2014 nyarán, vagyis februárban meglátogattam a húgomat Nyugat-Ausztráliában, Perth-ben. Ott él ugyanis 1990 óta. Második férjével, aki Dublinban született, és nőtt fel. Mindkettejük szakmája szakács, a sógorom 1995-ben az év szakácsa volt Ausztráliában. Elég volt egy kicsit „egyedül hagyni” a konyhában, és már jött is elő valami gyönyörűséges, illatos, és főleg hizlaló édességgel, desszerttel, koktéllal. A látogatásunk alatt szabadságon voltak, hogy legalább egy picike részét megmutassák nekünk annak a hatalmas országnak. Így kerekedtünk fel a Pinnacles sivatagba is, ami a Nambung Nemzeti Park része, és Cervantes városa mellett van Nyugat Ausztráliában.
Az ausztrál Highway
Az ausztrál Highway(Fotó: Bojtos Zoltán)
Egy 250 km-es út választott el minket az úticélunktól, de én nagyon örültem, hogy egy kicsit autózunk is az ausztrál Highwayen. A rádió bozóttüzekről adott hírt, de nem érintették azt a részt, amerre mi mentünk. Távolban azért komoly füstfelhő terült el az ég alján. A képen látszik az út eleje, ilyen eukaliptusz erdőből indultunk, aztán hamarosan elértük a tipikus ausztrál bozótost. Itt már nem érdemes csizma nélkül sétálni. Itt már kígyók is vannak, és erre a környékre nagyon jellemző a Red Back-nek nevezett mérges pók is, ami már a húgomék garázsában is előkerült. Szóval én nem kaptam kedvet hozzá, hogy a bozótosban sétáljak. De van még egy másik nagyon kellemetlen lakója a bozótnak – a legyek. Talán láttál már olyan kalapot, aminek a karimáján körben parafa dugó füzérek lógnak. Na, az errefelé nagyon hasznos, ugyanis a lengedező dugók vannak hivatva a legyeket elriasztani. Hát nekünk nem volt ilyen kalapunk, így amikor megálltunk egy parkolóban, az egyik kezünkkel folyamatosan kellett a legyeket hessegetni. Belerepültek a szemünkbe, az orrunkba, de még a szánkba is. A sógorom mondta mindig ilyenkor, hogy ne nassoljunk ebéd előtt. :)
Nem integetünk, kergetjük a legyeket(Fotó: Bojtos Zoltán)
A parkolóban, ahol megálltunk, egy árnyékos tető alatt praktikus, rozsdamentes barbecue sütő található, ami gázzal működik. És nem kerül semmibe. És nem is őrzi senki, mégsem lopják el (mondjuk, le van betonozva, az igaz). Ott sütöttük meg a pácolt csirkecombokat, és mindenféle chutney-val, meg szószokkal fogyasztottuk, meg krumpli salátával (és néhány léggyel, mivel a bozótosban voltunk).
Ne lépj az arcomra!
Mielőtt elértük a nemzeti park bejáratát, megálltunk egy különös helyen. A Thetis-tó partján található cianobaktérium telepeknél. Ezekhez hasonló élőlények kezdték el a földtörténet hajnalán az oxigén termelését, ami aztán lehetővé tette a mai élet kialakulását. Természetesen szigorúan védett terület volt, egy vasból készült járdán lehetett elsétálni a partig, ami csupán 30-40 centivel volt a talaj fölé emelve. Mindenfelé figyelmeztető táblák, hogy ezek a telepek rendkívül lassan fejlődnek, ezért ne lépjünk rájuk. Ennek az intelemnek volt a viccesebb változata az a tábla, amin egy baktérium karikatúrája kérte, hogy:
"- Ne lépj az arcomra!"
Sajnos elég sok helyen láttunk eldobott szemetet, ami megint csak azt bizonyítja, hogy az emberek nem képesek állat módra viselkedni. Az állatok ugyanis nem szemetelnek.
A Pinnacles
Végre elértünk a parkhoz, ami a különös mészkő oszlopairól kapta a nevét. Ezek tulajdonképpen elhalt tengeri élőlények megkövesedett vázai, ugyanis ez a terület néhány ezer évvel ezelőtt víz alatt volt. Most sivatag. Fura volt belegondolni, hogy mi tulajdonképpen egy tengerfenéken sétálunk. Vörös homok borított mindent, de el lehetett látni a tengerig, sőt el is mentünk odáig, aminek a partját viszont fehér homok borította. De vissza a nemzeti parkhoz. Számomra érdekes módon be lehet hajtani autóval az oszlopok közé, de a kődarabokkal kijelölt útról lemenni már nem volt szabad. Bárhol meg lehet állni, ki lehet szállni, és fényképezni. Elég holdbéli táj képét mutatta az egész. Némelyik oszlop mögött az árnyékban egy-egy kígyó hűsölt, ami nem nyugtatott meg különösebben. Láttunk olyan gyíkot is, aminek kék nyelve van, és nem nagyon lehet tudni, hogy melyik az állat eleje, és melyik a hátulja. Ha ki van tömve a vitrinben, úgy persze könnyebb, de igaziból nem annyira. Pörkölt a nap, szóval túl sok időt nem töltöttünk a kocsin kívül. Tény, hogy nagyon érdekes hely, és ha arra jársz, látogass el oda. A valóság sokkal különlegesebb, mint ahogy azt fotókon vissza lehet adni.
Bojtos Zoltán