A nagy hatos

Ha azt hiszed, hogy a mama főztje, vagy a barátok hiánya a legkeményebb érzelmi dolog, amivel megküzdünk külföldön, akkor hadd ássak most egy kicsit mélyebbre. Őszinte válaszok következnek arra a hat leggyakoribb kijelentésre, amit oly sokszor hallunk, mi, külföldön élő magyarok, de olyan nehezen vesszük rá magunkat, hogy egyáltalán reagáljunk rá.

1. tipikus kijelentés külföldön élő magyarokról: Mert neked könnyű...

Ha valaha éltél külföldön, akkor biztosan számodra is jól ismert a fenti kifejezés. Ez egy igen frappáns, igazán egyoldalú állítás: leginkább számodra kevésbé ismert emberek fogják ezt feldobni. A kijelentés után társul egy-két kifogás is, mint például: volt pénzed, beszéled a nyelvet, nem voltál egyedül, fiatal vagy, könnyen ismerkedsz, jól álltak a csillagok stb. 

Mi ezen a “mert neked könnyű” szövegen hajlamosak vagyunk felháborodni, semmi más nincs mögötte, csak totális elfogultság, és a szürke köd. Egy idő után azért ez elég jól kezelhetővé válik, ha megértjük a köztes tartalmát a kifejezésnek: a “mert neked könnyű” valós jelentése nem más, mint “az az én kifogásom, hogy...”

2. tipikus kijelentés külföldön élő magyarokról: A hátrahagyottak, avagy szegény szüleid, biztos nagyon rossz nekik... 

Rakd elém a papírt, és bármikor aláírom (büntetőjogi felelősségem teljes tudatában), hogy fogalmam sem volt,  mit élnek át azok, akiket hátrahagyunk.
Aki esetleg még nem tudja, annak megpróbálom leírni az érzést: talán egy szakításhoz tudnám hasonlítani, abból is az afféle “maradjunk barátok” típusúhoz. Az egyik elmegy egy “újjal”, míg a másik ott marad; és valójában a válás vesztese mindig az lesz, akit hátrahagytak, mert kevesebb változást él át a környezetében; a közös emlékek véres csataterén kell élnie tovább a mindennapjait. 
Ne hidd, hogy velünk ez nem történik meg. Nevezheted karmának, sorsnak, vándorlásnak, vagy az élet bosszújának, de a búcsú elől soha nem menekülhetsz. Amikor ezeket a sorokat írom, kint ülök a reptéren. Egy igazi barátot engedek éppen el, aki szerves része volt az életemnek, és most én maradok itt, Dublinban, a megannyi kávézás helyszínén, a szuvenírek között a házban, amik a legőrületesebb nyaralásainkra emlékeztetnek, és tudom, hogy a hétvégi programon már nem lesz ott velem.

Minket is elhagynak, mi sem vagyunk biztonságban; az egyetlen kiút ebből az állapotból, ha megtanuljuk elfogadni a helyzetet, tiszteletben tartani mások döntését a saját életük felett, és megtenni mindent, amivel támogathatjuk őket.

Képünk illusztráció(Fotó: Flickr/Ana Guzzo)

3. tipikus kijelentés külföldön élő magyarokról: Persze, de te beszéled a nyelvet... 

Nem csak egy kósza városi legenda, hogy sokan nyelvtudás nélkül vágnak neki életük kalandjának (senkit nem fogok visszatartani, se buzdítani, hogy ezt tegye) . Az egy másik kérdés, hogy mi lesz a vége a történetnek. Ismerek olyan külföldön élő magyart, aki évek távlatában sem tudta magát úgy felszívni, hogy egy egyszerű beszélgetésbe belefolyjon, de van olyan is, aki egy éven belül nyelvvizsgát tesz. Ez is persze csak hozzáállás kérdése, de tény, hogy annál nagyobb előny, mint hogy anyanyelvi környezetben tanulhatsz, nem sok van. Mielőtt még felcímkéznénk mindenkit a tudásszintjével: a “beszéled a nyelvet” soha nem fekete vagy fehér, leginkább viszonyítás kérdése ahhoz, amit magadnak kitűztél célul. Az egyik legnagyobb hiba amibe beleeshetsz, hogy anyanyelviekhez hasonlítod magad, és elfelejted, hogy honnan is indultál. Légy türelemmel, járj nyitott füllel, és ami a legfontosabb, ne félj megszólalni!

4. tipikus kijelentés külföldön élő magyarokról: …jó, de te fiatal vagy!

Mihez képest... Anyukámnak talán már ilyen korára megvolt mind a négy gyereke. Ehhez viszonyítva a 29 évemmel nem igazán tudnék felmutatni semmit. Viszont tény, hogy ami számomra fontos, azt nem kell és nem lehet mutogatni. Ahhoz, hogy élj, soha nem leszel se túl öreg, se túl fiatal.  

5. tipikus kijelentés külföldön élő magyarokról: …oké, de most elölről kezdeni mindent?!

Én nem gondolom, hogy ez olyan rossz. A változástól rengetegen félnek, mintha az ördög maga szervezte volna így az eseményeket. Mielőtt még az irritáló pozitivitásom mindenkiben teljes rosszullétet okozna, rövidre fogom a történetet: közröhej határát súrolva mondhatom, hogy azok a dolgok meg fognak maradni, amik valóban számítanak. És hogy egy picit a másik oldaláról is rálássunk a sztorira, mi lenne, ha most azt mondanám neked, hogy esélyed van elölről kezdeni mindent? Bele mernél vágni?

Képünk illusztráció(Fotó: Flickr/Drul)

6. tipikus kijelentés külföldön élő magyarokról: …na de nincsenek olyan lehetőségek, és azt hallottam a szomszédom lányának a férjének a volt lakótársától....

Tényleg? Mesélj még! Az információtartalom egyik komoly befolyásoló tényezője olykor, hogy ki mondta, és az is, hogy hány emberen keresztül jut el hozzád. Mérvadó információt csak olyan embertől szerezz, és alapozz rá, aki nem elfogultsággal tud beszélni a témáról. (Nem, tényleg nem könnyű ilyet találni)
Rengetegszer olvasom különböző külföldön élő magyarokról szóló csoportokban a posztot: "Ha kimegyek, lesz munkám? El tudok majd helyezkedni? Elég lesz az alap nyelvtudásom?". Még mielőtt mások megváltására, és tanácsaira építenéd az életed, ülj le egy pillanatra és tedd fel magadnak ugyanezeket a kérdéseket. Ha valóban készen állsz, akkor ott lesz a válasz: igen, mert tudom, hogy képes vagyok rá és megállom a helyem. Ha nem, akkor teljesen feleslegesen kérdezgetsz mást, és hiszel vadidegeneknek. 

Senki nem mondja, hogy bárkinek is egy könnyű lépés ez. Mindenki sérül és veszít: aki elmegy és akit otthagynak, egyaránt. Előfordulhat évek távlatában, hogy amikor hazamész, és a barátaid a tavalyi nagy hóról beszélnek, te csak csendben szürcsölöd a kávédat. A jegyautomaták vagy a 4-es metró elhiteti veled, hogy már nem Magyarországon jársz, és ha autóba ülnél, senkit nem fog érdekelni, hogy itt még két éve lehetett jobbra fordulni, vagy 70-el menni. A világ és a környezeted legalább olyan tempóban változik mint te, és szinte esélytelen, hogy egyszerre több dologgal is - ilyen szinten - felvedd a ritmust. Áldozatokat kell hozni, és vállalni a felelősséget. Meghoztál egy döntést, aminek az egyetlen reális megítélője te magad vagy; csak te tudod, hogy ez valóban megérte-e.

Egyvalamit azért tarts jól észben: ha akarod, ha nem, azt az időt, amit nem otthon töltöttel, senki nem fogja neked visszaadni. Lehet, hogy nem tudod, mi az a Szulejmán sorozat, vagy mi lett Sarka Katával, de leírhatatlan tény, hogy azt az élményt, amit te a határon túli éveid alatt szereztél, már senki nem veheti el tőled; Jobbik esetben tanultál, tapasztaltál és a személyiséged is rohamos ütemben fejlődött a megannyi impulzus miatt. Csupa olyan megfoghatatlan dolog, amit senki nem vehet el tőled.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!