Kultúrsokk

(Figyelem, a cikk kizárólag tudományosan nem bizonyított állításokat tartalmaz!)

A kultúrsokk az olyan, mint az izomláz. Tudjuk, mi okozza: az izomlázhoz hasonlóan a kultúrsokk is akkor alakul ki, ha valami olyasmit csinálunk, amit előtte még sosem, vagy már nagyon régen nem. Másik országba, másik földrészre, másik kultúrába utazunk. Ilyenkor nem a combhajlító izmok vagy a bicepsz dolgozik a szokásosnál többet, hanem agyunk bizonyos részei. Ez alapvetően jóleső elfoglaltság, eleinte kifejezetten frissítő érzés megmozgatni a berozsdált sejteket. Ebben a szakaszban csodálkozunk rá a furcsa írásjelekre a plakátokon, a rossz oldalról érkező piros buszokra, az ismeretlen péksüteményekre és koktélokra, sóhajtozva nézzük a tengert, a hegyeket, a várost, a pusztaságot. 

Azután, akár a váratlanul sokat dolgoztatott izmok, a fejünk is zsongani kezd. Ahogy a falmászás is csak egy darabig jó móka, és utána szeretnénk egy kellemes masszázzsal enyhíteni izmaink sajgását, úgy a szokatlan környezet is könnyen kimerítővé válhat. A sok újdonság egyszercsak idegesíteni kezd, és szeretnénk, ha minden úgy működne, ahogy megszoktuk, hogy kicsit megpihenhessünk.

A kultúrsokk az nemcsak az, hogy örökké nyár van, hogy a rossz oldalon vezetnek, hogy nincs vezetékes víz, és áram se mindig. A kultúrsokk az is, hogy senki nem mondja meg, melyik ajtón kell a buszra felszállni, kell-e neki integetni, lehet-e bankjeggyel fizetni, vagy mindig kell egy fél kiló csörgős aprót magadnál tartani. 

A londoni buszok mindig a rossz irányból jönnek(Fotó: Kaplár Kata)

Meg az is, amikor nem tudod, a tejeskávét latténak hívják-e, vagy van neki valami fura helyi neve, ami szabad fordításban lehet fejreállt, elrontott, orosz vagy krémes kávé. Amikor a fél Riverdance-t eltáncolod a mosdóban, mert nem tudod, a vízcsap mozgás, hang, vagy megfelelő arckifejezés hatására kezd működni. 

Hogy is nevezzelek?(Fotó: Kaplár Kata)

A kultúrsokk nemcsak az, hogy utánad kiabálnak az utcán, hogy „Muzungu!”, hanem az is, hogy a buszsofőr minden felszálló utast drágámnak szólít. A leszállókat csak azért nem, mert ők a hátsó ajtót használják. Hogy az egyetemi oktatókat professzor úr helyett a keresztnevükön kell szólítani. Hogy a bolti eladó megkérdezi, hogy vagy, de nem várja meg, hogy válaszolj. Pedig igazán ráérne, mert a kultúrsokk az is, hogy nem tudod értelmezni a helyi pénzérméket, és hosszú percekig kotorászol a pénztárcádban.

Viszonylag kevesen öltözködnek a H&M aktuális katalógusa szerint(Fotó: Aleks Sawyer)

A kultúrsokk nemcsak az, hogy olyan helyen jársz, ahol nem beszéled a nyelvet, hanem az is, amikor olyan helyen jársz, ahol elvileg igen, mégsem értesz egy árva szót sem abból, amit a szomszéd néni mondott, pedig szemlátomást nagyon izgatott volt. 

És vajon miről szól a Papaoutai?(Fotó: Fanny Schertzer)

A kultúrsokk nemcsak az, hogy ismeretlen (és gyanús) gyümölcsök kínálgatják magukat a piacon. Hanem az is, hogy meg kell tanulnod újra, egyáltalán hol van a piac, melyik bolt olcsóbb, hol friss az ismeretlen gyümölcs, melyik kukába kell dobni a papírszemetet. Hogy amit villamosnak hívnak, az igazából libegő. Hogy mekkorák az ágyak, és milyen sorrendben kell rájuk pakolni a furcsa elnevezésű párnák és takarók értelmezhetetlen rendszerét. Hogy vasárnap a fű se nő, vagy éppen ellenkezőleg, bármely nap bármely órájában el lehet bármit intézni.

Venni vagy nem venni?(Fotó: Kaplár Kata)

A kultúrsokk olyan, mint az izomláz. Idővel elmúlik, ha ugyanazokat az izomcsoportokat rendszeresen dolgoztatjuk. De ha változtatunk a gyakorlatokon, és másik közegbe költözünk, a sok edzés mind hiábavaló volt, a szervezet azonnal megérzi a változást. Aki sokat ugrándozik esőerdő és betondzsungel között, jobb, ha beletőrödik, hogy valahol mindig izomláza lesz. Néha a fejében, máskor más testrészeiben. 

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!