Egyesek szerint a legfontosabb úti kellék a törülköző, mások a tiszta pár zoknira, megint mások az aranyló sertésmájkrémre esküsznek. Balog Peti örök útitársa viszont a kétszer fél literes, műanyag cukros lötty helyére betöltött házi pálinka. No de miért cipeli mindenhova magával, figyelmen kívül hagyva számos importelőírást, helyi szokást vagy éppen nem ritkán a közízlést is?
1. Úgy illik
Állítólag létezik a híres magyar vendégszeretet. Nem tudom, néhol tapasztaltam, néhol nem. A külföldiek mindenesetre szeretnek minket általában, és ezt, bárhova is sodorjon a fapados járat, igyekszem nem rontani, de legalább szinten tartani. Hiszem, hogy zavaros tekintetem és általában hiányos nyelvtudásom ellenére – vagy pont emiatt – hazám tiszteletbeli utazó nagykövete vagyok. Tehát képviselem annak legnemesebb szellemiségét, terjesztem jó hírét, és ahol csak tudom, példamutatással magam hordozom vállamon törékeny országimázsunk terhét. Márpediglen, talán nem túlzás kijelenteni, hogy sokan nőttünk fel azon neveltetésben, hogy vendégségbe visz valamit magával az ember. És ha választani lehet, hogy mivel képviseljem országunk, akkor én az alkohol mellett tenném le a voksom, mivel szerintem a pálinka a legőszintébb hungarikum.
Móka, kacagás, vidámság(Fotó: Balog Peti)
2. Ideális jégtörő
Legyen szó hosztelről, idegen baráti társaságról vagy káucsszörfingről, a beszélgetések általában nehezen indulnak be, pláne, ha ott a görcs, hogy akkor emberek most ez itt a tánc és mulatság órája, tessenek ismerkedni. Parancs. Ilyenkor jól jön, ha egy kis hazaival meg lehet kínálni a számunkra elsőre szimpatikus egyedeket. A jó hír egy ilyen szituációban, hogy egyből van beszédtéma, a rossz hír, hogy akkor is interkontinentális pofát kell vágni, amikor a nagyképű szobatársadat kínálod.
3. A legjobb nyelvtanár
Viszont, ha már kínálunk valakit, akkor meg kell ragadni az alkalmat egy kis kultúraközi csereberére. Avagy ingyen pia nincs, ti már pedig magyarul fogtok most tanulni! Minden pálinkakínálás elengedhetetlen pillanata tehát a koccintás előtti ‘egészségedre’ köszöntésünk csoportos betanítása. Ilyenkor legnagyobb meglepetésre általában a legfurább népek teljesítenek a legjobban, rögtön termékeny táptalajt szolgáltatva még a turáninál is meredekebb nyelvrokonság-elméleteknek.
4. Mosolyt csal az arcokra, vagy legalább az enyémre
Kelet-Európán kívül nem sok olyan hely létezik a világon, ahol rezzenéstelen arccal tolnak be egy felest. Vagy legalább illik úgy tenni, hogy ez most erős volt. Így ha egy kevésbé sanyarú sorsú környék népeinek kínáljuk a mi nemes nemzethi nedűnket, akkor máris készülhetünk a produkció végi igazi csattanóra. Nincs is szebb látni az eltorzult arcokat, az elismerő bólogatások félőszinte zavarát, vagy éppen az el-elfojtott udvarias köhécseléseket. Na, ugye, hogy jó volt!
5. Fertőtlenít
Nincs mit mondani. Ha egész nap egy harmadik világbeli ország mocskában úsztál, este le kell hörpinteni egy kis gyomornyugtatót. Orvosilag csak nehezen igazolható ez, de attól még csinálom. Eddig bejött. Többnyire.
6. Problémamegold
Lekésted a buszt, mert nem úgy volt kiírva a menetrend, ahogy a sarki néni, a Lonely Planet, vagy éppenséggel a közlekedési társaság weboldala állította volna? Kiadták az előre lefoglalt szállásod? A határőr nem hisz a nyugati értelemben vett ‘ügyintézés’ misztikus koncepciójában, és szerinte a világ minden istene is a marokba nyújtott bankó oldalán áll? Ez van. Ilyenkor tessék szépen leülni és átgondolni a dolgokat. Rosszabb nem lehet a helyzet, és legalább van nálad pálinka.
7. Lehet vele menőzni
Nem reprezentatív tapasztalataim alapján annak, aki szigorúan pesti (tehát semmi vidéki rokon vagy baráti buziskodás), nincs házi pálinkája. A vidéki meg onnan ismerszik meg, hogy bármikor le tud akasztani egy üveggel valahonnan. Aki egy kicsit az is, meg ez is, annak maradt a két szék közé esés - esetemben a más tollával ékeskedés. Van a családban olyan, aki tud pálinkát készíteni, ezért mindig van otthon is. Én ehhez miben járultam hozzá? Évente kétszer a házból megnézem a kertvégi barackfát, amin terem az anyag. Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy külföldön hosszas bajuszpödörgetések közepette, büszke hordómellemen feszülő uniformisban és távolba meredő tekintettel kiálljak, hogy tisztelt publikum, ez kicsiny hazám legnemesebb terméke, egyenesen a saját udvaromból, arról a barackfáról, ami néha terem, néha nem, fogyasszák tisztelettel, egészséggel, szeretettel.
Egy Arizónában hátrahagyott törköly(Fotó: Balog Peti)
8. Valahol büszkeséggel tölt el, de tényleg
Lehet, hogy csak túl gyakran énekeltették velünk az általános iskolában a himnuszt, de igenis van valami abban, amikor egy vidékre jellemző különlegességet mutathatunk meg másnak, mondom ezt most országtól, nemzettől, meg mindenféle maszlagtól függetlenül. Eleve az ember már csak olyan, hogy érdekli az új, a más, aki meg újat mutat, kicsit büszke is lesz magára, arra, ahol és ahogy él, és talán kicsit arra is, hogy akkor most valami jóval kedveskedhetett egy ismeretlen embertársának.
9. A magyar diaszpóra összekötő szövete
Vannak olyanok, akik nem szeretik a pálinkát, nem isznak, ilyesmi, és ez teljesen rendben van. Viszont ismét csak nem reprezentatív tapasztalatim alapján, ha egy magyarral futsz össze a világ másik végén teljesen véletlenül, akkor ritkán mondanak nemet egy pálinkára. Ugyanis ez a kis fantásüvegben seftelt, átlátszó, közepes minőségű házi lehet az a kapocs, amit a másik már évek óta nem érzett. Szagok és illatok alapján ugye bárhova vissza lehet utazni, tértől és időtől függetlenül. Ezekért a pillanatokért meg már önmagában megéri az a plusz egy liter.
Tetszett a cikk? Kövess minket!
Facebook • Youtube • Instagram • Twitter • LinkedIn • Google+
Mihálydeák Rita
Geréb Orsoly
