Egy jó kis hosszú hétvége eltöltése Lvivben egyszerűen nem pénz kérdése. Az ukrán nagyvárosban annyira olcsó minden, hogy az ember néha már szabályosan kényelmetlenül érzi magát ettől. Ehhez képest rengeteg a látnivaló, elképesztőek a múzeumok, a történelmi korok lenyomatai szinte tapinthatóak a belvárosban. Egyszóval ha van pár napod, de nem akarsz sokat költeni, mégis megismernél egy új helyet, akkor mindenképpen Ukrajna és Lviv felé vedd az irányt. Már mondom is, hogy miért nem fogsz csalódni az egyik kedvenc városomban.
Ukrajna egyik legfontosabb kulturális központja, történelmi nagyvárosa a nyugat-ukrajnai Lviv (más néven Lvov vagy Lemberg). A terület hol a lengyelek, hol a Habsburgok, hol az oroszok kezén volt. A különböző korok különböző urai mind hozzáadtak valamit a városképhez, ezzel egy izgalmas, közép-európai keveréket hozva létre. A gyönyörű városban háromszor jártam: 2009-ben és 2013-ban egy-egy napot töltöttem csak el itt, viszont 2016-ban végre alkalmam nyílt alaposabb körülnézni a Lvivben, hiszen három teljes napot töltöttünk el itt párommal.
Lvivbe már megérkezni is élmény, feltéve, hogy ezt vonattal tesszük. Mi természetesen vasúttal érkeztünk Ungvárról. A szépen helyreállított pályaudvar épülete, és a vágányok fölé magasodó kettős acélcsarnok inkább Németországot idézik, ami nem is csoda, hiszen ezek akkor épültek, amikor a terület az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott. A vasútállomást akkor is érdemes beiktatni a mindenképpen megnézendő látnivalók közé, ha nem vonattal érkezünk a városba.
A lvivi vasútállomás(Fotó: Rusznyák Balázs)
Megérkezés után irány a belváros! Három lehetőségünk van, amivel eljuthatunk ide: az egyik természetesen a taxi, a másik a villamos és végül akár gyalogolhatunk is. Ez utóbbi lehetőség azért nem teljesen elvetendő, mert a belváros felé vezető út is tele van látnivalókkal, így a főtérig lévő kb. 3,5 kilométeren nem fogunk unatkozni. Azonban ha nem akartok rögtön nekifogni a város felfedezésének, akkor marad a villamos vagy a taxi.
Én leginkább a villamost preferálom, egy vonaljegy 2 ukrán hrivnyába kerül (1 hrivnya, látogatásunk idején nagyjából 11 forintot ért), ami még az ukrán bérekhez viszonyítva is olcsó, nekünk meg egyenesen a nevetséges kategória. A villamosokon (és egyébként a trolibuszokon illetve buszokon is) felszállás után a vezetőtől kell jegyet venni, majd azt a villamoson az ablakok között elhelyezett lyukasztóban lehet kilyukasztani. Ha bliccelésen érnek, akkor 40 hrivnya (kb. 440 forint) a büntetés, tehát még ez sem megfizethetetlen, ettől függetlenül én azt mondom, hogy ilyen olcsó jegyek mellett nem éri meg bliccelni. A villamos egyébként konkrétan a főtéren (Ploscsa Rinok) áll meg, ide autóval be se lehet hajtani, így akinek erre található a szállása, annak mindenképpen érdemes villamossal jönni.
Villamos érkezik a főtérre(Fotó: Rusznyák Balázs)
Megérkezve a belvárosba, megnéztük szállásunkat, melyet a főtértől 50 méterre egy hostelben foglaltunk le. A külön szoba 4130 forintba került éjszakánként, vagyis két főre, két éjszakára fizettünk összesen picit több mint 8000 forintot egy belvárosi szállásért.
Az óvárost a XV-XVIII. századok folyamán épült házak, templomok és paloták uralják. A történelmi óváros stílusában Prágát, Krakkót vagy Varsót idézi. De nem csak az épületek miatt érezhetjük úgy, hogy közép- vagy már-már Nyugat-Európában járunk, hanem a pezsgő élet miatt is. A főtéren árusok sokasága kínálja portékáit, szuveníreket, kézműves söröket, kávékat és különféle ételeket is fogyaszthatunk náluk. Jó időben a téren turisták hada hömpölyög, igaz itt a legtöbben ukránok és lengyelek, míg németül, vagy angolul beszélő turistával csak elvétve lehet találkozni.
A belváros szűk kis sikátoraiban egymást érik a különböző üzletek, éttermek, büfék. A kínálatban a tradicionális ukrán konyhán kívül megtalálhatóak a lengyel, a grúz és az olasz konyha fogásai is, valamint a legújabb street food trendeknek megfelelő kínálat is.
Középkori épületek, turisták, kiülős éttermek, szuveníres kocsik: mintha csak nyugaton járnánk
A lvivi óváros utcái igazi lengyeles hangulatot árasztanak, a templomok többsége az Ukrajnában kevésbé elterjedtnek számító katolikus egyházhoz tartozik. A főtéren áll a városháza, mely 1827 és 1835 között épült, az épület tornyába 20 hrivnyáért (kb. 220 forint) fel is lehet menni. Ezt a pénzt igazán megéri kifizetni, ugyanis fentről fantasztikus kilátásban lehet részünk. A torony meglepően magas, alulról úgy tűnik, mintha csak néhány emeletnyire emelkedne ki az épület tömbjéből, ám odafentről látszik, hogy jóval a város fölé magasodik.
Fentről tehát csodás a kilátás. Mi naplementekor mentünk, érdemes valahogy így időzíteni a városháza meglátogatását. A torony közel 200 éves óraszerkezete is megtekinthető egy emelettel a kilátó-szint alatt. Arra fel kell készülni, hogy az órához tartozó harang gyakorlatilag a kilátó közepén van, így ilyen közelről nagyon hangosan kong.
Kilátás a naplementében fürdő belvárosra(Fotó: Rusznyák Balázs)
Az óváros szűk utcáin elveszve akár egy fél napot is el lehet bolyongani, pedig a terület nem túl nagy, viszont szinte minden épülete érdekes valamiért. Azonban a szűken vett lengyeles óvároson kívül kezdődik a Monarchia idejéből származó belváros. Ennek leghíresebb épülete, és az egész város egyik jelképe az Operaház. Az épület 1897-1900 között épült, bécsi neoreneszánsz stílusban.
Az Opera előtt található hosszú, elnyújtott tér Lviv igazi központja. Itt szerveznek különféle szabadtéri programokat, az árnyas fák alatti padokon itt sakkoznak az idősek, és a legtöbb tömegközlekedési járat érinti valahol ezt a hosszúkás teret. Itt található Tarasz Sevcsenko ukrán költő szobra is, ami minden ukrán város elengedhetetlen kelléke (A szovjet időkben Lenin volt ilyen elengedhetetlen kellék, Ukrajnában őt váltotta a legtöbb helyen Tarasz Sevcsenko).
Lviv központi árnyas sétánya, háttérben az Operával(Fotó: Rusznyák Balázs)
A városban bolyongva teljesen véletlenül belefutottunk a helyi egyetem (Ivan Franko Állami Egyetem) tanévnyitójába. A tanévnyitó érdekessége volt, hogy nem az épületben, hanem az egyetem előtti parkban tartották. A diákok jellemzően ukrán népviseletbe öltöztek, ugyanis a Krím megszállása, és az ország keleti részén dúló háború kicsit felerősítette a nacionalizmust.
Tanévnyitóra összegyűlt tömeg az Ivan Franko Egyetem előtt(Fotó: Rusznyák Balázs)
A háborúból egyébként szinte semmit sem lehet érezni Nyugat-Ukrajnában. A nagyobb városok központjában van egy-egy emlékhely, illetve a hadsereg toborzóplakátjaiból van több az utcákon, de ezen kívül szinte alig érzékelhető bármi a keleten zajló háborúból. Az emlékhelyek persze szomorúak, hiszen a kirakott katonák fotója mellett az elhalálozás dátuma sokszor mindössze néhány héttel korábbi.
Lvivben persze nem csak az utcákon éri meg sétálgatni, érdemes bemenni egy-egy múzeumba is. Mi először a természettudományi múzeumban voltunk egy baráti 10 hrivnyás (kb. 110 forint) belépőjeggyel. Ennyi pénzért nem járt nagy múzeum, mindössze öt teremből (vagy inkább szobából) állt. A kiállítás az élőlények különböző életterekhez való alkalmazkodását mutatta be. A feliratokat ukrán mellett angol nyelven is feltüntették, így számunkra is valódi élményt jelentett a tárlat megtekintése.
A Lvivi Művészeti Galéria volt a következő, ide 30 hrivnyát (kb. 330 forint) kellett fizetni, ezzel ez már egy igen drága múzeumnak számított. Egy helyi festő kiállítását néztük meg, alkotásai több nagy termet is megtöltöttek. Nem mondanám, hogy ez volt életem kiállítása, de ennyi pénzért megérte.
A Lvivi Skanzent (teljes nevén a Népi Építészet és a Vidéki Élet Lvivi Múzeuma) kerestük fel utolsóként, és ez volt messze a legjobb mind közül. A belépőjegy nem meglepő módon itt is nagyon olcsónak bizonyult, mindössze 20 hrivnyát (220 forint) fizettünk fejenként. A 36 hektáros, erdővel borított, dimbes-dombos területen nyolc nyugat-ukrajnai régió több mint száz jellegzetes épülete tekinthető meg. A skanzen nem csak múzeumként, hanem kirándulóhelyként is megállja a helyét, a hatalmas területen a látogatók jól eloszlanak, így főleg a skanzen hátsó részének erdei ösvényein csendben, szinte egyedül barangolhatunk egyik háztól a másikig. A skanzenben mi simán el tudtunk tölteni öt órát, annak ellenére, hogy a legtöbb foglalkozáson a nyelvi korlátok miatt nem vettünk részt. Pedig lett volna lehetőség kenyeret sütni, vajat köpülni, szőni, íjászkodni (a céltáblán Putyinnal!), zenélni, babát készíteni. Ha Lvivben jártok, és csak egy múzeumba mentek el, akkor az mindenképpen ez legyen (a pontosság kedvéért, idénre már kicsit drágult a belépő: most 30 hrivnyát, vagyis mintegy 330 forintot kell fizetni)!
Tipikus ukrán fatemplom a lvivi skanzenben(Fotó: Rusznyák Balázs)
A város jobbnál-jobb éttermei közül én a Puzata Hata nevezetű helyet emelném ki. Az étterem-hálózat Ukrajna több nagyvárosában megtalálható, Lvivben két éttermük is van. Azért ajánlom ezt a helyet, mert itt főként ukrán ételeket fogyaszthatunk jó áron. A rendszer kicsit menzás, tehát sorba kell állni egy hosszú pultnál, ahol mindenféle ételek vannak, ezekből kell kérni, az üdítőt, salátát, süteményt pedig külön el kell venni a hűtőpultból, és a végén egy kasszánál kell fizetni. Nagyjából olyan az egész, mint nálunk az IKEA-ban. Az árakról annyit, hogy ketten 1400 forintból ettünk egy komplett ebédet, ami tartalmazott fejenként egy-egy levest, egy-egy főételt (hús+köret) és üdítőt. Persze nem ez a hely a gasztronómia csúcsa, de ha Ukrajnában jártok, és valami tipikus helyi ételt ennétek, akkor javaslom, hogy ide térjetek be!
Menünk a Puzata Hata-ban. Az üdítő nem fért bele a képbe, viszont belefért a költségvetésbe.(Fotó: Rusznyák Balázs)
Lvivbe a legkényelmesebben és legolcsóbban vonattal lehet eljutni. Bár van közvetlen vonat is Budapestről, ez azonban elég drága, ezért javaslom, hogy záhonyi és csapi átszállással utazzatok. Ez esetben a teljes oda-vissza út Budapestről 15000 forintba kerül. A Budapest-Lviv közvetlen kocsiban ennek a dupláját, mintegy 30000 forintot kell fizetni, már csak ezért sem igazán éri meg.
Vonatok a lvivi pályaudvaron(Fotó: Rusznyák Balázs)
Meg kell itt említenem, hogy a Ryanair néhány hete bejelentette, hogy 2017 novemberétől járatot indít Lvivbe. Bár a fapadosok nagyon olcsók, de az ukrán vasút annyira mérsékelt áron közlekedik, hogy ezzel még a fapados repülőtársaságok sem igazán tudják felvenni a versenyt. Kíváncsiságból megnéztem egy konkrét időpontra, és 19000 forint volt a retúrjegy ára. Ez persze nem olyan sok, alig 4000 forinttal több, mint a vonatos eljutás költsége. Azonban figyelembe kell venni néhány dolgot:
- Vonattal minden nap, naponta többször is el lehet jutni Budapestről Lvivbe ezen az áron. A repülő csak hetente kétszer jár, tehát sokkal inkább kötött időben.
- A vonaton sokkal nagyobb poggyászt vihetünk magunkkal. A 19000 forintos repjegy természetesen a legolcsóbb, csak kézipoggyászos verzió. Mivel Ukrajna nagyon olcsó, érdemes lehet az utazást összekötni egy kis bevásárlással. Ezt viszont nem igazán lehet megtenni, ha az ember csak egy kis kézipoggyászt vihet csak magával. A vonatos utazásnál ehhez képest nincs ilyen probléma.
- A vonat árai kiszámíthatóak. Minimális árváltozás az árfolyam-ingadozások miatt előfordulhat persze, de pár száz forintnál nagyobb eltérések nem lesznek, így ez egy tervezhető költség, ez biztos ennyi lesz augusztusban is, szeptemberben is és decemberben is. A repülőjegy ára ezzel szemben szinte percről percre változik, így elég nehéz vele tervezni.
- A vonatot elég indulás előtt egy hónappal lefoglalni, nem kell feltétlenül több hónapra előre elköteleződni. Ha valami közbejön, akkor a jegyeket vissza lehet váltani.
Lviv jelképe az Operaház(Fotó: Rusznyák Balázs)
Viszont azt mindenképpen mutatja a Ryanair járatnyitása, hogy Lvivben van potenciál, érdemes oda ellátogatni, és ezt én is így gondolom. Mi egyébként ketten öt nap alatt 60000 forintot költöttünk, azaz fejenként 30000 forint volt az utazásunk, és ebben már minden benne volt: utazás, szállás, biztosítás, költőpénz, múzeumok, éttermek, kávézók (ha érdekel, hogy pontosan miből jött össze ez a 30000 forint, ide kattintva elolvashatod). Én mindenkinek javaslom, hogy ha teheti látogasson el egyszer ebbe a fantasztikus ukrajnai nagyvárosba!
Rusznyák Balázs
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!