Habár még néhány éve gyakran úri huncutságnak tartották - legalábbis itthon -, ha valaki vegetáriánus volt, ma már világszerte egyre többen mondanak le a húsfogyasztásról különböző okok miatt. Míg néhány évvel ezelőttig ennek megfelelően az itthoni éttermek vegetáriánus kínálata ki is merült a rántott sajt, rántott gomba variációjában, ma már jóval színesebb a paletta és a vendéglátók egyre inkább igazodnak a növekvő és egyre változatosabb fogyasztói igényekhez.
Hiszen a vegetáriánusok, tehát a tisztán húst (és főszabály szerint halat) nem evő emberek mellett vannak, akik egyáltalán nem fogyasztanak állati eredetű ételeket. Ők már egy másik csoportba tartoznak: a vegánokéba. Számukra nem lehet opció semmilyen olyan étel, amely tejet, tojást tartalmaz, de például ők zselatint sem esznek.
Nem lehet így könnyű megszervezni az étkezéseket, gondolná egy hagyományosan étkező olvasó és bizony, gyakran nem is jár messze a valóságtól.
Mert ugyan a vegetáriánus vagy vegán életmódot folytatók a saját környezetükben könnyebben kialakítják a szokásaikat, rutinossá válnak a számukra szükséges alapvető életfeltételek megteremtésében, utazáskor azonban már nehézségekbe ütközhetnek, hiszen nem feltétlenül ismerik az adott ország húsmentes gasztronómiai kínálatát.
Eddig legalábbis.
A Hello Magyarok! szerzői - Berki Nikolett ötlete alapján - ugyanis most összeírták az általuk ismert országok kínálta étkezési lehetőségeket vegetáriánusoknak és vegánoknak.
Míg sok ország ugyanis maga a földi paradicsom a vegáknak, addig bizony néhány másik helyen elkel a segítség.
Halkan pedig megjegyezzük, még olyanoknak is hasznos lehet ez a gyűjtemény, akik bizonyos ételallergiában szenvednek.
Az összeállítás első részében Európa országait vesszük sorra, a másodikban pedig kontinensünk határian túl kalandozunk a vegetáriánus gasztronómiában.
Friss paradicsom, csillogó olívaolaj, élénkzöld bazsalikomlevelek és omlós mozzarella... mi kellhet még? Olaszországban jó pár napot eltölthet az ember hús nélkül úgy, hogy nem eszi kétszer ugyanazt. Az egyik legideálisabb úti cél a vegetáriánus számára! Persze csak akkor, ha hosszabb tartózkodás esetén sem probléma a tészta-pizza-rizottó szentháromság vetésforgóban történő fogyasztása. Vannak sztereotípiák, amik igazak: az olaszok tényleg csak ezeket eszik! „De hát annyiféleképp lehet a tésztát elkészíteni!” – mondják mindig értetlenül, ha megkérdezem, hol van az olasz konyhában a változatosság. A vegetáriánus mindenesetre biztosan nem marad éhen, és az a jó még ebben, hogy nem kell szemlesütve külön kérni, hogy a tiédből hagyják ki a húst, hanem bőséges a húsmentes választék mindenhol, és nem leszel te a különc, aki mást eszik, mint a többiek. Rómában például a délutáni városnézés közben beugorhatsz néhány büfébe szögletes tepsis pizzát venni (pizza al taglio), ahol te mondod meg, mekkora szeletet vágjanak, amivel aztán továbbsétálsz a következő ókori romig.
Ha azonban mégis valódi változatosságra vágysz és a tészta-pizza-rizottón túl mást is szívesen megkóstolnál, akkor viszont előre kell bocsátanom, nehéz dolgod lesz. Az olaszok annyira büszkék az ételeikre, hogy más nemzetek konyháival csak elvétve találkozhatsz náluk (kínai, indiai étterem? minek?).
Egy-két olasz étel viszont mégis akad, amivel egy kis változatosságot csempészhetsz az étrendedbe: ott van levesnek a csupa zöldség minestrone (amit sokszor főételként fogyasztanak), aztán a parmigiana, azaz rakott padlizsán, vagy salátának a caprese (paradicsom, mozzarella, bazsalikomlevél). Ha pedig napközben valamilyen harapnivalót keresel, északról származik a piadina lepénykenyér, Szicíliából pedig az arancino nevű rizsgombóc. Ezek többféle töltelékkel kaphatók, sajnos sokszor hússal, de majdnem mindenhol megtalálod a zöldséges/sajtos verziót is, így te sem fogsz lemaradni a helyi különlegességekről.
Tipp: Egyik kedvenc ételem a Szicíliában található pasta alla Norma, a paradicsomszószos, padlizsános, bazsalikomos, ricottás tészta. Ha csak átutazóban jársz is Cataniában, érdemes ott megismerkedni vele, ez a finomság ugyanis onnan származik (ráadásul ott jóval olcsóbban megtalálod, mint mondjuk a közeli Taorminában, ami hemzseg a turistáktól). Kérd helyben készített friss tésztával, és nem fogsz csalódni.
A friss olasz tészták bármilyen feltéttel mennyeiek(Fotó: pixabay.com)
Nyitrai Réka Viktória - Toszkána, Olaszország
Olaszországban én sem hiszem hogy gondot jelentene bármelyik étteremben vegetáriánus ételeket találni, hiszen a tészták és friss saláták minden étlapon megtalálhatóak. A pasta elkészítési módja megszámolhatatlanul sokféle, az egyszerű paradicsomostól az aglio-olio (-peperoncino) vagyis fokhagyma-olaj, esetleg csípőspaprika szósz mellett a szezonnak megfelelően articsóka, spárga, friss paradicsom, cukkinivirág, sóska vagy éppen sütőtök kerül a feltétbe. A gnocchihoz vagyis pici krumpligombóckákhoz is inkább zöldséges szósz dukál. A klasszikus lasagne helyett választhatunk olyat is, amelyben a paradicsomszósz-spenótos rétegek váltják, egymást de a besciamella szósz mellett spárga vagy sütőtök is gyakran kerül bele- ez utóbbit az óvodában minden gyerek imádta.
A pizzákról nem is nyitok fejezetet, mert a sima paradicsomostól a rucola, gomba, kisparadicsom feltétek is szinte minden étlapon megtalálható. Én imádom a fekete rizst és a farro-t is, ami valójában az árpagyöngy, többnyire cukkinivel, paradicsommal csinálom és ezek gluténmentesek is mellesleg.
Na de ha már Toszkánában vagyunk, lássuk milyen ételek jellemzőek konkrétan erre a régióra:
Én imádom a csicseriborsót, amit itt nem csak főzelék vagy krém formájában készítenek, hanem a csicseriborsó-lisztből készült lepény vagyis cecina is gyakran kerül az asztalunkra. Sok pékség vagy pizzéria is süt ilyet a kemencében, de a sárgás lisztből egy sima palacsintasütőben is finom 'lepényt' lehet sütni otthon. Ezt Liguriában is eszik csak ott farinata di ceci-ként ismerik, ahogy ezt ki is javították nekem többször. Gluténmentes is!
San Gimignano környékén sáfrányt is termelnek, ami nagyon sok munkát igényel, de az ára az aranyéval vetekedik és sok jellegzetes helyi ételben fordul elő - én leginkább a vele ízesített rizottót szoktam választani.
A fehér szarvasgomba egy igen ritka és különös étek, itt Toszkánában San Miniató környékén terem meg, ha az időjárás is kedvez neki. Azt tartják hogy ezt a gáz-szagú gombát valaki vagy imádja vagy ki nem állhatja. Nekem többnyire az ára okoz gondot hiszen 3-4ezer eurónál kezdődik kilója, persze senki nem vesz belőle egy kilót.
Tavasszal eszik a fava-t, ami egy hüvelyes növényből kifejtetett és nyersen fogyasztott, nagyobb, lapított borsóhoz hasonlító valami. A fesztákon kiteszik az asztalra és beszélgetés közben pattogtatják ki ott frissen, de van aki pecorino sajtdarabokkal, olajjal és borssal ízesíti.
A ribollita nevű toszkán zöldségleves valójában egy főzelék, amibe a répa, káposzta, krumpli (és/vagy más zöldségek mellett) száraz toszkán kenyeret is főznek. A végeredményként kapott nem túl gusztusos, barnás egytálétel valószínűleg nem nyerne egyetlen divatos főzőműsorban sem, mégis imádom és ezzel nem vagyok egyedül.
Aztán ott van a panzanella, ami egy hideg kenyérsaláta, vagyis kenyérdarabokat áztatnak egy kis ecetes, olajos lével majd uborka, paradicsom és hagyma darabokkal és bazsalikommal tuningolják fel. Meleg nyári napokon ideális étel és van többféle változata is, bár turista-éttermekben nem készítik.
És ne felejtsük el a kedvencemet: a pappa al pomodoro-t! Még mindig emlékszem amikor egyik első fesztám alkalmával a kezembe nyomtak egy műanyag edényben valami piros masszát, amiben megállt a kanál és isteni bazsalikomos illata volt. A langyos 'pép' egy újabb vagyis pont hogy nagyon régi módja a toszkán kenyér újrahasznosításának: a finom, fűszeres paradicsomszószba vízben megpuhított toszkán kenyeret főznek bele és kész is.
Pappa al pomodoro(Fotó: Flickr/Evelyn Hill)
Aztán a legegyszerűbb a bruschetta, amikor a piritott kenyeret megfokhagymázzák, majd sóval és extra szűz olívaolajjal locsolják meg és kész is az isteni uzsonna. A gyerekeknek egy kis paradicsomot is facsarnak rá és hagyják megpuhulni tőle, aztán egy bazsalikomlevél a tetejére és kész is.
A ravasz toszkánok ugyanis rengeteg módszert találtak ki a sótlan, keletlen helyi kenyér újrahasznosításához, hiszen az már másnapra megszárad és ehetetlen lenne, de ki nem dobtak és dobnak semmit. (És miért is tennék, ha aztán ilyen csodák készülnek belőle?)
Befejezésül egy jó kis citromos fagyi vagy sorbett egy meleg nyári estén ideális és az emésztést is segíti. Aki azonban egy helyi finomságot szeretne megkóstolni, annak ajánlhatom a torta co' bischeri-t. Ez egy pisai édesség, aminél egy vajas tésztába kerül a tömény töltelék, mindent amit a spájzban találnak, vagyis csoki-főtt rizs-mazsola-tojás-fenyőmag-szerecsendió-likőr és kandírozott gyümölcsök. Hasonlóan tömény a sienai panpenato vagy panforte, ezek a sötét, lapos torták. Kicsit gumis hatású, ragadós, mert méz, kandírozott gyümölcsök, mandula, mogyoró van benne, de jellegzetes illatát és ízét a sok fűszernövénynek köszönheti: szerecsendió, szegfűszeg koriander és a csípős bors vagy fahéj kerül bele.
Aztán ugyanitt Sienában készítik a ricciarelli-t, ami darált mandulából, cukorból összegyúrt kicsi, szem alakú, puha 'keksz', kis narancsos beütéssel - imádom mert gluténmentes is, meg alig 4-6 perc kell neki a sütőben. Aztán a gesztenye is jellegzetes errefelé, aminek lisztjéből nemcsak palacsintát vagy fánkocskákat, hanem a castagnaccio-nak nevezett 'nem-is-édes-tortát' sütik rozmaringgal, mazsolával és fenyőmaggal ízesítve egy kis olajjal meglocsolva. Ez is gluténmentes. A Vin santo nevű toszkán likőrborba cantuccini-t mártogatnak, ami egy kétszer átsütött, kemény mandulás keksz és Pratóból származik, Firenze mellől.
Berki Nikolett - Spanyolország
Ugorjunk át a szomszédba! Friss paradicsom, csillogó olívaolaj, élénkzöld bazsalikomlevelek és omlós... húsok. Húsok mindenhol. Hihetetlen, hogy ennek a két mediterrán országnak ennyire különböző konyhája legyen! A gyanútlan vegetáriánus, hacsak nem egy hotel kontinentális kínálatával kényezteti magát, bizony azt veheti észre nagyon hamar, hogy Spanyolországban állandóan korog a gyomra. Ott, ahol a steak nagyon népszerű, ahol az étlapok „zöldségételek” menüpontja alatt is minden fogásban van hal, és ahol abban a szendvicsben is van sonka, amiben nincs. Míg a legtöbb embernek ez étvágygerjesztő, a vegetáriánusnak ez kifejezetten étvágymulasztó.
Egy kis felkészüléssel azonban elejét lehet venni a koplalásnak, de nem lesz egyszerű.
Ha például a vasúti büfébe vagy egy pékségbe tévedsz, csak a tortillás szendvicset tudod választani (ami nem több, mint egy félbevágott bagettbe bújtatott burgonyás omlett, ergó nem hangzik gyakori fogyasztásra alkalmasnak). Ott van még az eredetileg Valenciából származó rizses egytálétel, a paella, nos, abból kérheted a zöldségeset – és ezzel ki is merül a választék, esetleg kaphatsz grillezett zöldségtálat nem sokkal kevesebb pénzért, mint amennyiért a másik egy jó nagy adag húst kap.
Hirtelen elkezd hiányozni a rántott sajt, de hiába. Maradtak még az éttermek kínálatából a köretek, néhány tapas, én egy idő után ezekre hagyatkoztam, ugyanis nehéz más nemzetek konyháival találkozni, legalábbis ha nem Madridban jársz. A fővároson kívül inkább csak nagyítóval lehet találni alternatívát, jobb az interneten előre kinézni őket, mert anélkül nehezen fogsz rájuk találni. Így mentem be Valenciában vegetáriánus kínai étterembe, majd pár nap múlva egy mexikóiba (ahol mindig van hús nélküli burrito vagy taco általában rizzsel, babbal, friss zöldségekkel és guacamole krémmel). Ha mégis vállalod, hogy kizárólag echte spanyol ételeket eszel, a néhány köretből és tapasból is összeállíthatod magadnak a menüt. Ott van a csicseriborsós spenót (espinacas con garbanzos), a mézes padlizsán (berenjenas con miel), egy kis sült vagy főtt krumpli, esetleg friss zöldsaláta. Nagyjából ennyit fogsz találni, amivel épp jóllaksz a következő étkezésig. De mi is legyen az?
Tipp: Amikor Andalúziában jártam, feltűnt, hogy az előbb említett spanyol ételeket sajnos elég kicsi adagban és viszonylag drágán szolgálják fel. Az utolsó napon, Cordobában ért meglepetés, amikor találtam egy olyan helyet, ami erre rácáfolt. A Plaza de la Corredera nevű, hangulatos téren, ebben az étteremben nagy adagok, finom ételek és udvarias kiszolgálás fogadott – de a legfontosabb, hogy a gyomrom, napok óta először, végre meg volt elégedve.
Valószínűleg még nem hallottál senkiről, aki az ősi holland konyháról ódákat zengett volna. Nem is csoda, az átlag holland ember ebédje legtöbbször egy sajtos szendvics és egy pohár tej. Ha tejterméket szeretnél fogyasztani minden mennyiségben, itt megteheted! Óriási a választék joghurtokból és sajtokból, az egyik holland rágcsálnivaló például a kaassoufflé, ami távolról emlékeztet a rántott sajtra, és kapóra jön esténként, ha a várost járva egy sör legurítása előtt/után még megéhezel. De ahhoz, hogy vegetáriánusként egy fullos vacsorát össze tudj hozni magadnak és neadjisten még változatosságot is csempéssz bele, a holland kínálat nem lesz elég.
Míg a vegetáriánusok fogyasztanak, addig a vegánok étrendjébe az állati eredetű sajtok már nem férnek bele(Fotó: pixabay.com)
Szerencsére erre maguk a hollandok is rájöttek, mert az égvilágon mindenre nyitottak! Ezt az is magyarázza, hogy szeretnek sokat utazni és felfedezni. Amszterdamban például a legkülönbözőbb nációk képviseltetik magukat az étterempalettán – legyen az indiai (ahol mindig van annyi vegetáriánus étel, hogy végre nem kizárásos alapon kell választanod, és az egyszemélyes menüből ketten is jóllaktok), vagy olaszok által is csodált pizzéria, netán egykori zsinagógából átalakított közel-keleti étterem, de lehet még thai, indonéz, arab, kínai, mexikói vagy bármi, mindegyik hely népszerű lesz. Ha gyorsabbat és olcsóbbat keresel, innen ered az az ázsiai gyorsbüfélánc is, ahol te választod ki egyesével, mi kerüljön a tésztádra, ha pedig könnyen megfizethető olasz ételre vágysz, a vasútállomás közelében térj be ide.
Egy szó mint száz, Amszterdamban fogod találni a legszélesebb választékot húsmentes ételekből, akkor is, ha éttermenként csak egy-két opció áll is a rendelkezésedre. De ha csak napközben eszegetnél valamit, akkor is sok lehetőséged van jóllakni, a pékségekben mindig lesz sajtos vagy zöldséges szendvics. A holland szeret egészségesen étkezni (több boltban még narancslevet is facsarhatsz magadnak!), és nagy a divatja a bio/organikus/nagyonegészséges hozzávalókkal dolgozó, a húszas-harmincasok körében kiemelkedően népszerű, hipszter beütésű helyeknek is. Például, ha rendes turistához illően átbuliztad az éjszakát, másnap rendes hollandhoz illően elmehetsz egy brunch étterembe (például ide vagy ide), ahol az is teljesen normális, ha délután háromkor állítasz be reggelizni – végtelen a választék szendvicsekből, rántottákból, gyümölcsturmixokból, és minden más, egészséges jóból. Úgy tűnik, Amszterdamban nem különc, hanem menő dolog vegetáriánusnak lenni!
Tipp: A végére hagytam egy újabb különlegességet, az etióp ételeket (ezeket például itt vagy itt tudod kipróbálni). Alapjuk az etióp kenyér, az indzsera (puha, lapos és kör alakú), erre jönnek a szószos állagú ételek, amiket aztán kézzel lehet elfogyasztani úgy, hogy letépsz a kenyérből egy darabot, és azzal veszed fel a szószt. Jó hír, hogy hús nélküli választékból van bőven. Italnak pedig rendelhetsz olyan sört, amit egy fél kókuszdióhéjban szolgálnak fel. Kenyeret a kézbe, és indulhat a mulatság!
Etióp vacsora Hollandiában(Fotó: Berki Nikolett)
Ha nem felejtesz el megállni Németország és Belgium között, akkor lehet, hogy Luxemburgban vagy. Ennek a kicsi országnak a még kisebb ősluxemburgi közössége sajnos nem gyakran kerül reflektorfénybe, az ételeik pedig még kevésbé. Luxemburg is tele van csupa olyan étkezdével, amiket minden nagyvárosban megtalálsz, az indiaitól kezdve az olaszon át a török kebabosig (kettő is van a belvárosban belőlük!), ahol ugye a falafel, azaz a csicseriborsó-fasírt a vegetáriánusok valószínűleg egyetlen reménye. Mégis, ha van szerencséd akkor Luxemburgban járni, amikor valamilyen vásár vagy más össznépi móka miatt városszerte felbukkannak az ajándékárus és a büfés standok, akkor jobb, ha megtanulod ezt a szót: Gromperekichelcher. Ha valami, akkor ez a nemzeti gyorskaja, amit egész Luxemburg ismer, és ami épp ugyanolyan, mint a röszti/tócsni/cicege/egyéb nevű, olajban kisütött krumplis finomság, a városi ünneplés szerves része. A csavar pedig az benne, hogy almaszósszal fogyasztják. Amennyire meredeken hangzik, annyira finom!
Tipp: Ha luxemburgi viszonylatban olcsón és bőségesen szeretnél ebédelni, menj és egyél a hostel éttermében (nem kell hozzá szállóvendégnek lenni). Igen, „a” hostelben, mert csak egy van az egész városban. Neten megtalálod a heti menüt, minden napra van vegetáriánus opció, és minden nap választhatsz kétféle levesből, amiből legalább az egyik biztosan zöldséges. Nem utolsósorban pedig maga a hostel is egy nagyon szép környéken helyezkedik el.
Amikor a boltban a fagyasztott pizza mellett ott figyelt egy tálca fagyasztott csiga, nem voltam épp nyugodt a francia konyhát illetően. Szerencsére tévedtem! Párizsból ne gyere haza úgy, hogy nem ettél igazi crêpe-et, a franciák palacsintáját. És itt nem az utcán árult, tejszínhabos-csokis-epres palacsintára gondolok, amivel a gyanútlan turista akarva-akaratlanul szembetalálja magát. Hanem a tradicionális, Bretagne-ból eredő crêperie éttermekre, ahol a hajdinalisztes tésztájú, kicsit puha, kicsit ropogós sós galette-tel kezded a sort, majd az édes palacsintával folytatod, ami lehet szerényebb (például a hagyományos vajas-cukros) vagy flambírozott, és ahol mindezt leöblíted egy pohár édes-kesernyés ciderrel. A crêpe azért jó, mert nem olyan formában van benne a hús, amit lehetetlen nyom nélkül kiimádkozni (lásd: darált hús és azzal készült szószok, mártások), hanem az összetevők külön-külön kerülnek a palacsintába. Tehát nyugodtan meg lehet kérni a pincért, hogy a húst eleve hagyják ki, és tegyenek bele helyette valami mást, ez teljesen megszokott. Ezáltal rögtön megugrik az általad fogyasztható crêpe-ek száma (és nem lép fel az a kellemetlen szituáció, amikor művészi ügyességgel próbálod a húst a tányéron eligazgatni feltűnés nélkül, nehogy vád érjen, hogy „válogatós” vagy, pedig te igazán csak egy kis maradékot hagytál ott). A másik jó dolog, hogy a crêpe sokkal könnyebb étel, mint például egy pizza vagy egy tál spagetti, ezért akkor is jólesik, ha több nap is eszed egymás után. Nem is értem, a crêperie-k miért nem terjedtek még el külföldön!
Tipp: Van Párizsban egy utca, melynek neve Rue du Montparnasse, és ahol egymást érik ezek az éttermek. Közülük a legnépszerűbb a Crêperie de Josselin. Lehet, hogy sorba kell állnod az asztalért, de megéri. Az egyik legfranciább élményben lesz részed!
A francia palacsinta édesen és sósan is fogyasztható(Fotó: Flickr/vmiramontes)
Varró Zsófi - Párizs vega szemmel
Bár én nem vagyok vegetáriánus, több ismerősöm is az, főleg Magyarországról, rájuk is gondolva vállalkoztam arra, hogy írjak a helyi vega létről.
Első lendületben azt mondanám, hogy nincs elkényeztetve Párizsban az, aki vegetáriánus, se ételileg se megértésileg. Az itteni átlagember elég furán néz arra, aki nem eszik húst. Az egyik sonkát hirdető tévéreklám például bolond hippicsaládnak ábrázolja a vegákat, akiknek tinédzserkorú fiuk egyszer csak fellázad, hogy márpedig ő sonkát akar enni, mert nem élet ez így. Talán lassan változik ez a szemlélet is, mindenesetre a méltán büszke francia gasztronómia alapvetően húsalapú.
Drágább éttermekben - a külföldi vendégekre alapozva - előfordul, hogy van külön vegetáriánus menü, 30-40 eurós árkategóriában, de egy szimpla sörözőben (brasserie), ahol azért 15-20 euróért komplett ebéd van (előétel – főétel - desszert), még az előételek nagy része is húsos, vagy halas, rákos. Olyan alternatíva se nagyon van, mint mondjuk Magyarországon a rántott sajt vagy a rántott gomba, amit szinte minden kis vendéglőben kapni. A legtöbb salátában is van hús, bár azt kérésre esetleg kihagyják. A egyetlen « állatmentes » saláta a szinte mindenhol megtalálható saláták közül a grillezett kecskesajtos (salade chevre chaude), de mondjuk a vegánok ezzel sem lakhatnak jól. (A tejterméket, tojást sem fogyasztó vegánokat a franciák vegetaLiennek mondják, azaz egy betű az eltérés.) Amit Magyarországon francia salátának hívnak, az itt macedón saláta, és leginkább köretnek adják hús mellé, esetleg előétel. A salade piemontaise hasonló, de sonka is van benne. Ez is előétel, mint a majonézes dolgok nagy része.
Sok helyen a halat, tenger gyümölcseit simán feltálalják vegetáriánus ételként. Tehát nem arról van szó, hogy állatot nem eszünk, csak arról, hogy húst (viande) nem eszünk, azaz halat lehet. Kórházi vegetáriánus menüben a halat az omlettel váltogatták a köret mellé, egy vegán itt is nagyon jókat ehetne. De általában az ilyen helyeken (kórház, menza) a vegetáriánus menüt a muzulmán/zsidó kliensek rendelik, akik nem csak disznóhús-mentes (sans porc) ételt akarnak enni (arra külön menü van), hanem a halal/kóser vágást is komolyan veszik, azaz csak ellenőrzött, garantáltan vallási szabályoknak megfelelően levágott, kivéreztetett húst esznek. Mivel erre egy menzán nem lehet garancia, ezért egyszerűbb vegetáriánus menüt kérni. A húsmentes pizzákra, szendvicsekre, tekercsekre külvárosi gyorskajáldákban simán ráírják a halal szót, - nem hazudnak, ha nincs benne hús, akkor az nem lehet haram, csak az alkoholtól - ebben azaz érdekes vega szemmel, hogy érezhetően a « halal » szónak nagyobb a reklámértéke bizonyos helyeken, mint annak, hogy vegetarien.
Persze azért vannak vegetáriánusok, sőt vegánok is Párizsban. Vannak jó kis éttermeik is. Az egyik ilyen, a hálózatban működő Exky, ami szigorúan véve gyorsétterem, önkiszolgáló, vegán és bio. Elég finom, de nem olcsó. A Cojean hasonló. Ez utóbbi ráadásul helyi alapítású, de úgy tudom, tejtermékeket árulnak, mivel igen finom joghurtos desszertjeik vannak.
Általában véve az a tapasztalatom, hogy a bio étkezést, mint életformát összekötik a franciák a vegetáriánussággal. Néhány helyi vegetáriánust megkérdeztem a miértekről, és mind környezettudatos indokot adott meg, tehát nem is annyira a « nem eszem állatokat mert szeretem őket », vagy vallási alapon (nekik is lelkük van), hanem inkább a « nem eszem állatot, mert a nagyüzemi állattartás rendkívül környezetszennyező, terheli a Földet » válaszokat kaptam. Ritkábban: « nem eszem állatot, mert egészségesebb hús nélkül élni ». Az állatvédelmi indokok egy olyan országban, ahol a libamáj nemzeti büszkeség, nehezebben elfogadtathatóak.
Netes rákeresés után találtam több érdekesnek tűnő vegetáriánus éttermet Párizsban, főleg a Marais környékén (a régi zsidónegyedben), - ott a falafeles étkezdék is virulnak -, mint a Hank Burger, a Le Potager de Marais (ez tűnik a « legfranciásabbnak ») vagy a Loving Hut. Erről az utóbbiról szinte csak pozitív kritikát olvastam, ezért úgy döntöttem, kipróbálom. Sajnos nekem csalódás volt. Nem úgy fogják fel a vegetáriánusságot, hogy akkor most mindenféle finom, különleges zöldséges - gabonás ételeket készítünk, hanem úgy, hogy húspótló húsutánzatokat csinálunk, az illúzió megtartása miatt. Ennek köszönhetően szinte csak szójás és tofus ételek voltak, rákformájúra vagy oldalasformájúra gyúrva, ugyanaz az alapíz, különböző szószokkal. Mivel vegán étterem, ezért a sajt is « műsajt ». Mi úgy jöttünk ki onnan az ismerősömmel (szintén nem vega), hogy de rossz lehet a vegánoknak, ha csak ilyen műkajákat ehetnek. Hiába volt a fal tele vegán híres emberek fotójával.
Sokkal szívesebben ajánlanám vegetáriánusoknak a párizsi indiai éttermeket, ahol szinte biztosan találni finom, érdekes, laktató, zöldség alapú vegetáriánus vagy vegán ételeket. Persze indiai étteremből is rengeteg van, a minőség hullámzó, de meg lehet találni a jó helyeket. Esetleg még a fondue éttermeket, ha valaki nem vegán és nagyon szereti a sajtot. Számomra az a jó vegetáriánus étel, amit jóízűen megeszek, és nincs utána hiányérzetem, fel sem tűnik, hogy nem ettem húst.
Összességében nézve természetesen Párizsban is tud jókat enni egy vegetáriánus, de ha valaki eddig nem volt az, akkor valószínűleg nem itt fog rászokni erre az étkezésre a helyi gasztronómia hatására. A párizsi sörözőkben zsíros kacsasültet szokás enni krumplival, minőségi vörösborral, harmonikaszót hallgatva, rálátással az Eiffel toronyra (az már drágább hely lesz...). Desszertnek créme brulée.
Minden más egyenlőre csak külföldről adaptált érdekesség.
Bevallom, a Temesváron töltött hónap alatt nem sikerült megtudnom, mik a helyi specialitások, így azt se, tudom vannak-e véletlenül vegetáriánus helyi specialitások, illetve milyen lehetőségei vannak a húst nem fogyasztó embereknek. Piacra jártunk, illetve a kertből szedtünk zöldséget, és főztünk magunkra. Így egyszerű volt. Egy helyet azonban megismertem, amit viszont szívből ajánlok: a BioFresh éttermet. Egyszerűen fantasztikus, talán a legjobb vegetáriánus étterem, ahol valaha is jártam. A választék hatalmas: vegetáriánus, vegán, nyersvegán, 80-10-10-nek megfelelő nyersvegán, illetve gyümölcs- és zöldséglevek, és smoothie-k óriási választéka vár ránk.
Bárhol a világban, akár Magyarországon is
Vegetáriánusoknak és vegánoknak javaslom a HappyCow nevű oldalt illetve app-et. Bárhol a világban fel vannak sorolva a vegán, vegetáriánus, illetve vegán- és vegetáriánus-barát éttermek, kávézók, bio boltok, és egyéb ételt áruló helyek. Nemcsak életmentő, de abban is segít, hogy előre tervezzünk és érdekes kis helyeket találjunk a turista zónán kívül. Akik otthon élnek azoknak itt egy budapesti lista példaképpen.
A sorozat második része: A nagy vegetáriánus úti kalauz Amerikától Ázsiáig
A nagy vegetáriánus útikalauz II. - Ázsia, Amerika, Afrika
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy sztorid? Legyél a szerzőnk!