Karácsonyi üzenet

Immáron három éve élek a belgiumi Brugge-ban. A város szépsége újból és újból lenyűgöz, mint ahogy az a különös hangulat is, amely a gyönyörű épületekből árad, régi korok legendáit ránk hagyva.

Karácsony előtt, december elseje körül fergeteges pompába burkolják a várost. A centrumban versengenek az üzletek, kinek a kirakata és a környezete szebb és eredetibb. Mindenhol ugyanaz a karácsonyi zene szól az utcákon. A főtérre kis korcsolyapályát építenek minden évben. Majdnem négy héten keresztül minden nap nyitva tartanak az üzletek és hétvégén ingyen járnak a buszok, a vonatjegy pedig pár euró, ezzel is fokozva az emberek vásárlási kedvét. A turisták hömpölyögnek a történelmi utcákon ha esik, ha fúj. Általában mindig. Bár az árusok panaszkodnak az éppen kialakult politikai helyzet miatt, amely valószínűleg csökkentette az idevágyó turisták számát, de azért van belőlük elég.

A lakossággal más a helyzet. Brugge lakosainak száma kb. 50 000, természetesen a hozzá tartozó kisebb településeket is beleértve. Ők inkább a multikat rohamozzák meg hétvégenként és csak vásárolnak, vásárolnak…. Vannak olyan üzletek, ahol mindent  kipróbálhatsz. Ezt még én is szoktam díjazni, pl. amikor  legkisebb gyermekem a Decatlonban megszerzett rollerral boldogan süvít a sorok között és nem engem nyaggat. A szupermarketekben sokszor 10-20 féle terméket is kínálnak kóstolásra. A piacon megízlelheted a gyümölcsöket, bevallom én ezt kedvelem a legjobban. A híres csokiboltokban már az ajtóban finom kézzel készített belga csokival fogadnak. Ilyenkor mindegyikbe érdemes bemenni!!!

Karácsony Brugge-ban(Fotó: Flikcr/Brian and Jeff)

 Valamikor én is imádtam vásárolni. Akkor, amikor még nem volt hat gyermekem. :) Most is jó elmenni körülnézni a nagylányommal, nővéremmel, barátnőimmel vagy a fiam barátnőjével csak úgy céltalanul. De a mindennapi rutint és a hétvégi hajrát utálom. Valamikor én is vágyakoztam: “Hú, de jó lenne ezt is, meg azt is megvenni!” De ma már nem, rosszul vagyok tőle.

A sok reklám, “vegyed”, “vigyed”, “részlet”, “egyet fizet kettőt kap” és még ezer más. A multikban az édességektől, cukros innivalóktól roskadozó polcok mintha csak azért lennének, hogy a gyerekek megőrjítsék a szülőket. Az a sok értelmetlen játék, némelyik horribilis áron. A informatikai kínálatról már ne is beszéljünk.

 Itt nem nehéz részletre vásárolni. Nagyon hamar be tudnám rendezni a /bérelt/ lakásomat részletre vett cuccokkal, amit természetesen nem teszek. Megfogadtam: soha többet semmit nem veszek részletre, inkább kivárom, amíg lesz rá pénzem.

 Mióta itt élek, hatványozottabban érzem a vásárlás őrületét. Persze ez természetes: ha magasabb az életszínvonal, többet lehet költeni. Itt hónap végén is tele vannak a bevásárlókosarak, nem úgy, mint otthon. Kicsit nehéz volt megszoknom az olyan üzleteket, ahol egy falatnyi ridikül vagy egy csizma ára annyi, mint az én egész éves albérletem. A galériákban az én szememben szörnyűséges festmények, persze vannak kivételek, több 1000 eurós áron.

 Mindezt végiggondolva Brugge még mindig  gyönyörű, és a karácsonyi dekoráció is az, de nem lett tőle karácsonyi hangulatom.

 Csernus Imrétől olvastam a napokban valami olyasmit, hogy ne csak karácsonykor szeressük egymást (látszólag), hanem az év minden napján tiszta szívből. Ez így igaz.

De a karácsony akkor is karácsony. Igenis ez az a pár nap minden évben, amit megpróbál mindenki a családjával tölteni.

Nekem a karácsony a kintről frissen behozott fenyőfa illatát jelenti, a fenyőét, melyet régen 24-én délután együtt díszítettünk. Egymással versengve kötöztük a szaloncukrot, majd később boldogan lopkodtunk le őket a fáról. Mindig volt három-négyféle sütemény, töltött káposzta meg kocsonya. A bejgliben igazi dió volt a kertünkből és a töltött káposztához hordóban savanyítottuk a hozzávalót. A narancsért meg a banánért már reggel sorba kellett állni, hogy aztán karácsony este, az ajándékbontás után eloszthassuk. Nem is az ajándékokra emlékszem, hanem  a hangulatra, az illatokra és természetesen a hóra. Régen volt……. és már soha de soha többé nem lesz ilyen.

Boldog Karácsonyt!(Fotó: Flickr/Dave)

Hát igen. Ma már műfenyő van, ami a környezetvédelem szempontjából természetesen sokkal jobb. A töltött káposzta nehéz étel, de legalább tudtuk, miből készül. Ma már a tojásban is kételkedem, hogy igazi-e.

 Sajnos az idén megint nem tudunk karácsonyra hazamenni. Népes családom és már egy kisunokám is van. Ők majd együtt lesznek és csak mi fogunk hiányozni.

Majd lesz skype-karácsony, műfenyő és valahogy összehozom az ünnepi kaját is.

 Ezért aki teheti, karácsonykor legyen együtt a családjával békességben és szeretetben. Ezt kívánom minden magyar embernek, bárhol is él ezen a világon.

Botos Zsuzsanna

Brugge, Belgium