Olaszország, a koffeinfüggők paradicsoma

Olaszország, a koffeinfüggők paradicsoma
4 perc

Kérsz egy kávét? Ezt a kérdést Olaszországban legalább naponta tízszer teszik fel neked, aztán függőségedhez (vagy éppen munkakerülési kedvedhez) mérten válaszolsz igennel, minimum háromszor-négyszer. Nagy újdonságot nem árulok el azzal, hogy a kávézás Olaszországban majdhogynem szakrális élmény, egy vallás, aminek megvannak a maga szent és sérthetetlen szabályai. Az olaszok bárhol és bármikor kávéznak, a kávéfajták palettája végtelen, és mindenkinek megvan a saját módszere a tökéletes kávé otthoni előállítására. Egy tisztességes olasz háztartásban minimum négy méretben található kotyogós kávéfőző, azaz mokka, mostanában egyre több a kapszulás gép is. Szóval a kávé egy meghatározó tényező.

Reggelihez cappuccino (Fotó: Gyovai Helén)

Imádom a kávét, úgyhogy ebből a szempontból nagyon is otthon vagyok, és szerintem kevesebb annál "olaszabb" dolog van, mint egy igazi olasz bár, ahol vágni lehet a kávéillatot, ahol csészék csörömpölnek a pulton, és kiskanalak karistolnak a csészék vastag falán. Ezzel a mai napig nem tudok betelni. Benne is van a tíz dologban, amit legjobban szeretek Olaszországban.

Ha bárban rendelsz kávét, és nem vagy jártas az itáliai szokásokban, kösd föl a gatyád, mert arra a kérésre, hogy "Egy kávét, legyen szíves" könnyen egy fitymáló szemöldökfelhúzás lehet a válasz, mert hát ugye MILYEN legyen az a kávé? A reggeli cornetto mellé cappuccino, caffelatte, latte macchiato, napközben eszpresszó, ristretto, macchiato, lungo, estefelé corretto vagy decaffeinato, nyáron shakerato, hideg, esetleg hideg kávé jéggel. És ez tényleg csak egy elkapkodott semmilyen lista. És ha már tudjuk, hogy milyen legyen a kávé, akkor döntsük el azt is, hogy csészében vagy üvegpohárban, hogy mellé a víz bubis legyen vagy mentes, hideg esetleg szobahőmérsékletű. Szóval a barista könnyen megizzaszthatja a járatlan utazót, aki ha ne adj Isten ebéd után cappuccinót óhajt, akkor jobb, ha felkészül minimum egy szemmelverésre.

Nutellino: a kávéspohár oldalát nutellával kenik ki, benne a kávét tejhabbal szolgálják fel. (Fotó: Gyovai Helén)

Az olasz kávé bölcsője Velence, hiszen az ő kikötőjébe érkeztek az első kávészállítmányok. Itt nyitották az első kávézót is a XVII. században. Velence legismertebb kávéháza a Caffè Florian, ami 1720 óta fogadja a vendégeket, hörpintett itt Casanova is.

Olaszország jó hosszú, nem meglepő, hogy északról dél felé haladva van némi különbség a kávézási szokásokban. Mifelénk Torinóban klasszikus a kávéházi kultúra, tele van a város szebbnél szebb bárokkal, itt születtek olyan legendás márkák, mint a Café Vergnano vagy a Lavazza. Bárhol bedobhatunk egy helyi specialitást, a bicerint, ami egy kávéból, csokoládéból, tejkrémből készült, cukorsziruppal édesített ital, öblös üvegpohárban felszolgálva. Ha a Csizma északnyugati szegletében, Valle d'Aostában járunk, ki ne hagyjuk a caffè alla valdostanát, amit egy speciális faedényből, a barátság kupájából (la coppa dell'amicizia) fogyasztanak. Nevét onnan kapta, hogy több „csőre” is van, minden kispajtásnak jut egy, ahonnan beszippanthatja az alkoholban gazdag, kávéban kicsit szegényebb italt. (Valle d'Aostában hideg van, na).

Bicerin Torinóban (Fotó: Flickr/« R☼Wεnα »)

Minél délebbre haladunk, annál rövidebb lesz a kávé, Nápoly környékén már úgy tűnik, hogy csak bekoszolják vele a csészét, és olyannyira koncentrált, hogy ráragad a fogunkra. Nápolynak saját kávéfőzője is van, a cuccumella, amelynek két tartálya van, közöttük a kávé. Amikor az alsó tartályban felforr a víz, a cuccumellát megfordítják, és a víz pár perc alatt lecsepegve halad át a kávés filteren.

Nápolyban született a ”felfüggesztett kávé”, a caffè sospeso hagyománya is, amikor a vendég a bárban két kávét fizet, de csak egyet fogyaszt, a másodikat egy arra járó rászorulónak ajánlja fel.

Calabriában nem elégednek meg a csészéből fogyasztott forró feketével, az ottani szupermarketekben vehetünk kávéból készült szénsavas üdítőt, a Brasilenát. Számomra inkább bizarr, hiába vagyok megveszekedett kávérajongó. A bubis hideg kávé még az én toleranciaküszöbömet is meghaladja. Azért ti ne hagyjátok ki ha arra jártok (gyakorlatilag csak Calabriában beszerezhető).

(Fotó: Flickr/mararie)

Ami mindenhol ugyanolyan egyszerű és tökéletes az a klasszikus eszpresszó, mely világszerte egyenlő az olasz kávéval. Eltéveszthetetlen jellemzője a testesség, sűrű krém, az intenzív aroma. A krém a kávé tetején mogyorószínű, se nem túl világos, se nem túl sűrű és soha nem habos. A kávéscsésze kiválasztását se bízzuk a véletlenre: az igazi olasz eszpresszót jó minőségű, legfeljebb 70 ml-es , 35-40°C-ra melegített csészében szolgálják fel. Nos, ezek után végre kértek egy kávét?

Eszpresszó (Fotó: Flickr/Squonk11)


Kapcsolódó cikk: