Hochdeutsch vagy Mundart? – Avagy melyik nyelvet használd Ausztriában?

Sosem felejtem el azt a márciusi napot, amikor 1989-ben Wörgl-ben, Tirol tartományban először hallottam a leendő munkaadómat beszélni. Akkorra már mögöttem volt egy német érettségi, és abban a tudatban voltam, hogy németül már nem tudnak eladni. És ahogy hallgattam őket, ahogy egymás között a folyosón „beszélgetnek”, komolyan elkezdtem aggódni. Ugyanis egy árva, megveszekedett, büdös szót sem értettem az egészből. Mintha nem is tagolt nyelven beszéltek volna. Hát ez volt nekem az első alkalom, amikor azzal szembesültem, hogy a német, az nem osztrák. És az osztrák, az meg nem tiroli.

Természetesen az első pont az, hogy megértsd, hogy mit beszélnek hozzád. Ha szerencséd van, olyan intelligens emberekkel kell kommunikálnod, akik képesek, és hajlandóak nem tájszólásban beszélni. Egy idő után aztán rááll a füled, és le tudod magadnak fordítani az osztrákot németre. Vagy ha úgy tetszik, a „Mundart”-ot Hochdeutsch-ra. Szerencsére a német egy nagyon szigorú szabályok közé szorított nyelv, és ez a szabályozottság akkor is érvényesül, amikor az irodalmi német tájszólássá torzul. Az „ei” mindig „oa” lesz. Nem Kufstein, hanem Kufstoan. Nem Eins, hanem Oans. Sajnos Ausztriában, a sajátos domborzatának köszönhetően sok nyelvjárás alakult ki. A korábbi évszázadokban egy-egy keményebb tél során egész völgyek záródtak el a külvilágtól. Nem találkoztak, nem beszélgettek idegenekkel, így megmaradt mindenkinek a saját nyelve, a saját szavai. 

St. Pölten, a Klangturm és a kormányzati negyed.(Fotó: Bojtos Zoltán)

Itt St. Pöltenben van egy Klangturm nevű nevezetesség, ahol minden a hang, a hangzás körül folyik. Egy kicsit olyan, mint a Csodák Palotája otthon. Ott van egy nagy Ausztria térkép, ahol gombokat lehet megnyomni, hogy ugyanazt a szót, hogy mondják egy másik területen. És sokszor két szomszédos városban sokkal nagyobb a hangzásbeli különbség, mint az egymástól több száz kilométerre fekvőknél. Csak az előbbi két város között van egy hegy. :) 

Mi magyarok minden gond nélkül el tudunk beszélgetni bárkivel az anyanyelvünkön, talán egy-két szót nem értünk, de már nem egyszer tapasztaltam, hogy egy német nem ért meg például egy osztrákot.

Sosem felejtem el, amikor egyszer Hamburgban a kikötőben az osztrák kollégám hiába mondta a cégünk nevét, a német raktáros nem volt képes leírni. Igaz, hogy a Berger szót úgy kapta körülbelül, hogy: Béaga. :) 

Amikor már jól érted a különböző tájnyelveket, vagy legalább egy dialektust, általában az emberek megmaradnak az iskolában tanult irodalmi németnél, a Hochdeutsch-nál, amikor szóra nyitják a szájukat. Valószínűleg haragszanak a tájnyelvre, amit az elején képtelenek voltak megérteni. Ezzel én is így voltam sokáig, és ismerek itt Ausztriában is sok magyart, aki nem hajlandó tájszólásban beszélni. Nálam ez akkor változott, amikor egyszer egy hosszú, viharos kompút alkalmával az osztrák munkatársaim közrekaptak, és faggatni kezdtek.

– Zoltán, miért beszélsz te úgy, mint egy „pifke”? Te nem vagy „pifke”, te paprika vagy. Akkor beszélj úgy, mint egy paprika. De még jobb lenne, ha rendesen beszélnél, ahogy kell. (Ez alatt az érthetetlen mundart értendő.)

Ez után a beszélgetés után aztán poénból elkezdtem őket utánozva beszélni. Ezen mindig jókat röhögtek, ami nekem tetszett. És néhány hónap, vagy talán év után így maradtam. De most jön az érdekes része. Amióta lököm nekik az osztrák dialektust, sokkal jobban elfogadnak, mint előtte. Általában előbb-utóbb lebukom, hogy nem ez az anyanyelvem, mert keverem a különböző tájnyelveket. Bizonyos kifejezéseket Tirolban tanultam, másokat máshol. 

Bécs(Fotó: Pixabay)

Ha neked is megfordult már a fejedben, hogy az irodalmi nyelvet beszéld inkább, vagy térj át a helyi „Mundart”-ra, egy dolgot gondolj át. Ha anyanyelvi szinten beszéled is a „Hochdeutsch”-ot, az nem osztrák. A német, az neki ugyanolyan külföldi, mint a magyar. Az még hagyján, ha egy másik osztrák tájnyelvet beszélsz, bár Tirolban inkább ne beszélj például bécsi dialektusban!