A nagy vegetáriánus útikalauz II. - Ázsia, Amerika, Afrika

A nagy vegetáriánus útikalauz II. - Ázsia, Amerika, Afrika
12 perc

Vegetáriánusoknak és vegánoknak szóló összeállításunk első részében Európa országait barangoltuk be, kutatva a válaszokat arra, hogy hol és mit ehet egy húst, halat - és vegánok esetében tojást és tejtermékeket - nem fogyasztó utazó.

A második részben magunk mögött hagyjuk kontinensünk határait és valószínűleg sztereotípiáinkat is.  Mert lesz bizony részünk meglepetésekben.

A világ ugyanis változik és vele együtt az étkezési szokások is. A fejlettebb, nyugati társadalmak egyre tudatosabbá válnak az étkezésükben, a környezet- és állatvédelem egyre fontosabb szemponttá válik. A fejlődő országokban azonban - a növekvő jólétnek köszönhetően - a húsfogyasztás az, ami eddig ismeretlen kulináris örömöket kínál.

Így ki gondolná, hogy manapság talán könnyebb a vegetáriánusoknak az étkezésüket megoldani a hamburgerfogyasztásról ismert Egyesült Államokban, mint mondjuk egy ázsiai, tradicionálisan rizst termelő országban?

Tippek, trükkök, hasznos kifejezések és jó tanácsok vegetáriánusoknak és vegánoknak Amerikától Ázsiáig.



Gál Kati  -  USA


Az USA-ban vegetáriánusnak és vegánnak lenni szerintem nem nehéz és egyre könnyebb. Egyre több a vegetáriánus, vegán és nyersvegán étterem, illetve egyre több étteremben van vegetáriánus választék. Persze még a leghúsosabb éttermekben is ott a sült krumpli (érdemes azonban megkérdezni, milyen olajban sütötték), illetve vannak saláták is. Bármelyik salit vagy szendvicset kérhetjük hús, illetve sajt nélkül. Vegánoknak picit nehezebb, mert vannak helyek, ahol a hús és a sajt leszedése után tényleg csak a salátalevél marad. Vegánoknak, még ha nem is allergiások, érdemes azt mondani, hogy allergiások vagy érzékenyek a tejtermékekre és tojásra, mert akkor nagy eséllyel komolyan fogjak venni a kérelmet - Amerikában nagy dolog az ételallergia, igencsak komolyan veszik a dolgot. Arra is van lehetőség, hogy előre felhívjunk egy éttermet és megkérdezzük van-e valami az étlapon számunkra is. Nagy esély van ugyanis arra, hogyha nincs is vegetáriánus vagy vegán menü, akkor kitalálnak valamit. A boltokban minden feliratozva van: vegán, vegatáriánus, BIO, glutén-mentes stb. (kivéve a GMO...), ettől a vásárlás félig könnyebb lesz, félig viszont stresszesebb.

Piacmániám persze itt is kibukkan, de higgyétek el: érdemes piacokra járni, már csak a hangulat miatt is. Kanadában ugyan nem éltem, de látogatásaim során és az ismerősöktől is azt hallom, hogy hasonló a helyzet, mint az USA-ban - a nagyvárosokban legalábbis.



Mező Csilla – Toronto, Kanada

 

Toronto a kisállatok nagyvárosa. Minden második ember kutyát sétáltat, cicaeledelt vásárol, papagájt, kígyót vagy hörcsögöt tart. A parkokban nyüzsögnek a mókusok, libák és kacsák, a kerteket a mosómedvék dézsmálják.

A kanadaiak többsége szereti és védi az állatokat és igyekszik mindent megtenni bármi nemű bántalmazásuk ellen. Az állatkínzást egyre komolyabban veszik és büntetik.

Nem meglepő tehát, hogy Torontóban a vegetáriánus ill. vegán életforma és étkezés virágkorát éli.

A metrón plakát buzdít a változtatásra: „Be a vegan!”(Legyél vega!). A tehenek, csirkék és malacok fotója mellé kiskutyákat és kiscicákat párhuzamként téve: „Az egyiket szereted, a másikat megeszed?”-felirattal kampányolnak a vegetáriánus életforma mellett.

A vega ill. vegán éttermek és salátabárok gombaszerűen szaporodnak a város trendi, jómódú környékein. A magasabb jövedelműeket kiszolgáló szupermarketek és bioboltok polcain megtalálható minden, ami a hústalanul étkezőnek kedves lehet. Egyrészt a hagyományos ételek vegetáriánus/vegán változata, másrészt kozmetikumok, tisztítószerek, melyek gyártásakor szigorúan elkerülik az állatokon való tesztelést, kísérletezést és az állati eredetű alapanyagokat.

Mondhatnánk, hogy vegánnak lenni ma hipszter dolog.
Vagy mégsem csak az? Mára kezdünk lassan ráébredni, hogy a mértéktelen húsfogyasztás nem csupán egészségtelen, de a környezet fenntarthatóságával is ellentétben áll, így a divathullámot komoly ideológia és tudományos tények is előmozdítják. Sokan egyre jobban meggondolják honnan származik a hús, amit fogyasztanak, aminek az eredményeképpen egyre többen csökkentik, vagy szüntetik meg a húsevést.

Vegetáriánus-és vegán helyek mellett sok étterem, salátabár kínál húsmentes opciókat, amelyek gyakran bio alapanyagokból készülnek. Itt minden, ami minőségi, rendkívül drága is, de mégis egyre több a vegán. A sokféle, betelepülők által behozott kultúra is ennek terjedését segíti, gondoljunk csak például az India egyes vidékeiről érkező, hús nem fogyasztó bevándorlókra.

Szeptember elején rendezték a Torontói Vegán Fesztivált, ahol a növényi alapú konyhaművészet csodáival kápráztatták el az éhes közönséget. Ha vegetáriánus vagy egy dolog biztos: Toronto el fog kényeztetni a kínálatával. 



Braxátor Rebeka Vietnám

 

Azt hinné az ember, hogy Dél-Kelet Ázsiában járva könnyű vegetáriánus ételekhez jutni. Elvégre sok a hindu és a buddhista, akik vallási alapon nem esznek húst. Ez a trend azonban a gazdasági fellendülésnek, és az egyre növekvő jólétnek köszönhetően kiszorulóban van. Vietnámban, ahol a vallás egyébként sem játszik központi szerepet, különösen nehéz húsmentes ételt találni. A helyiek gyakran még a vegetarianizmus fogalmát sem ismerik, vagy egyszerűen őrültségnek tartják. Húsból egyébként is akad bőven. A vietnamiak még Hanoi utcáin is képesek csirkét tartani, de néha még egy-egy bölény is feltűnik a városban.

Csirkét mégis könnyebb volt fotózni :) Fogyasztásra szánt tyúkok Hanoi városában (Fotó: Braxátor Rebeka)

Mit tehet ebben a húsözönben egy vegetáriánus? Először is legyen óvatos. Csak mert látszólag vegetáriánus ételt rendel, az nem jelenti, hogy azt is kap. Előfordult már, hogy gyanútlanul beleharaptam egy tofuba, aminek húst rejtettek a belsejébe. Ha biztosra akarunk menni, jobb, ha a speciálisan vegetáriánusoknak szánt helyeken étkezünk. Ezekből szerencsére egyre nagyobb a kínálat, és nem is feltétlenül drágák. Templomok közelében gyakran találni vegabarát éttermeket a szerzetesek miatt. Keressük a"Com Chay" feliratot, és nem lőhetünk mellé. Érdemes még a"không thịt" szóösszetételt is megtanulni, ami annyit tesz"nem hús". Ha valami kietlen tájra vetődnénk, ahol nem beszélnek angolul, ebből remélhetőleg érteni fognak.

Délen azért jobb a helyzet. Történelmi okokból itt nagyobb szerepet játszik a vallás, így többen követik a vegetáriánus étrendet. Ráadásul angolul is jobban beszélnek, ezért nagyobb a valószínűsége, hogy megértik, mit akarunk. Északon sem kell azonban kétségbe esni. Csak gyakoroljuk be az alapkifejezéseket, vagy keressünk rá a neten a legjobb vegetáriánus éttermekre, és már szürcsölhetjük is a finom, húsmentes phot. Mert azért valljuk be, a pho még vegán is Hanoiban a legjobb. 

Vegán menü Hanoiban, Vietnámban (Fotó: Braxátor Rebeka)

Gál Kati - Kenya

Lássuk csak, hogyan  is esznek Kenyában az emberek? Nem túl változatosan... Ami az asztalra kerül, az a rizs vagy ugali (a puliszka kenyai verziója...gyurmára hasonlító massza), esetleg sültkrumpli, csirkés vagy marhás pörköltszerű izé és káposzta. Különleges alkalmakkor nyama csoma is, azaz roston sült kecske. A vegetáriánusoknak tehát nincs sok választásuk: marad a rizs, a sültkrumpli vagy ugali káposztával. Szólni kell azonban, hogy szószt nem kérünk, hiszen az mindig a pörkölt húsos szaftja. Ezen kívül a chapati is vegetáriánus kaja, amelyet néha valami mellé köretként, de van, hogy önmagában fogyasztanak. Reggelire a ndazi (olajos fánk-szerű dolog) vagy amerikai stílusú lufikenyér, ami dzsemmel jár, lehet még opció. A parti szakaszon nagyobb a választék az indiai hatás miatt és sokkal több fűszert is használnak, valamint kókuszos rizst is. Vegetáriánusoknak - de úgy általában mindenkinek - javaslom azonban, hogy élvezzék a trópusi gyümölcsöket és főzzenek, ha nem akarnak unalomban és olajmérgezésben meghalni (jó, persze ez azért túlzás, de Kenyában ez a legjobb módja annak, hogy vegetáriánusként is változatosan étkezzünk). 

Mexikó

Mexikóban ugyan az ételek nagy része húsos, mindig lehet azonban vegetáriánus verziót  is kérni, minden tacot, empanadat, enchialadat és egyebet meg lehet vegetáriánus módra is csinálni sok babbal és sajttal. Vegánoknak a sajt kiesik és talán más dolgokra is oda kell figyelni. Akik  viszont vegetárianusok, de nem szeretik a babot, nagyot szívnak. Szerencsére Mexikóban igen széles a választék a piacokon, fantasztikus trópusi gyümölcsökkel és persze rengeteg zöldséggel. Sőt, gyümölcs- és zöldségleveket is árulnak úton-útfélen..

Böröndy Elza - Ecuador


Ecuadorban a leginkább fogyasztott étel az „arroz con pollo”, azaz csirkés rizs, illetve a karaj krumplival, szóval első ránézésre úgy tűnhet, hogy nehezen lehet találni vegetáriánus ételeket. Valóban, minden sarkon van egy Papi Pollo vagy Csirkeszárnyak nevű beülős hely, úgyhogy tényleg egy kicsit tovább kell keresgetni vegetáriánus vagy akár vegán ételekért.

Loja helyi mértékkel nézve kisvárosnak számít a maga majdnem 200 000 fős lakosával, így mindössze két teljesen vegetáriánus étteremnek jut hely benne. A híres vegetáriánus étterem közel a központhoz, a Casa de la Nonna, ami nemcsak vegetáriánus főételeket, de menüt is kínál, mindössze 3,5 dollárért (általános „húsos” menü étteremára: 2,5 dollár, tehát nemcsak a változatosságban, de az ár szempontjából is jól megállja a helyét). Tévedés ne essék, Ecuadornak is van vegetáriánus specialitása: az empanádákat, amiket leginkább lángoshoz tudnék hasonlítani) itt Chilével ellentétben nem darált hússal, hanem sajttal töltik. Mindössze 25 centért árulják szinte minden utcasarkon, piacon pedig további 50 centért lehet hozzá venni morochót.

Empanada (Fotó: Flickr/Vilseskogen)

A morocho édeskukoricából készül, tejjel, fahéj és szegfűszeg ízesítésével. Nagyon finom!

Tipikus Loja-specialitás a kukoricás ételek: humitas, tamales és quimbolito. Ezek közül csak a tamalest töltik hússal, a humitas morzsolt kukoricából készül és helyenként sajttal kínálják, míg a quimbolito a humitas édes változata: a kukoricamorzsát kifőzés előtt cukorral és mazsolával keverik.

Másik tipikus „uzsonnára” fogyasztott étel a motepilló, amikor főtt kukoricaszemeket omlettel kevernek. Ecuador szerencsés éghajlattal rendelkezik: nemcsak kukoricából van bőség, hanem más zöldségekben és gyümölcsökben is gazdag az ország, így ha valaki szeret piacozni, hamar megtalálja a kedvére való smoothie-kat és könnyen választhat különböző termékeket is.

Otthon főzve, helyi ételekből is nagyon könnyedén ki lehet kerülni a húsételeket, az egyik legfinomabb és legtáplálóbb helyi köret például a quinoa (ezek kis magvak, amelyeket ha megfőzünk, megduzzadnak és sóval, tojással például nagyon finomak).

A quinoa annyira sok energiát ad, hogy lehet kapni a belőle készült müzliszeletet is!

Annak ellenére, hogy a helyiek szeretik a tömény húsos ételeket, szinte mindenhol lehet kérni cserét: gyakran volt, hogy a hús helyett inkább főtt tojást kértem, vagy a cevichochoba nem kértem töpörtyűt. Lojában is elterjedt „streetfood” a cevichocho, ami a ceviche utcai, gyorsabb változata. A különbség annyi, hogy míg a cevichet általában hallal vagy garnélarákkal készítik, addig a cevichocho igazából csak maga a citromos-paradicsomos hagymasaláta. Ez egy nagyon sós és savanyú helyi specialitás, popcornnal és banánchipsszel körítve, és bár általában töpörtyűt szórnak rá az utcai helyeken, ha előre szólunk, hogy azt nem kérünk, tiszteletben tartják és máris megvan a vegetáriánus uzsonnánk!



Szabó Rolasd - India


A globalizmus pozitív és negatív oldalainak hála manapság a világ majd’ minden részén találkozni ’indiai’ vegetáriánus ételekkel.

Először is néhány tévhitet szeretnék eloszlatni a világ egyik legnépesebb, legtöbb főállású vegetáriánust foglalkoztató országáról:

1.) nincs olyan, hogy indiai vegetáriánus konyha (ahogy nyelv, kultúra, vallás stb sincs), viszont konyhák vannak, melyek régiónként, közösségenként különböznek egymástól állagban, kinézetben, ízben, színben, szagban, csípősségben, alapanyagokban, tálalásban.

2.) Indiában nem mindenki vegetáriánus. A lakosság nagyjából 30%-a tartozik ebbe a körbe, s nagyrészük fogyaszt tojást, tejterméket (a ’70-’80-as években lezajlott ’fehérforradalomnak’ köszönhetően a tej és tejtermékek gyakran könnyebben és olcsóbban elérhetők, mint a tiszta víz); az étrend vallásilag, társadalmilag erősen szabályozott, az ezen rendszerek hierarchikus rendszerében elfoglalt hely elég sok mindent meghatároz (Ki? Mit? Mikor? Hol? Mennyit? Hogyan? Eszik). DE! Gyakorlatilag mindenhol találni vegákat (brahminokat, dzsainokat, buddhistákat, éhezőket)

3.) a fűszerek intenzív használata fontos szerepet játszik az ételekben, de nem a fűszer a minden, vannak kifejezetten fűszermentes régiók. Képzeljünk el egy 1-10 skálát, mely növekvő sorrendben az ételek fűszerességét jelzi – Északról-Délre haladva egyre növekszik, vagyis egyre csípősebb az ízvilág. Kerala, Karnataka és Hyderabad tíz pontot kapnának, míg a Himalája nagy jó indulattal egyet. 4.) Nemcsak curry-ből, vagy masalá­-ból (ez a kettő egyébként fűszerkeverék néven is fut, szó szerint fűszereket jelentenek) áll az élet-étel, ennél jóval nagyobb a választék.


Mivel India hatalmas, elemi őskáoszban tengődik (értsd MINDEN MINDIG folyamatos mozgásban, változásban van), ráadásul egy meglehetősen unalmas, turista-taszító városban, a dél-indiai Mangalore-ban élek, nem eszem ugyanazon a helyen kétszer, plusz mostanában inkább magam próbálkozok indiai ételek elkészítésével, ezért nem ajánlok helyeket, ahova érdemes betérni. Inkább egy aranyszabályt szeretnék lefektetni, amit eddig követve mindig érdekes ízekkel találkoztam (és egy év alatt csak egyszer kaptam ételmérgezést!): kerülni kell a turisták által kedvelt, vagy puccosnak kinéző helyeket (kivéve, ha a kulturális-gasztronómiai sokknak az intenzív csípősség-fűszeresség részét nem tudja bevenni a gyomrunk), mivel ezek nagy valószínűség szerint az ízetlen ételekhez szokott ’nyugati’ turistákra vannak specializálódva, ezért nagyon, de nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy az eredeti ’receptben’ szereplő fűszerek legalább felét kihagyják.

Vegetáriánius indiai menü (Fotó: Flickr/Kaustav Bhattacharya)

Dél-Indiában a rizs az abszolút no. 1 alapétel (északon a ’kenyér’, vagyis a pita-palacsinta vérfertőző kapcsolatából született chapati, roti, parotta). Reggelire, ebédre, vacsorára rizst esznek. A reggelire való rizsevést néha szó szerint kell érteni, de azért vannak szofisztikáltabb változatai, mint például az idli (savanykás rizskészítmény, sambar-ral, chatni­-val tálalva igencsak király, ezek nélkül kb. ehetetlen), dosa (rizs-palacsinta, kismillió alváltozattal, ennek a szűkebb régiónak a neer dosa, a tágabb régiónak a masala dosa a specialitása, tálalás lsd. előző pont), pulao (zöldséges rizs).

Ebédre sambar (savanykás-zöldséges lötyi), egyszerű, zöldséges curry (készülhet a zöldségesstandon fellelhető összes zöldségből, amik egy-két kivételt, pl. a kókuszt, ami a dél-indiai, tengerparti területek egyik igen fontos összetevője, leszámítva ugyanazok, mint otthon), főtt zöldség, chatni (a sambarnál szilárdabb állagú szósz, itt kókuszból készítik, de azt hiszem minden zöldség alkalmas rá), pickles (savanyúság, a legjobb a mangóból készített).

Tradicionális helyeken banánlevéllel helyettesítik a tányért, kést-villát nem adnak, kanalat külön kérni kell, egyébként (szülői nevelés alatt állók ne olvassák el a következő tagmondatokat!) javaslom a kézzel evést, egész mókás dolog.

 Az ebédet egy jó forró chai-al szokták leöblíteni, ami leginkább tejes fekete tea, rengeteg cukorral, de igazából egy gyűjtőfogalom, amit úgy ánblok használnak a forralt tejből és valamilyen szárított növényi származékból készített forró italokra. Tehát egyszerre jelent kávét és teát. Ezen kívül más módja nem ismeretes a kávé elkészítésének, így aki egy jó eszpresszóval szeretné befejezni az étkezést (elkezdeni a napot), annak érdemes leszoknia erről a káros szokásáról. Vacsorára ugyanezek igazak. Ja, igen, a zöldségek mellett a különféle hüvelyes zöldségek is igen népszerűek (lencse – dal, bab – radzsma, csicseriborsó – csanna).

A hotelekben egyszerűen a helyi nyelven ebédet jelentő szót (kannadául huta) kell hangosan kiejteni, s akkor egy ilyen szép kis, ízletes és gyakorlatilag mindenhol különböző csomagot kapunk (időnként chapatival, curddel ~ joghurt kiegészítve. Egyesek, főleg az északiak, thali-nak (szó szerint tányért, tálat jelent) is nevezik.

Tehát Indiában vegetáriusnak lenni jó, könnyen találni ilyen ételeket készítő, felszolgáló vendéglátóipari egységeket, gyakorlatilag az összes cégérén szerepel a (pure) veg, non-veg kifejezés egyike (vagy mindkettő), ami jelentősen megkönnyíti az étrendünknek megfelelő hely kiválasztását.



Kiemelt kép: Úszó piac Vietnámban (Fotó: Braxátor Rebeka) 


Ha Európában utazgatsz, akkor ez az úti kalauz lesz a segítségedre: 


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy sztorid? Legyél a szerzőnk!