Ha valaki arra vetemedik, hogy egy szigeten „tengesse” az életét bizony alkalmazkodnia kell, de a helyieket leutánozni igencsak kemény dió! Főleg, ha olyan furcsaságaik vannak, mint a szicíliaiaknak.
De hogy mi is jellemző rájuk? Lássuk a listát!
1. Lassúság: Minden, ami otthon normális ütemben működik, itt kétszer annyi időt vesz igénybe! Az adminisztráció a postákon, hivatalokban, mindenféle ügyintézés.
Kár is tehát reménykedni a gyors megoldásokban és akkor biztosan nem csalódunk. Itt a délies befolyás és munkamorál dominál, szóval mindent csak lassan, komótosan, ráááááérősen tudunk csak elintézni! (Figyelmeztetés: ehhez is, mint mindenhez itt Szicíliában végtelen nagy türelem szükségeltetik!)
2. Vezetési stílus: Kimerészkedünk a forgalomba? Jól meggondoltuk? Mert csakis rutinos és furfangos vezetőknek ajánlott! Itt a szabály az, hogy nincs szabály: bármit lehet, ami más országokban és „nálunk” amúgy normális körülmények között TILOS!
- Parkolj a gyalogos átjáróra, esetleg keresztbe, vagy simán egy másik kocsi mögé ezzel elzárva az útját, itt minden megoldás megengedett!
- Légy pofátlan, és jó hosszú dudálás kíséretében előzd ki az előtted levő kocsit!
- Telefonálj menet közben! Ez itt már szinte kötelező kellék.
- Ha nincs elsőbbséged a sorompónál a zöld lámpára való váltáskor, taposs a gázba, ha te nem, majd más biztosan megteszi helyetted és máris kész a tumultus, és a sok ideges szicíliai, akik általában csak a volánnál sietnek!
- Ne használj biztonsági övet!
- Dudálj bármikor, ha kedved támad, ez feloldja a közlekedés közbeni kaotikus hangulatot!
- Ha STOP táblát látsz csak hajts tovább!
3. Közlekedés busszal vagy vonattal?
Sok sikert hozzá! A járatok nem követik a feltüntetett időpontokat, egyáltalán legyünk hálásak, hogy van tömegközlekedés (nem minden esetben igaz ugyan, de előfordulnak jelentős késések, az ilyeneken már kár is meglepődni).
4. Nem ismerik a café lattét, csakis az espressot (ha a helyzet menthetetlen, mutasd meg nekik mekkora pohárból kéred a tejes kávédat, nekem egy espressos kávéscsészébe akarták tölteni – szerintetek belefért volna?)
5. Ha már kávé akkor kötetlen (?) csevegések – mindez a maffia felemlegetése nélkül, mert náluk ez kényes téma.
6. A helyiek kedvesek, de hosszútávú barátságok ritkán vagy egyáltalán nem köthetőek velük. Ez abból is adódhat, hogy keveset vagy alig utaznak a szigeten kívül, így az idegen nyelvekben sem nagyon jeleskednek (néhány kivétel: az idősebbek, akik az iskolában nemcsak tanulták, de meg is tanultak franciául, valamint néhány étteremben és bárban angolul tudó felszolgáló)
Mivel általában 2-3 házuk van a tengernél nyaranta, kizárólag itt töltik a szabadságukat, így nem csoda, hogy a tanult idegennyelveket gyakorlatba nem ültetik.
7. Imádnak becsomagolni. Ha elvitelre vásárolsz valamit, főleg desszertet: egy hatalmas nagy ajándékcsomaggal a kezedben távozhatsz a helyről. Lehet hogy 1 perc múlva te megennéd a sütidet vagy arancinidet; de előbb meg kell szabadulnod a gondosan elkészített csomagolástól (ami minimum arra szolgál, hogy még éhesebb legyél a csomagolópapír megszabadulása után).
8. Zajosak és fegyelmezetlenek: nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is.
Azt tudni kell, hogy én sosem éltem korábban Olaszországban, ezért a sok zajhoz és a szomszédok heves vitáihoz több hónapnak kellett eltelnie hogy hozzászokjak…még azóta is tanulom!
9. A fagyit zsömlével, a pizzát pedig sültkrumplival eszik.
Habár a szicíliai konyha eszméletlen; az itt élők néha furcsa összeállításokat is képesek magukba tömni (én ezeket szívesen kihagyom).
De így szép a világ – a maga különbözőségeivel; ha ezek nem lennének nekünk kíváncsi utazóknak sem lenne mit felfedezni!