Kolostor, vár, kastélyudvar: nincs hiány belőlük Bajorországban (németül: Bayern), Németország legnagyobb területű (de nem a legnagyobb lakosságú) tartományában, amely nemcsak gazdasági erővel, de széles körű hagyományokkal is rendelkezik.
Világhírűek például a sörei, hogy csak a Rauchbiert említsem, amelyet kizárólag egy itteni sörfőzdében készítenek, Bamberg városában. Erről az ősrégi és igazán gyönyörű településről volt már szó az oldalon: korábban arról írtam, milyen gyönyörű a belvárosa, amely a legnagyobb sértetlen történelmi városmag Németországban és egyben az UNESCO világörökség listáján is szerepel. Püspöki város, amely hét dombon fekszik, és mindegyik dombon található egy-egy templom is. Két évvel ezelőtt a nyár kellős közepén jártam Bambergben, és látogatásunk rövid lévén csak egy hosszú sétára futotta az időnkből; idén áprilisban azonban visszatértünk a német kisvárosba és ezúttal három jelentősebb turisztikai látványosságot is megnéztünk: a bambergi Michaelsberget és az Altenburgot, valamint az egyik környező faluhoz tartozó Seehofot.
Kilátás a Michaelsbergről: mögöttem a város(Fotó: Laslavic Tímea)
Mindhárom kihagyhatatlan abban az esetben, ha nem csak egy délutánt töltünk a városban, ahogy velünk történt első alkalommal, mert akkor értelemszerűen csak egy belvárosi sétára futja az időből. Elsőként felmentünk a Kloster Michaelsbergre, amely egy dombon található és így innen nem mellékesen kilátásunk nyílt egész Bambergre. Az 1015-ben alapított bencés apátság tavaly ünnepelte fennállásának ezredik évét. Az első bambergi püspök kezdeményezésére, II. Henrik császár támogatásával megépült kolostor 1803-ig működött apátságként, majd kórháznak adott helyet, ma pedig öregotthon működik az egyik szárnyában, amit fantasztikus dolognak tartok több szempontból is. Nem mellékesen a belső udvarában tett sétánk alatt egyáltalán semmi nem engedett arra következtetni, hogy ez nem pusztán egy turisztikai látványosság lenne; annak ellenére, hogy úgymond világi célokra használják az épület egy részét, teljesen megőrizte a jellegét: csend van és nyugalom, nincs nyüzsgés, pedig kávézó is és étterem is működik itt.
Az Altenburghoz az út egy részét gépkocsival tettük meg, majd leparkoltunk és ezen a lépcsős sétányon folytattuk gyalog az utat. Madárcsicsergés kísért végig és nagyon jó volt a levegő, a fittebbek akár a dombra felvezető egész túraútvonalat is felvállalhatják.
Útközben az Altenburg felé(Fotó: Laslavic Tímea)
Fenn egy középkori vár tárul elénk és természetesen ismét csodálatos panoráma is. Főleg, ha a toronyba is felmerészkedünk: 168 lépcső és ezzel együtt máris fenn vagyunk 400 méteres magasságban. Először a kicsi toronyba lépünk be, majd átmegyünk a kicsiből a nagyba és folytatjuk a lépcsőzést egészen a tetejére. Mivel a vár Bamberg hét dombjának legmagasabbján található, innen a legjobb a kilátás a környékre. Ha nem más, megteszi a zwinger, avagy szorító is, innen is elég szépen látszik a táj. Ennek aljában található Poldi: ő egy kitömött medve, aki 1952 és 1982 között lakott az Altenburgban.
A kitömött barnamedve, Poldi(Fotó: Laslavic Tímea)
Amikor még élt a medve(Fotó: Laslavic Tímea)
A várat 1109-ben említik először és azért épült, hogy a bambergi lakosság veszély esetén itt meghúzódhasson. 1251-től a bambergi püspöké lett, majd püspöki székhelynek is otthont adott több mint 200 évig. Börtön is volt egy ideig, ma pedig turisztikai céllal tartják fenn az időközben felújított Altenburgot. A vár bejáratánál az egyik információs táblán azt írják, hogy bizonyos időszakokban itt denevéreket is könnyűszerrel látni a lámpákon lógni. Egy ilyen"találkozással" gondolom tényleg teljes élmény ennek a középkori várnak a meglátogatása. Nekünk nem volt szerencsénk (vagy az volt?), de ha valakit különösebben érdekel a dolog, akkor el kell mondanom, hogy még törpedenevér is jár erre.
A Bambergtől köpésre levő memmelsdorfi Seehof következett, ami már végképp lenyűgözött. Ezzel a hellyel Bajorország már teljesen belopta magát a szívembe. Kicsit a bécsi Schönbrunnra emlékeztetett a hely: egy gyönyörű, díszes bejárati kapu, előttünk a kastély és az udvara, jobbra-balra park formára nyírt fákkal, hátul egy szökőkút... (Ami záróra lévén sajnos pont leállt, egy fotót készítettem róla működés alatt, de azt még hátulról.)
A Seehof és a szökőkút(Fotó: Laslavic Tímea)
A kastély az 1600-as években épült meg barokk stílusban és a bambergi püspök nyári rezidenciája volt. Mivel hátul három tó is található, Seehofnak nevezték el (see=tó).
Tavak a kastély mögött(Fotó: Laslavic Tímea)
Nem kevesebb, mint 400 szobor díszítette egykoron a barokk stílusú kerteket: Ferdinand Tietz szobrászművész tervezte meg őket. Sajnos kevés maradt fenn belőlük; ezeknek egy részét ma nem a szabad levegőn, hanem zárt helyen tartják, de megtekinthetőek. A művész egyébként a kastélyban hunyt el.
Engem nem maga a kastély, hanem a gyönyörű park töltött el csodálattal. Egy biztos: Bajorország nem szenved hiányt sem kastélyokban, sem parkokban, kertekben vagy tavakban. Ha ide terveznénk utazni, feltétlenül nézzünk be az állami tulajdonban lévő bajor kastélyokat, kerteket és tavakat adminisztráló állami szerv honlapjára itt. Naprakészen tájékoztatnak minden látnivalóról és így biztosan nem maradunk le semmi fontosról. Mert van mit látni, az biztos! (Este pedig mindenképpen kóstoljuk meg a bambergi Rauchbiert, azaz füstös sört.)
Kapcsolódó cikk:
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Zsák Kata
Som Andrea