A sok hónapos tervezést és kétszeres újratervezést követően - amiből ti “csak” két ötperces cikket éreztetek - végre nekivághatunk Európának autóval. A következő sorokban már nem lesz listázás… Illetve lesz, csak már a kezünkben fogjuk a végleges verziókat és az autóban ülünk. Nem mondom, hogy nem izgultam, hiszen indulást megelőző este még az előre kinézett szállásokat foglaltam le és fizettem ki. S persze még ekkor sem voltam elég biztos abban, hogy mindent elraktunk.
Az indulást hajnali 1 órára terveztük, mert a kompunk Doverből 4 órakor indult Franciaország felé. Ha dátumra pontosan nézzük, akkor 2014. augusztus 16-án történt az, amikor beszálltunk az autóba, mégegyszer hátra néztünk, majd egymásra álmos szemekkel és elindultunk. Utunk gördülékeny volt Dover felé. Fél 3-kor érkeztünk meg a kikötőbe. Számos kanyar és átvizsgálás után beálltunk a kompra várakozók sorába.
Néhány méterrel a doveri fehér sziklák lábánál ücsörögtünk az autóban. Bánatunkra a sötétség miatt csak gigantikus szürkés foltokat láttunk a brit-sziget doveri-szorosi partját szegélyező mészkő képződményekből. Máskülönben nappal ezek a krétaszirtek pompás látványt nyújtanak.
Egy órás várakozást követően fél 4-kor felgurultunk a kompra. Az autót elhagyva, néhány holmit magunkhoz véve, felmentünk a fedélzetre. Ott egy ablak mellett találtuk meg helyünket, nem volt a legkomfortosabb hely, de az alig 2 órás utat ki lehetett bírni a kemény, kényelmetlen székeken.
A csatornát átszelő szörnyeteg(Fotó: Fekete Szilvi)
A csatornán való átkelés alatt egy időzónán is átkeltünk, így Dunkirkbe érve 1 órát veszítettünk a “kis” túránkból. Dunkirk neve flamand eredetű és a dűnék templomát jelenti. Habár a város közelében fekvő flandriai tengerpart homokos, dűnés, és csak néhány helyen alkalmas kikötőnek, ma mégis Franciaország harmadik legnagyobb tengeri kikötővárosa.
A kompról már autóban ülve gurultunk le és amikor már a lélegzetelállító szélkerekeket néztük, ahogy a látványt a reggeli napfény sugarai törik meg, csak akkor döbbentünk rá igazán, hogy már francia földön járunk.
A következő állomás már Brüsszel(Fotó: Fekete Szilvi)
Ebben a látványban sokáig nem volt részünk, hiszen nem sokkal később már a belga határt súroltuk és reggel 9-10 között már a fővárosban, Brüsszelben voltunk. Brüsszel a fővárosi cím mellett, az EU és NATO székhelye is, ahol az emberek két nyelvet használnak, franciát és flamandot. Maga a város nagyon szép, lakóházai és úthálózata alapján kisvárosnak tűnik elsőre, de ez csalóka. A lakóházak csodásak, ugyan mindegyik téglaburkolatú, mint Angliában, de más-más színekkel és mintázattal és minden ház a maga nevében különleges, a környezetük zöld és gondozott; a közlekedés pedig teljesen egyértelmű.
Első célpontunk a város jelképévé vált Atomium volt, ami a brüsszeli Heysel parkban található. A kilenc gömbből álló építmény acélból készült és a vas tércentrált köbös fémrácsát jeleníti meg 165 milliárdszoros nagyításban. Ez a látványos épület az 1958-as brüsszeli világkiállításra készült el, és annak egyik fő attrakciója volt. Az expó ideje alatt azonban akkora népszerűségre tett szert, hogy a város vezetése a véglegesítése mellett döntött.
Brüsszel jelképe, az Atomium(Fotó: Fekete Szilvi)
Itt volt 1 óránk a parkolás miatt, így kicsit bejártuk a környékét. Egy felüljárón áthaladva, a Mini-Európa park bevezető utcácskáján bolyongtunk, ahol különleges épületek látványa fogadott, mindenféle nemzet éttermével, bárjával, kávézójával, az utca végében egy vízi parkkal.
Étterem a Mini-Európa Park peremén(Fotó: Fekete Szilvi)
Ami nagyon érdekes volt, hogy ugyan árultak sok helyen gofrit, de sehol sem az igazi belgát. Ez nagyon meglepő volt számunkra! Ugyanis a belga waffel a Magyarországon is ismert gofritól annyiban különbözik, hogy tésztája könnyebb, a gofri nagyobb és a rácsozata magasabb. Belgiumban többféle waffelt ismernek: brüsszeli waffel, liege-i waffel és stroopwafel. A belga waffel említésére feltehetően mindenkinek a brüsszeli waffel jut eszébe, amit gyakran csokoládéöntettel, gyümölcsökkel és tejszínhabbal vagy fagyival púpoznak meg. Ennek okán nem csoda, hogy miért kerestük mi annyira az “igazit”.
A híres belga gofri(Fotó: Flick/ Emily Carlin)
Folytattuk utunk a városközpontig. Ott nem kellett olyan sokat kavarogni és találtunk is közelben parkolót, így volt ismét 1 órácskánk nézelődni. Elsőre egy széles, forgalmas, mondhatni Váci út-szerű utcát fogtunk ki, a Boulevard Anspach-ot, aminek a közepén fotózkodtunk, utána kilyukadtunk egy turistákkal túlzsúfolt utcában, ami különlegesebbnél-különlegesebb boltokkal volt tele. Megvettük első szuvenírünk, ami az Atomiumot ábrázolja. Szinte minden boltban, és érdekes módon még Luxembourgban is, találkoztunk a pisilő kisfiú szobrát megjelenítő szuvenírekkel. Brüsszel egyik jelképe, egy kis bronz szökőkút-szobor, amely egy, a kút medencéjébe pisilő kisfiút ábrázol, a Manneken Pis. A szobrot több legenda övezi, közülük a leghíresebb a III. Gottfried leuveni hercegről szóló. 1142-ben a kétéves főnemes csapatai grimbergeni főurak Berthoud nevű szövetsége serege ellen harcoltak Ransbeke mellett. A gyermek herceget a katonák egy kosárba tették és felfüggesztették egy fára, hogy bátorítást nyerjenek tőle. A fáról a fiú levizelte az ellenséges katonákat, akik történetesen el is vesztették a csatát.
Csoki, csoki, csoki...(Fotó: Fekete Szilvi)
Ezután megcsodáltunk néhány belga csoki-mennyországot. Belgium világszerte híres terméke a belga csokoládé, amely hírnevét elsősorban magas minőségének köszönheti. A belga csokoládéipar jellegzetes termékei az ezerféle formájú és ízesítésű pralinék.
Ezt követően megtaláltuk azt a boltot, ahol fellelhető szinte az összes fajta belga sör. A belga gasztronómia másik világhírű terméke a belga sör, illetve sörök. Az ország kis mérete ellenére rendkívül sokféle sört állítanak itt elő, kis túlzással minden településnek megvan a maga jellegzetes söre. Jelenleg kb. 500 féle sört készítenek, egyeseket világszerte lehet kapni.
Begónia szőnyeg a Grand-Place-en(Fotó: Fekete Szilvi)
A sétálóutca egy méltán híres térre vezetett, a Grand-Place-re, ahol a közel 3000 négyzetméteres tér közepén egy hatalmas belga begónia virágszőnyeg fogadott, amit a Brüsszeli Városi Múzeum, a Brüsszel Villa Hotel fogott közre. Csodálatosan szép volt! S képzeld, utólag épp itt az oldalon értesültem arról, hogy ez az installáció mikor, miért és mennyi idő alatt kerül oda. Tehát jókor voltunk, jó helyen! Ezen a téren már volt olyan kávézó, ahol valóban belga gofrit árultak.
Miután mindent megcsodáltunk, fájdalmas búcsút követően és persze fogadkozva, hogy ide még visszajövünk, útnak eredtünk Lichtenauba, barátainkhoz.
A sorozat további részei:
Londontól Ciprusig kocsival - Összes
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Ádám Edina
Rizs