Hogy tűzoltók lettünk, s katonák? Nem éppen. De lett belőlünk ingatlanügynök Hongkongban, pszichológus Svédországban és még sorolhatnánk. A statisztikák mögött, amelyek arról szólnak, hogy mennyi magyar él és dolgozik külföldön, ritkán látni az arcokat, a számok mögött az egyes életutakat.
A hellomagyarok.hu szerzői vállalkoztak arra, hogy megmutatják: mi is lett belőlünk. Külföldön.
Pataki Niki – Hongkong
10 hónapja érkeztem Hongkongba, ahol egy véletlen során ingatlanügynök lettem a Sotheby's International Realty-nél, a világ vezető ügynökségénél. Friss nemzetközi gazdálkodás diplomával és 4 megtanult nyelvvel marketing szakon szerettem volna elhelyezkedni, de az élet kiszámíthatatlan :) Hongkongban lehetőségem van bejárni az egész környéket, sok új embert megismerni és mindennap máshogy telik. Hétvégén, közeli ügyfelekkel, irodán kívül nem kötelező a dress code... Ez a kép munka közben készült, vasárnap, amikor is egy tengerparti lakáshoz mentünk. Mondanom sem kell hogy a lakásnézés után itt maradtam strandolni is.
Nyitrai Réka Viktória – Olaszország, Toszkána, Lajatico
A Kodolányira, majd a Veszprémi egyetemre jártam és aztán gyakorlatban is kipróbálhattam az idegenforgalmi szakon tanultakat. A diplomaosztó után már mentem is Caprira, ősszel Münchenbe és onnan a következő tavasszal Krétára, ahol ott ragadtam 3 évre. Animátor, majd idegenvezető voltam. Aztán a szerelem Olaszországba sodort, ahol azóta is élek, immár 15 éve. Itt utazási irodában kezdtem el dolgozni, majd hotelben és hosszú évekig két apartmanházat vezettem. Mellette kiépítettem a saját utazási irodámat, ami információkkal, szállásajánlatokkal segíti a Toszkánába utazó magyarokat, sőt most már közös kirándulásokat is csinálunk. Jelenleg a kisfiam és a munka között osztom el az időmet, amikor lehet kirándulok a környéken vagy utazgatok Európában.
(Réka Vikivel készült interjúnkat ITT olvashatjátok.)
Laslavic Tímea – Ausztria, Bécs
Temesváron az elmúlt több mint egy évtizedben különböző sajtós projektekben vettem részt: dolgoztam magyar közéleti napilapnál, ahol voltam rendőrségi tudósító és sportfotós is, később egy online portál szerkesztője, majd egy bukaresti román lap helyi tudósítója, hosszú ideig a Román Televízió temesvári magyar adásának szerkesztője és műsorvezetője, aztán a Magyar Televízió temesvári tudósítója és így tovább... Nagyon szerettem a rendkívül szerteágazó és érdekes munkámat, két és fél éve mégis elköltöztem Bécsbe. Ide a szerelem hozott: ez a sajtós munkám szereteténél is erősebbnek bizonyult.
Most szabadúszó fordítóként dolgozom home office rendszerben, ugyanakkor a férjemmel közösen Kabaitan név alatt kulturális egyesületet is alapítottunk és különböző eseményeket szervezünk az osztrák fővárosban: rock-, folk-, jazz és blueskoncerteket, illetve havi rendszerességgel kézműves foglalkozásokat is; nem mellesleg handmade termékeket is adok – online felületeken és vásárokon is – MeAndMine márkanévvel. A fotó 2013-ban készült, éppen egy folkegyüttest mutatok be a koncert indulása előtt.
Vilisics Ferenc – Finnország, Helsinki
A munka egyszerű: kiváló kolbászokat készítsünk az igényes finn vevőknek úgy, hogy közben minden szabályt betartunk, amelyet az EU és a szigorú finn "ÁNTSZ" kitalált. Pörgünk. Rendelések felvétele, vásárlás, fűszerek keverése, töltés, csomagolás, szállítás... Sajnos ez pont a cikkírás rovására ment, ezen szeretnék változtatni.
(Ferivel készült interjúnkat ITT olvashatjátok.)
Szerencsés Hella – Franciaország, Párizs
A szegedi SZTE angol bölcsész szakán végeztem, illetve poszt-grad kulturális menedzseri képzésről is van papírom. A kiutazásom előtt a Szegedi Szabadtéri Játékoknál dolgoztam. Amióta Párizsba költöztem (2007), gyerekekkel dolgozom házi dadaként, családok szerves részeként. Sokat tanultam a picik világáról, a felelősségvállalásról, a felnőtt szerepkörről és magamról is... Nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy megint egy irodában dolgozzak.. Ezért ezt a döntést halogatom is!
Könyves Viki – Dánia, Kolding
2015 őszén nemzetközi turizmus szakon folytattam tanulmányaimat Koldingban, Dániában. Közben próbáltam arra törekedni, hogy az új egyetemi környezet mellé egy valamelyest releváns, ha lehet akkor építő jellegű munka is társuljon tapasztalatszerzés és nyelvgyakorlás céljából. Így történt, hogy októberben enyém lett egy recepciós állás a koldingi Zleep Hotelben. Nem volt könnyű az elején, de belejöttem, megszoktam és szeretem, amit csinálok. Már most tudom, hogy ez a meló nem lesz hosszútávú, mert nem ez a kitűzött cél, de egyenlőre jó helyen vagyok és örülök, hogy itt lehetek.
Som Andrea – Németország, Nürnberg
Egy nürnbergi munkaerő-kölcsönző (csúnya nevén: Zeitarbeitsfirma) belső munkatársa vagyok. Emberekkel van dolgom, azt hiszem nagyon szerencsés vagyok. A képen az iroda, ahol a fél életemet töltöm. De szerencsére remek jó társaságban. Jó fejek a kollégák és hab a tortán: nagyon szeretem a munkám.
Balogh László – USA, Las Vegas
Balogh László vagyok, taxisofőr Las Vegasban és tájkép fotográfus szabadidőmben, végzettségem szerint pedig hajózási üzemmérnök. Ez a kép a Sin City reptéren készült, így állnak benn a gépkocsik fuvarra várva a hangárban.
Az ELTE pszichológia szakán végeztem 2010-ben. Az egyetem alatt HR gyakornokként kezdtem el dolgozni egy újságnál és a humán erőforrás menedzsment terület megismerése mellett lehetőségem adódott az országos napilapban publikálni pár cikk erejéig. Azóta ez a szenvedély megmaradt, a mai napig írok pszichológiai és üzleti magazinokba is. A HR azonban rövid szerelemnek bizonyult. Öt éven keresztül dolgoztam ezen a területen: először fejvadászként, majd egy ismert magyar tulajdonú, de nemzetközivé érett cég HR osztályán. Idővel azonban újra a pszichológiához húzott a szívem. 2015-ben önkéntességet vállaltam Svédországban egy megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató és fejlesztő alapítványnál. A csapatban főleg autistákat, ADHD-sokat (hiperaktivitás vagy/és figyelemzavar), mozgássérülteket, süketnémákat és vakokat támogatunk, fejlesztünk. Életem egyik legjobb élménye volt ez az egy év, ami alatt intenzíven tanultam svédül. Sajnos februárban lejár a szerződésem, így vár rám egy újabb nagy feladat: szeretnék Svédországban kezdő pszichológusként elhelyezkedni.
Botos Zsuzsanna – Belgium, Brugge
Ezzel én is így vagyok. Ezidáig elég kalandos életem volt, s ha jól sejtem, még mindig nincs vége. Valamikor úgy 30 évvel ezelőtt Budapesten a Kisképző boldog diákja voltam. Ezután négyszer jelentkeztem az akkor még Iparművészeti főiskolára. Ez alatt a 4 év alatt dolgoztam a Goldberger textilgyárban, a Magyar Állami Operaházban és ,,Vasedény Dekorációban". Itt megtanultam az akkor még számítógép és internet nélküli világban a reklámgrafika minden csínját-bínját.
Zsák Kata – Németország, Berlin
PR & Marketing Manager, Anahita – Arts of Asia művészeti galéria, Berlin.
Makai Niki – Németország, Frankfurt
A kommunikációs diplomámmal nem mentem sokra erős német nyelvtudás nélkül, úgyhogy a létrát Németországban még mélyebbről kezdtem el megmászni, mint az otthon maradottak. Fagyit árultam, majd' egy évig. Akkori főnököm egyszer azt mondta, legszívesebben klónozna, amely elismerés nagyon kell, amikor az ember az önértékelését éppen néhány ezer kilométerrel arrébb, otthon felejtette. Azóta már ügyesebben pakolok – talán emiatt is sikerült 2 éven belül menedzsment asszisztensi pozícióba felküzdenem magam.
Böröndy Elza – Ecuador, Loja
Böröndy Elza vagyok, 2013-ban végeztem angoltanár és multikulturális tanári szakon az ELTE-n. Imádok tanítani, nemcsak a munkám, hanem a hivatásommá is vált a szakma, ugyanakkor szeretem magam kipróbálni különböző élethelyzetekben is. Így alakult, hogy több éves önkénteskedés után (otthoni egyesületeknél tanítottam angolt), majd fél éves magyarországi gyakorlat után két évet Norvégiában tanítottam. Jelenleg Ecuadorban élek, egy nyugis kisvárosban, Lojaban, a csodálatos Andokban, 2250 m magasan. Nyelviskolában tanítok, óvodástól felnőttekig és főleg a kis ovisaimtól, spanyolul tanulok.
Pszichológia szakon végeztem egy kicsi szabadbölcsész egyetemen Amerikában (Milwaukee-ban), majd Nemzetközi Gyermekjogokból és Pedagógiából szereztem mesterfokot Amszterdamban az UvA-n, melyet később egy angoltanári oklevéllel (Trinity TEFL) toldottam meg Barcelonában, amit egy Holisztikus Egészség és Integratív Táplálkozás Coach, illetve Transzformációs Életvezetési Coach (Life Coach) oklevelek követtek (online). Egyetem alatt az egyetemi területen több irodában dolgoztam, többek között a nemzetközi diákokkal foglalkozó osztályon, mint adminisztrátor és diák tanácsadó, valamint a pszichológus irodában, mint kortárssegítő és eseményszervező. Picit babysittelkedtem is és évekig önkéntes futóedző is voltam. Amszterdamba költözésem előtt egy évet egy egészségügyi non-profitnál is dolgoztam. A mesterképzést követően (illetve már a mesterképzés alatt félúton) szociális kutatóként dolgoztam Kenyában gyermekek elleni erőszakkal kapcsolatban, majd egy thaiföldi gyermek oktatási projektért voltam felelős. Ahogy a nomád éveim folytatódtak, tanítottam angolt Spanyolországban, Angliában, és Mexikóban, önkénteskedtem farmokon, öko-projecteken, hostelekben, és őriztem házat sok-sok országban, amit pár éve az online coachingolással is megtoldottam. Az elmúlt fél évben immigrációs megszorítások miatt nem tudtam dolgozni, de most, hogy végre megvan a munkavállalási engedélyem és mire olvassátok, remélhetőleg a rezidens kártyám is meglesz, lassan visszatér a munka az életembe. Jelenleg szabadúszóként írok, főleg táplálkozás, életmód, oktatás, és utazás témában, és coachingolok. A képen éppen a C Vitamin hiperszuper hatásairól írok...illetve vigyorgok a kamerába az írás közben. Nem tudom elképzelni az életem egy munkával vagy egy karrier ággal, és képtelen vagyok úgy élni, ahogy ez elő van írva. Az írás, angoltanítás (és tanítás általában) és a coaching mindenképp a jövőm része mindig visszatérően. Terveim közt szerepel egy pszichológia PsyD vagy mesterfok, sok-sok oklevél és tanfolyam, a PeaceCorps, non-profitos munka, és rengeteg utazás, és pár itt meg nem nevezett szuper terv és projekt...aztán ki tudja.
Vajda Zsuzsanna – Spanyolország, Málaga
2015 számomra a babavárásról szólt Malagában, 2016 viszont már a baba gondozásáról. Pici lányunk 2015. december 24-én született meg, igazi karácsonyi ajándékként. Azóta szokjuk egymást, minden nap alakulunk, fejlesztünk egymáson. Így telnek a napjaink :)
Tetszett a cikk? Kövess minket!
Facebook • Youtube • Instagram • Twitter • LinkedIn • Google+
Külföldön élsz, vagy szeretsz utazni, és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!