültkrumplit majd eszel otthon. A ghánai és úgy általában az afrikai konyha meglepő hasonlóságokat mutat a magyarral, mivel a legtöbb receptben alap a paradicsom, hagyma, erős paprika, és a kockára vágott állati tetemek megforgatása ezek keverékében. Talán nem is olyan meglepő, hogy az afrikaiak is nagy szeretettel kanalazzák a mi gulyásunkat vagy halászlénket.
Induljunk az alapoktól. Májkrémes kenyér nincs, sőt, hagyományos értelemben vett kenyér sem olyan elterjedt. A helyi kenyér a banku vagy a fufu, ami olyan állagú, mint az oviban a gyurma, csak ezt a savanykás gombócot meg is lehet enni befosás nélkül, és jól megy levesekhez vagy pörköltekhez. A kerek bogyóból csipegetve törölgesd ki a tányért, és próbáld meg felmarkolni vele a szószt is, ami az indiai naan kenyérrel evés nehezített változata. A gyurmakenyerek alapanyaga főleg kasszáva vagy kukoricaliszt, a fufu esetében lehet yam gyökér lisztje is. Ez elég masszív szénhidrátbevitelt eredményez, ami igen hamar kajakómához vezethet, ezért elég egyet-kettőt leküldeni a teljes jóllakottsághoz.
Fufu és egy könnyed leves(Fotó: wikicommons/wabena)
Kecskéből tartalmasat
A magyar ízléshez és gasztronómiai kódexhez közel állnak a meleg levesek, meg úgy alapjában a szószos kaják. Ghána egyik specialitása a földimogyoró leves, ami lényegében egy csirkés raguleves zöldségekkel. A földimogyi szósz ad neki egy vörösiszapos színt, és ebbe is bátran lehet potyogtatni a chili gerezdeket. A másik nagy kedvenc a light soup (könnyű leves), ami minden csak nem light. Készülhet kecskéből, csirkéből és halból is, lényeg, hogy csípjen és főzd meg benne a húst jó alaposan. A kecskéset könnyű beazonosítani, mert van egy messziről érezhető szaga a húsnak, ami leginkább a nápolyi szemetessztrájk legforróbb napjainak aromáját adja vissza. Na, jó, lehet ez csak az én ízlésem, azért meg kell kóstolni. Egyébként, ha már kecskénél tartunk, jó tudni, hogy arrafelé az egyik legnagyobb köszönetnek számít, ha a házad elé kikötnek egy kecskét. Ez nagyjából azt jelenti, hogy ajándékba hoztam, jó étvágyat! Éppen csak szalvétát nem raknak mellé vagy kis táblát a nyakába.
Ha sikerült túlesni a levesen, akkor jöhet egy kiadós második fogás. Pörkölt szinte mindig kerül az asztalra, ami majdnem teljesen úgy készül, mint nálunk, csak van benne pár egzotikus fűszer. Készülhet csirkéből, kecskéből vagy épen marhából is, de nagyon sok recept van zöldségekkel, ugyanis hűtő hiányában ritkán lehetett húst enni arrafelé. Emellett a halételek kedvelőinek is nagyon jó dolguk lesz Ghánában. A tilápia (kb. olyan, mint a ponty) grillen megsütve vagy levesbe főzve egyaránt fenséges fogás. A hagyományos ghánai változatban egy lecsós lében (okro stew) főzik ki és mellé bankut adnak. Az mondjuk nem tiszta, hogy a forró levet miként kell égési sérülés nélkül kimerni a kezeddel, de ide várunk kreatív megoldásokat. Tengeri herkentyűket és egyéb mélytengeri szörnyeket is lehet fogyasztani, legtöbbször grillen kisütve és jól befűszerezve.
Tilápia grillen kisütve(Fotó: sshreeves/wikicommons)
Az ételekhez köretként főleg főtt rizst, plantaint vagy kasszáva gyökeret olajban kisütve tálalnak, utóbbiak a sült krumplival mutatnak több hasonlóságot. Gyakran látni az asztalon jollof rizst (a louisanai jambalaya szellemi elődje), ami nagyon röviden rizs rohadt csípős módra. Kevés olyan étel van, ami a paprika minden mérgével átitatva ilyen kitartóan égeti az ember száját. Aki szereti az erőset, annak ez maga a csoda, a többiek szedjenek keveset és kérjenek mellé sört.
Az egyik legnépszerűbb kaja Ghánában a fantáziadús nevű red red, ami nem más, mint bab szaftos szószban főzve. A szószos részt a paradicsom adja, de a biztonság kedvéért tolnak bele bőven erőset is, mellé sült plantaint adnak. A babos kaják egyébként népszerűek arrafele, annak ellenére, hogy Nyugat-Afrikát elkerülték a Piedone-filmek és az ezt követő hagymás babos rajongói kultusz. A legtöbb ételt kókuszzsíron, shea vajon vagy pálmaolajon sütik. Ezek Ghánában tömegterméknek számítanak, de lassan Magyarországon is kezdik felfedezni az egészség-sámánok, bár egyelőre inkább testápolónak és bőrfeszesítőnek vetik be.
A helyi gyorskajáldákban a legtöbbször sült csirkés menükkel lehet összefutni, megfigyeléseim szerint a csontos részek az igazán népszerűek, mert lehet őket sokáig majszolni. Mielőtt bárki meglepődne, igen, ott is vannak a hazaihoz hasonló gyorsetetők, csak ott nem szakállás katonával reklámozzák őket, hanem helyi láncok vannak. Mindezeken felül szinte bárhol lehet kapni banánchipszet, ami talán az egyik legfinomabb dolog, amit Ghánában ettem. Ha lerakják eléd, szinte töméntelen mennyiséget lehet elfogyasztani belőle. Nem az mintha egészséges lenne egy olajban sült banán, de melyik chipszet esszük azért mert egészséges? Van belőle édes és sós változat és leginkább az utcán lehet kapni a fejükön vödrökkel egyensúlyozó asszonyoktól, ami a gyorskajának is új értelmet ad.
Egy kis jollof(Fotó: wabena/wikicommons)
Igyunk is
Italok terén nem olyan nagy a kínálat, de az emberiség alkoholos bódultság iránti leküzdhetetlen vágya és akadályokat lebontó kreativitása Nyugat-Afrikában is eredményre vezetett. Az egyik első versenyző a pálmabor, amit a kókuszpálma nedvéből erjesztenek. Úton-útfélen lehet kapni, a lényeg, hogy ilyet csak frissen vegyél, mert nagyon hamar megpimpósodik, főleg a meleg ghánai időben éjszakára az erkélyen felejtve. Enyhe alkoholtartalma van, az íze valahol a savanyú tej és az édes kókuszreszélek közt van. Vagy szereted, vagy gyűlölöd, más lehetőség nincs. A helyi sörválaszték jó, de nagy meglepetésekre nem kell számítani. A töményebb italok közül a nyugati márkákat fogyasztják előszeretettel, de van egy ütős helyi bódító, ami az unicum ghánai változata, Alomo bitter néven fut. A ghánaiak citromlével isszák, de sokat ez sem javít fanyar és maró ízén, ami cserébe sokáig megmarad az ember szájában. Őszinte csodálattal néztem, ahogy az emberek ezzel koccintottak és ürítették fenékig már a harmadik kört mikor én még csak az elsőt próbáltam leszuszakolni.
A red-red valóban piros...as(Fotó: benketaro / wikicommons)
Élelmiszerügyi elsősegély
A legtöbb egzotikus országban felmerül a kérdés, hogy mit szabad megenni azért, hogy az utazás felhőtlen élmény maradjon. Nos, Ghánában az ÁNTSZ nem lenne elkényeztetve, mert ami az élelmiszerek tárolását illeti, az nem a hűtőpult és a higiénia jelszavai menten szerveződik. Aggódni azért nem kell, az aranyszabály itt is működik: ha sült, forrázott vagy tisztított a cucc, akkor meg lehet enni. Szögezzünk le valamit, nekem a teljes ottlétem alatt semmi bajom sem volt, és a hasonszőrű nyugati utazók sem panaszkodtak semmire. Persze ez nem azt jelenti, hogy az első family kitchen feliratú, nejlonfólia mögött rejtőző gasztronómiai bordélyházban kell kulináris élvezeteket keresni. A kalandvágyat inkább tartalékold a nemzeti parkok felfedezésére és válaszd a tengerparti kiülős helyeket vagy a szállodák éttermeit. A hullámok morajlása kellemesebbé teszi a vacsorát, és itt a patkányok is csak éjszaka kezdik a műszakot, mint a földre hullott ételek lebontó enzimei.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
