Az alábbi írás nem a finn konyháról szól, hanem annál többről: a finn közétkeztetésről. Százezrek, ha nem, milliók esznek menzákon és üzemi kifőzdékben nap mint nap, tehát érdemes foglalkozni ezzel is.
A napfényes Finnországban a tömegétkeztetés sok fronton zajlik. Közétkeztető cégek menzái, magán"ebédéttermek" és kebab-pizza vendéglők, valamint a finn élelmiszer kartell óriásának, az S-csoportnak a láncéttermei biztosítják, hogy a keményen dolgozó kisemberek, a 17%-nyi munkanélküli-had, valamint a PISA-teszteken kiválóan teljesítő iskoláskorú utánpótlásuk minden nap egészséges melegétellel lakjanak jól.
"Ne a hússal lakjál jól, kisfiam!"
A finn rendszerető nép, ezért a tányéron is rendnek kell lennie. Az alábbi ábrán látható a finn közegészségügyi szervek által javasolt ideális menü. Sok-sok zöld, aztán egy kicsi ebből meg abból is.
Az államilag javasolt modell. A fele legyen zöld, az egynegyed szénhidrát, és egynegyede hús vagy hal legyen(Fotó: Vilisics Feri)
Mélytányér
A leves alárendelt szerepet játszik az étkezésben. Népszerűek a spenót-, batáta- és burgonya alapú levesek, de a kéksajtos-oregánós paradicsomleves is jól fogy. Magyar szemmel sok az egzotikus, bátor választás, pl. a curry-s ázsiai leves, de a finn hagyományos levesek, mint a lazacleves is gyakoriak. A húsleves ízvilágát a népszerű krumplis virslileves (nakkikeitto), illetve szafaládéleves (siskonmakkarakeitto) idézi, míg a magyar menzai gulyáslevesre a finn darálthúsleves (jauhelihakeitto) hasonlít. Előbbiből a hús, utóbbiból a paprika hiányozhat a magyarnak. Nem ritka a borscs leves créme fraiche-sel, kár, hogy a húst kispórolják belőle. A fent említett levesek nemcsak ehetők, de olykor még ízletesek is. Nem üti semmi azonban a zsíros, kelkáposztás birkalevest (lammas kaalikeitto)! Ez a gazdag húsleves a pár centis színhúskockákkal számomra a menzák királya, egy hétig is tudnám enni. Friss kenyérrel isteni!
Görögdinnye ezersziget öntettel
Ami igazán érdekes az az, hogy a finnek követik is az ajánlást! A finn ebédlő központi helyét a salátabár foglalja el. A finn nem kapkodja el, szeret elmélázni a lehetőségek tárháza előtt. Fogja a finn a lapostányért, rátesz egy kupac kígyóuborkával és ízetlen finn paradicsommal kevert jégsalátát. Ha van kockára vágott görögdinnye is, akkor azt biztosan nem hagyja ki. Ezután még csippent ebből és abból, ízre és állagra való tekintet nélkül, míg a tányér fele meg nem telik zöldség-gyümölccsel. A tarka halomra mer egy kupac túrót (raejuusto), hántolt szotyit, végül valami színes öntet is löttyent az egészre. Ez alap, legyen akármi az ebéd, ez a színes halom ott lesz a tányéron. Ezután két szem főtt krumplit, egy marék barna rizst szed a tányérra. A hús harmadrendű tagja a menünek a"tanítás" szerint, valóban szinte szóra sem érdemes. A csirkecomb nagy része például csont és bőr, de ez a ritkábbik eset. A húsfélék főleg darált vagy vagdalt vagy más formában feldolgozva kerülnek elénk.
Finn étkezde. Mindent egy tányérra!(Fotó: www.aurinkoinen.fi)
- Makaronilaatikko – Az 50-es években még ünnepi étel volt, mára Finnország kedvenc hétköznapi eledele. Darálthúsos vagy gépsonkás rakott (szarvacska)tészta, tojásos tejszínnel összesütve, sajttal. A boltokban hegyekben állnak az ehhez szükséges olcsó szarvacskatészta zacskói.
Ha csütörtök, akkor borsóleves darált sertéshússal.(www.makuja.fi)
Egy fullos"menzaebéd" Helsinkiben az egyetemen kívül 9-10 euró körül alakul, a levesmenü ennek az 50 százaléka körülbelül. Az egyetem a diákoknak jelentős kedvezményt biztosít, ők 3 euró körül kapják az egyszerűsített menüt, ebben főétel (feltét+köret), salátabár, valamint kenyerek és italok vannak, és kávé is kérhető kedvezményes áron (0,90 euró). A helyi alkalmazottak is számíthatnak 1-2 eurós kedvezményre.
Kapcsolódó cikk:
P. Nagy Laura
Vilisics Feri
