Finnországi rosszkedv

"Mi hiányzik Önnek a legjobban a szülőföldjéről?"

A templomok harangzúgása – válaszolta a nő, akiről a hazai média csak annyit volt hajlandó tudni, hogy ateista. A nagybeteg professzorasszony napjai meg voltak számlálva. Élete utolsó éveit,"a szépekből a legszebbeket" ahogy mondani szokta, Finnországban töltötte.

Ateizmusa a hazai sajtóban bélyegként sült rá, de ebből Finnországban semmit sem érzett. Ebben az országban nem izgat senkit, hogy mit gondolsz a dolgokról, miben hiszel, mik a vágyaid és ki vagy egyáltalán? Addig legalábbis, amíg ezt csöndben teszed és a szomszédot nem zavarod vele. Nem könnyű, de azért meg lehet szokni az érzést, hogy senki nem törődik veled. A közöny véd, a közöny megerősít abban, hogy azzá válj, aki lenni akarsz. Gyermektelen, egyedülálló nőként egy délebbi országban biztosan keményebb élete lett volna. Sarkos véleménye a női szerepekről minden bizonnyal hullámokat vetett volna más országokban, de a finnek ráhagyták, hogy olyan, amilyen.

Finnországban ráadásul nem sokat törődnek azzal, hogy egy külföldi mit gondol, legalábbis  addig, ameddig azt nem a New York Times közli. Finnországban azzal sem igazán törődnek, amit a finnek gondolnak, de ez sem vetett komolyabb hullámokat  - eddig.

A kórház előtt vonuló sztrájkolók ezrei, és a szomszéd utcában sátorozó menekültek világosan mutatták: új szelek fújnak Helsinki felett. És ez az, amelyre az idős nő már a legkevésbé sem volt kíváncsi. 

Akár így is történhetett volna, de ezt az egészet kitaláltam. Itt, a kanapén ülve.

Törzsvendégek egy Vantaa-i lakótelep kocsmájában(Fotó: Vilisics Feri)

Azt már az elején lehetett érezni, hogy valami bűzlik Finnországban

Öt évvel ezelőtt azonban még arra gondoltam, hogy a hiba az én készülékemben van, és tanulnom kell még a jólétet is, hiszen a kényelmetlen bizsergést a pazarlás, lustaság és a protekcionizmus láttán csak a belém nevelt rossz mechanizmusok okozzák. Nem vagyok jóléti bennszülött, és amire végre megtanulhattam volna a jóléti társadalom dinamikáját (nyáron nyaralok, télen telelek, a kettő között meg jogaimmal élve lógok a munkából), addigra sajnos beigazolódott, hogy az nem is fenntartható. Basszus, pedig már úgy elképzeltem!

A finnek is szomorúak

Különösen azért, mert a jobbközép, amelyet épp a minap válaszottak meg, sorról-sorra szegi meg ígéreteit, és olyanokat mond, hogy a finneknek most fel kell vennie a munkáskesztyűt, meg 20 perccel hosszabítaná a munkaidőt. A dolog ennél sokkal komplexebb, mert ha nem az lenne, akkor simán az"összetett" szót használnám. 

Volt vala a finn álomvilág 

...amely akárcsak a Múminvölgy, telis-tele volt érdekes, magánakvaló, de lényegében ártalmatlan figurákkal. Különbözőségeik ellenére egyenlőek voltak. Horgásztak, magányosan vándoroltak, apró-cseprő dolgoktól estek kétségbe, de pontosan tudták, hogy a hely, ahol élnek egy ajándék.  

Sajnos a kis Múminok azt is elfelejtették, hogy a jólét alapját képező szociális hálót csak az ipar tarthatja fent. Az ipar zavarta a kilátást a tóra, ezért a kis puha kezeikkel tégláról-téglára vissza is bontották. A kis kezeket irányító szakszervezetek annyira erősek lettek, hogy az általuk kiharcolt jogok mára betoncsizmaként húzzák a finn gazdaságot le mélybe, ahol görögök és a portugálok boroznak. 

Nem állítom, hogy Finnország rossz hely lenne

Finnország nem rossz. Szarkasztikusan persze mondhatnám, hogy nem rossz, hanem borzasztó, de az nem lenne igaz. Ez tényleg egy jó hely, amely így zuhantában is sok mindent tud tanítani nekünk magyaroknak, akik épp oda kapaszkodunk, ahonnan a finnek most esnek. 

Finnország azonban korántsem olyan jó, mint amilyennek elképzeltük, mint amilyennek látszik, mint amilyennek ígéri magát, mint amilyennek... Tegnap azt kérdezte tőlem valaki, hogy szeretek-e itt élni? És én csak annyit mondtam, hogy"Itt élünk, megtanuljuk szeretni".

A finnek sztrájkolnak

Az óvónők, buszsofőrök, tanárok. Szolidaritásból, gondolom, a munkanélküliek is, hiszen az ő 500 munkanapig járó segélyüket is megvágják.  Azt gondolom magamban, hogy kár ezért, de abba senki nem hal bele talán, ha nem lép le testületileg az egész iroda 6-10 hétre nyári szabadságra. Bízom benne, hogy a finnek is meglátják benne a jót, előbb-utóbb. 

De most még sztrájkolnak, és meg is van az okuk, hiszen csalódtak. Ez a nép nem szokott hozzá a politikusok kétarcúságához. Ez a nép csillogó szemmel követte a vezetőit, és minden oka megvolt arra, hogy higgyen nekik. Ezt a népet most megszívatták, de csak az nem látta a bajt, aki nem akarta. 

Mivel meggyőződésem (mert tapasztalom) hogy Finnország sok mindenben közelít a magyarországi viszonyokhoz, nem kell sokat várnunk azokra a mechanizmusokra sem, amelyekben végleg kikopik az egyenlőségbe vetett hit a finn köztudatból és átadja a helyét annak, amely már úgyis ott lappang a lelkek mélyén: a bizonytalanság, kishitűség és kisebbrendűség. Akik ebben a játszmában megerősödnek, azok a bevándorlók, akik közül sokan nem is értik, hogy mi ez az egész? Dolgozni kell és kész. Annyiért, amennyiért. 

A pénztárcánkat és a munkánkat érinthetik a változások, de a lelkünket nem. Ugyan, melyik ázsiai vagy kelet-európai bevándorló hinne egy politikusnak? Ilyet csak a finnek tesznek. Meg talán az osztrákok. 

Utóirat

Vidáman füstöl a kémény a tengerparti hippiszaunán, amelyből kilátás nyíilik a belváros tornyaira, és amelyet bárki ingyen használhat. Ajtaján tábla: "A szaunában ne dugjatok. Arra ott a bokor". Helsinki kellős közepén egy építési terület hátsó fertályán vagyunk. A finnekbe vetett hitem egy picit helyrebillent. Talán már most elkezdték újraépíteni azt, ami épp csak elkezdett széthullani.

Pont ezen a roncstelepen ne lenne szauna? Természetesen van! – Somppasaari, Helsinki(Fotó: Vilisics Feri)