A termelői piac Uberje: a finn REKO

A  termelői piac Uberje: a finn REKO
13 perc

Különös dolog történik szerte Finnországban hétköznap esténként. Némely üresen álló parkolók egyik pillanatról a másikra megtelnek kisteherautókkal, szinte a semmiből sorok teremnek mögöttük, és még egy kis vásári zsivaj is kialakul. Kisvártatva a környéket ellepik a sietős léptű, tojásokkal teli tálcákkal és szatyrokkal egyensúlyozó népek. Fél óra elteltével aztán az egész társaság eltűnik, a parkoló ismét megüresedik. Ha boltos lennék a környéken, és sejteném, mi zajlik zárás után, akkor biztosan ideges lennék. Mert az hétszentség, hogy azok az emberek a héten már nem tőlem vesznek tojást, de mézet, gabonapelyhet, darált húst és kolbászt sem! Ez a REKO, az online szerveződő termelői piac.

"Onko tämä tehty suomalaiseen makuun" azaz "ez az étel finn ízlés szerint készült?" Ez egy jellegzetes finn kérdés, amely lényegében azt jelenti, hogy vajon a nevezett étel kellőképpen ízetlen és unalmas-e?

Nem egyszer és nem kétszer hallottam már (és mondtam ezt jómagam is), hogy Finnországban nem kapni rendes kaját, hogy a finn étel rossz, és a finnek igazából nemhogy nem tudnak, de nem is akarnak jó kajákat csinálni!  Belátom, hogy intelligens ember nem törődik igazán az efféle károgással, hiszen mi lenne jobban ízlésfüggő, mint az élelmiszerek világa? Tény azonban, hogy amíg a legkülönfélébb nemzetek vagy tájegységek konyhája diadalmasan masírozott nagyvárosaink gasztrotérképére, addig a finnek – és lényegében az összes észak-európai ország – semmilyen (el)ismertségre nem tudott szert tenni a mainstream gasztronómiában (egyébként mi sem, csak azt hisszük). Az okok összetettek, de a hagyományosan gyenge (az elmúlttízévben már sokat javult) customer service biztosan az okok között van.

Másik tény, hogy a 2015-ben a világ legrangosabb szakácsversenyének számító Bocuse d'Or-on  Finnország 4. helyen végzett, míg Norvégia megnyerte azt, az USA másodikként és Svédország harmadikként végzett. Az idei Bocuse-ra pedig már egy finn nevű svéd is segíti a magyar csapat felkészülését. Hoppá!

A finn hernekeitto ("borsóleves") és a magyar felesborsófőzelék kéz a kézben járnak. Finnországban azonban csütörtökönként szinte kötelező fogyasztani ezt az össznépileg megbecsült ételt, míg mi méltán elhanyagoljuk: egyszerűen van jobb ételünk is! (gonosz kacaj) (Fotó: Robert Andersson/Flickr)

Ez a furcsa kettősség jellemzi a finn gasztronómiát. Amíg a finn séfek és éttermek mára már helyet követelnek a világ legjobbjai között, addig tömegek élnek mikrózható ipari műételeken. A jóformán központilag, a két finn élelmiszeripari óriás által diktált választék minősége és sokfélesége ma már nem elegendő: az idő megérett a változásra! 

Egy dolog az, hogy mit kezdenek a meglévő alapanyagaikkal, és más dolog az, hogy miből főznek. Ugyanis egy vajaskenyér is tud emlékezetes lenni, ha a kenyér, a vaj és a rászórt csipet só kiváló minőségűek. Márpedig a finn termékek között vannak kiváló minőségűek, de ez nem evidens egészen addig, amíg nem találkozunk helyi termelőkkel. Ehhez azonban a finn vásárlónak ki kell lépnie a megszokott vásárlási szokásaiból, és be kell lépnie a – Facebookra.

Mondd meg honnan hozod, megmondom ki vagy!

Éttermek, delikáteszek, pékségek, kávépörkölők és hentesboltok: ezekben Helsinki belvárosa összemérhető a többi nyugati világvárossal. A belvárost elhagyva azonban a Nagy Finn Gasztro-sivatag kezdődik! Egy átlagos finn városban nemhogy zöldséges vagy hentes, de még egy rendes vendéglő sincs. Leszámítva az erdőben szedett bogyót és gombát, minden a nagy élelmiszerláncok különféle méretű boltjaiból kerül a tányérra. 

Åkerfelték füstölt halai kelendőek a Helsinki környéki REKO-kban is (Fotó: Akerfelts Fisk)

A külső kerületek teljesen egykaptafára születő architektúrája megenged egy"ostoskeskus-t", azaz bevásárló központot, amelyek mára leharcolt és elhanyagolt agórái a leharcolt és elhanyagolt finn alkoholistáknak, és amelyek lapostetős fehér épületeggyüteseiben ugyanazok az üzletek és étteremláncok kapnak helyet: RKioski, Alepa / Siwa / K vagy S Market élelmiszerboltok egyike, egy-két olcsó kebabos vagy pizzázó, és persze a helyi kocsma. Legyünk akár Laajasaloban, Pihlajamäkiben (Helsinki) vagy Koivukylä-ben (Vantaa). Emiatt joggal érezhetjük azt, hogy"Finnországban nincs rendes kaja", illetve emiatt van létjogosultsága olyan"alulról jövő" kezdeményezéseknek, mint a REKO. 

REKO = igazságos fogyasztás

A REKO mozaikszó, amelyet a svéd "rejäl konsumtion" rövidítéséből nyertek. Ahogy a fejezetcím is mondja, ez egy igazságos módja a megtermelt áru eladásának. Igen, a finnek újra feltalálták a piacot. Majd csavartak rajta egyet.

   - Helló, megismersz? Én termelem a kajádat!

   - Szia, még nem találkoztunk. Én vagyok a te termékeid fogyasztója! 

Ez ugye nem olyan nagy szám a magyar termelői piacra járóknak. Finnországban azonban csak néhány látványosságnak meghagyott vásárcsarnok van, és az ottani eladók se a saját terméküket kínálják. Ez idáig tehát csak egy elképzelt párbeszéd lehetett ezen a tájon.

Részlet a REKO eredeti leírásából. Egyszerű a képlet: Termelő - Találkozóhely - Fogyasztó. "Egyenesen a termelőtől a fogyasztóhoz - köztes eladó nélkül" (Forrás: http://www.ekonu.fi/reko/)

A REKO születése

Évekkel ezelőtt a mezőgazdaságáról híres megye, Pohjanmaa egyik farmere, Tuomas Snellman azzal a problémával küzdött, hogy ő és sok száz másik helyi farmer a termékeiket képtelenek eljuttatni a környékbeli üzletekbe, mivel azok egy zárt országos hálózathoz tartoznak, és kínálatukat központi raktárakból töltik fel.

nagy ötlet Snellman 2012-es franciaországi utazásai során jött, amelynek alapja az AMAP (Associations pour le Maintien d’une Agriculture Paysanne) volt, azaz egy olyan közösségi modell, amely során az előre megrendelt (lefoglalt) termékért nemcsak pénzzel, de önkéntes munkával is lehet fizetni.

Snellman úrnak azonnal kigyúlt az a bizonyos fény: online vizekre terelte a nehézkes, papír alapú rendeléseket, és kihasználva a Facebook adta lehetőségeket olyan ajándékot adott Finnországnak, amelyet még kevesen fognak fel ésszel. Röviden: 2014 októberében szervezett egy flashmob-piacot a Facebookon, egy félreeső parkolóba, és a dolog sikerén felbuzdulva ezt rendszeresen megismételte. És ez azóta is fut, immár több mint egy éve. A dolog pikantériája, hogy a REKO modell bemutatására a franciák is felkérték Snellmant, pont ők, akiktől ő maga merítette az egész ötletet!

Bornemannék almaleveit, almaüdítőjét és almacsipszeit viszik, mint a cukrot (Fotó: Bornemann Musteri)

Területfoglalás!

A kitalálást követően a REKO mémje először fent északnyugaton, a Vaasa környéki finn-svéd farmerek körében terjedt el, a főváros semmit nem látott ebből. Az első délfinn REKO Tammisaariban alakult, amely 2015 április végén indult, jómagam is az eladók között voltam. Száz kilométert autóztam a találkozóhelyig 10 kg kolbásszal.  Ketten voltunk termelők csupán, a vevők száma elenyésző. 

A REKO rendszer aztán öles léptekkel masírozott be a hétköznapi finn emberek életébe, és ott jókora felfordulást okozott. Nem kellett hozzá igazából semmi, csak Facebook elérés és a vágy, hogy a boltokban kapható élelmiszerek mellett a helyi termelők termékeit is kipróbálják. Nagy durranás helyett inkább villámgyors, de csendes területfoglalás jellemezte a REKO terjedését. A svédajkú területek után a környező finn többségű városok is átvették az új módit, és végül a főváros jobban elkényeztetett, de az újra mindig nyitó lakossága következett.

Az első időkben, 2015 tavaszán, még úgyszólván lasszóval kellett fogni a termelőket a déli országrész sűrűn lakott területein. Augusztusra kialakult a rendszer, és lett annyi REKO, hogy a termelőnek már megérte a heti "REKO-rali", vagyis a déli régió körbeautózását. Egy átlagos kedden, szerdán vagy csütörtökön a fővárosi régióban 3-4 REKO is van, és a termelők zöme az összesre el is megy. Feszített tempóban, reggeltől estig dolgozva, de sikerül nyereségesre fordítani a korábban reménytelen vállalkozásokat!

Ha azonban valaki keveselli a rendelést, akkor le is fújhatja, hiszen nem várható el, hogy 5 kiló paradicsommal vagy pár üveg mézzel bárki is elinduljon egy távolabbi REKO-ba. Ennek megvan a módja, mindez elfogadott és nincs harag. 

2015 májusában az újonnan alakult Tammisaari REKOban tíz vevőm volt, akikhez 100 km-t kellett autóznom. Másodmagammal voltam termelő. Az újdonságról a helyi lap is beszámolt (Fotó: Vilisics Feri)

A finn REKO összekötötte a termelőt a fogyasztóval. A termelő, legyen az szörpkészítő, zöldségkertész, tojásos, helyi kis tésztagyártó, pék, tizenhárom malaccal gazdálkodó farmer vagy háztáji sajtkészítő, eddig csak vegetált vagy magának termelt mellékállásban. A REKO rendszerrel viszont új piacokhoz jutott mindenki!

Az alulról induló mozgalom 2015 késő őszére elérte a média ingerküszöbét is, miután Snellman urat kitüntették az éves "Bioétel és Helyi termék" nagyvásáron. A REKO mozgalom ezután besöpörte Helsinki város díját a "tett a gasztrokultúráért" kategóriában is. Nem kis dolog.

1. lépés: Hozz létre egy egy Facebook csoportot!

Egy magában erőt érző magánszemély létrehoz egy zárt Facebook csoportot, és elnevezi arról a városról vagy kerületről, ahol él (pl."Terézvárosi REKO").  Meghívja rá az összes ismerősét. Vásárlók mellé termelők is kellenek. Sebaj! A helyi termelők "suttogó postája" által minden érintett  hamar hírt kap, estére az egész brancs fent van az új helyen is. Előkelőbb persze, ha maga a ylläpitäjä, azaz a helyi REKO-t szervező küld meghívót pár héttel a nyitás előtt, és ők aktívan keresik is a többi REKO-ban, illetve a konkrét környéken kedvelt termelőket. A REKO-k ugyanis csak akkor működhetnek jól, ha minél szélesebb választékból tudnak kiválót nyújtani. Mára egy átlagos REKO-ban a sertés-, marha- és birkahús, baromfi, húskészítmény, tojás, tej és sajt, zöldség-gyümölcs (télen lekvár, gyümölcslé és szörp), méz, friss és pácolt hal, gabonafélék, lisztek, friss pékáru simán megtalálható. Környékbeli termelőktől, személyesen. 

Mivel ez egy zárt csoport, amelyben a bio, GMO-mentes és etikus termékek élveznek előnyt, az admin nem mindenkit enged árulni. A REKO alapvető értékrendje a helyi termelőket hozza helyzetbe a nem helyi, illetve országos léptékű termelőkkel szemben. Ebből fakadóan nem lehet a kerületünk REKO-jába külföldről behozott áruval belépni, viszont otthon sütött bio-muffinokkal igen.

Helsinki Käpylä (azaz: "toboz-lak", ejtsd: kepüle) negyedének REKO csoportja a Facebookon. A csoport leírása (finnül) leírja a játékszabályokat és a fontosabb dátumokat.

2. lépés: Keress egy találkozóhelyet és válassz egy időpontot!

A vásárlók és a termelők hetente-kéthetente egy előre megbeszélt helyen találkoznak. A találkozóhelynek elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy kéthetente este félórára elférjen akár száz ember, azok autója és még 20 kisteherautó is. Ez általában szupermarketek és iskolák parkolóit jelenti, esetleg kisvárosi sétálóutca is lehetnek - engedélyektől függően.

Ezután privát üzenetben megkeresi a környékbeli kistermelőket, illetve a közeli REKO-kban "vitézkedő" és népszerű termelőket, hogy tegyék fel a hirdetéseiket az új csoportba is. A termelők között egy új csoport híre futótűzként terjed, így hamar a meg nem hívott termelők is bejelentkeznek az adminnál, hogy árulnának.

Amíg a francia AMAP megalapítói modelljüket szociális mozgalomként álmodták meg, és ezáltal adómentességre törekedtek, a finn oldalon erről szó nincs. Senki nem vonja kétségbe a modell hasznosságát, de ettől ez még kereskedelmi tevékenység, tehát nyilván adóköteles. Fontos megjegyezni, hogy a REKO-esemény nem piac, hanem az előre megrendelt áruk átadási-átvételi helye; senki nem árulhat helyben. A piachoz engedélyek és helypénzt kellene, a REKO-hoz meg az égvilágon semmi.

3. Hozz létre eseményt minden alkalommal!

A Facebookon létrehozott eseményeknél könnyen meg lehet adni az időpontot, helyet és az esemény is könnyen visszakereshető. 

4. Gondozd a REKO-dat! 

Mind a termelők, mind a vásárlók igényelnek iránymutatást, még akkor is, ha nem tudnak róla. Olykor a hirdetésbe hiba kerül, rossz dátum, téves információ – ezekre jó, ha a szervező rátalál. Olykor előfordul az is, hogy a termelő "megcsúszik", késve ér a helyszínre. Az első gyanús jelnél érdemes hívni a termelőt, és a holléte iránt érdeklődni. Nem ritka ugyanis, hogy 40, de akár 80 vásárló várakozik valakire és a szervező csak pontos információkkal tudja csillapítani a kedélyeket. A szervezők arra is figyelmet fordítanak, hogy a vitás ügyek a vásárló és termelő között privát üzenetek formájában rendeződjenek, míg a dicséretnek külön beszélgetése van Facebookon, ahová a REKO-ban szerzett kajáikról képeket is feltöltenek az elégedett vevők.

A hirdetések posztok formájában kerülnek az esemény oldalára, az rendelések pedig a kommentek formájában érkeznek. A "lájk" azt jelenti, hogy a termelő felvette a rendelést (Fotó: Vilisics Feri)

Tapasztalat, hogy az a kistermelő, aki először kerül a REKO közelébe, szinte a Paradicsomban érzi magát! Nem kell piacon ácsorogni, hiszen az otthon kényelmes melegében, a számítógépen "árulja" a portékáját. Nincs helypénz sem, és ami a legfontosabb talán, hogy senki nem termel felesleget! Minden egyes csomagnak gazdája van, és az előre leadott rendelések miatt a termelő már szerdán tudja, hogy körülbelül mennyivel zárja a hetet. Ez azért is jó, mert ha én tudom, hogy szerdára kevesebb rendelésem jött, akkor be tudok tervezni egy találkozót kedd délutánra. Ha viszont sokan rendeltek, akkor kedden estig fűszert keverünk, kolbászt töltünk azért, hogy szerdára "csak" a csomagolás jusson.

Hogyan tovább?

A közelmúltban beszélgettem a fővárostól kb. 50 kilométerre, Hyvinkää-ben (ejtsd: Hüvinkében) a helyi REKO szervezőjével, Riikka Paajanennel. A beszélgetésünk apropója az volt, hogy a REKO láthatóan népszerű, és ez a sok jó mellett elkerülhetetlenül súrlódásokhoz is vezet. A Hyvinkáá-i REKO 2400 követővel a főváros környéki REKO-k egyik legnagyobbja. A követők száma mellett azonban feltűnő, hogy az emberek itt vásárolnak a legtöbbet. Toronymagasan. A saját eladásaimat tekintve elmondható, hogy a hyvinkeiek kétszer több kolbászt vesznek, mint az emberek az általam látogatott 14 másik REKO bármelyikében. 

A MunaEggsPress tojásai hatalmas népszerűségnek örvendenek a délfinn REKOkban: kígyózó sorokban állnak az emberek a 30-as tálcás tojásokért. (Fotó: Vilisics Feri, Järvenpää belvárosa)

Riikka is tudja ezt. Szerinte a jó REKO titka az aktív szervezői/admin munkában rejlik. Az adminoknak hátszelet kell biztosítaniuk a REKO-nak, dicsérni a dicsérni valót, elsimítani a vitákat, és emlékeztetni a következő időpontokra. Csak így lehet fenntartani a vásárlók érdeklődését. Végtére is a sarki bolt mégiscsak közelebb van... Dinamikus admin azonban nem terem minden fán, ezért Riikka szerint fontos lenne a szervezők képzése is. Tisztában kell lenniük az élelmiszer ipari fogalmakkal, különben nem fogják tudni eldönteni, mely termelő nyerhet belépést a helyi REKO-ba.

A másik probléma az, hogy a sűrűn lakott fővárosi régióban túl sok REKO születik, miközben új termelők nem nőnek ki a földből ilyen hamar. Egyszóval: nagyjából ugyanaz a termelői csapat jár helyről helyre, de az idejük véges. Mivel üzleti alapon gondolkodva a jó helyeket részesítik előnyben, a kisebb forgalmú REKO-k elsorvadhatnak idővel. 

A REKO legnagyobb nyertesei a termelők. Az eladásaink mértéke azonban könnyen a béka feneke alá süllyed, ha az adminok nem dolgoznak serényen. Félő, hogy az önkénteskedés idővel nyűg lesz, és az adminok elhanyagolják a csoportjukat. A jövőben ezért a REKO-nak nemcsak a termelőknek, hanem az adminoknak is méltányosnak kell lennie. Ki kell dolgozni egy rendszert, amelyben az adminok is nyernek – anyagilag is, a meleg kézfogások mellett. Ha majd egyszer sort kerítünk egy kerekasztal beszélgetésre, az én javaslatom az lesz, hogy a termelők (még egyszer: az egész legnagyobb nyertesei) havonta vagy más időközönként dobjanak bele egy közös kalapba, hogy abból a REKO szervezők munkáját kompenzáljuk.

Finnország nem egy álomvilág. A termelők, akik oly könnyen elfogadták az új üzleti modellt, nem fognak tolakodni a perselynél. Az azonban valószínű, hogy egy pár hetes facebookos szájkarate után előrukkolnak egy megoldással, amely mindenki számára elfogadható lesz többé-kevésbé. 


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!