ToszkánaViki – Hogyan építsd fel az életedet egyedülálló nőként Olaszországban?

ToszkánaViki – Hogyan építsd fel az életedet egyedülálló nőként Olaszországban?
17 perc

Miközben például csak az Egyesült Államokban 2004-2014 között 22,6%-kal csökkent az utazási ügynökök száma, és a következő tíz évben újabb 11,6%-os csökkenést jósolnak ezen a területen, addig Nyitrai Réka Viktória köszöni szépen, minden a legnagyobb rendben és kiválóan működik a saját utazási vállalkozása – Olaszországban. Helyesbítek: Toszkánában. Aki magyar és ebbe a régióba utazott a közelmúltban, egészen biztosan találkozott már a Toszkána Mániával az interneten. Vagy esetleg személyesen Rékával. Vagy Vikivel. ToszkánaVikivel.

– A Hello Magyarok! oldalán Nyitrai Réka Viktóriaként ismerhetnek az olvasók. Amikor először hallottam rólad, akkor ToszkánaVikiként emlegettek, és amikor első alkalommal beszéltünk, akkor inkább a Rékát preferáltad. Ha ehhez hozzáveszem, hogy (nagy leleplezés következik) a szerkesztők Rékavikinek hívnak egymás között, akkor teljes a zavar. Szóval most akkor mi is a helyes megszólítás esetedben?

– Hivatalosan a teljes nevem Nyitrai Réka Viktória, de ebből csak a Rékát használtam úgy 18 évig, eszembe sem jutott, hogy van egy másik nevem is. Majd amikor elkezdtem utazgatni, akkor találta ki valaki, hogy "jé, te Viktória is vagy, azt sokkal könnyebb kimondani!". És innentől jött be a második név, amit aztán minden külföldi utamon használtam. A weboldalt is Vikiként kezdtem el csinálni, mert kicsit inkognitóban akartam maradni. A ToszkánaViki pedig a hotmailes e-mail címemből adódik, míg a  Rékaviki leginkább egy megkülönböztetés a többi Réka és Viki miatt.

– Oké, akkor maradjunk az oldalon is használt teljes névnél. A fentiekből pedig ki-ki kimazsolázza majd magának és a céljának megfelelőt. Mikor kezdtél utazgatni és milyen indíttatásból?

A szüleim már gyerekkorunkban is vittek minket a tengerhez, illetve 14 éves koromban egy nagy európai útra, amire egy Daciával mentünk – sátorral és konzervekkel –, mégsem vette el a kedvemet. Sőt! Bár a suli alatt is utaztam, amikor csak lehetett, igazán akkor indultam neki, amikor vége lett a fősulinak, mert az anyukám azt mondta mindig, hogy "ha megvan a diplomád, oda mész ahova akarsz". Azóta, tehát 1997 óta,  nem élek otthon. A fontosabb állomások pedig Capri, München, Kréta és Olaszország voltak.

– Olaszország egyben a végállomás is lett, legalábbis egyelőre biztosan. Azon ismerőseim, akik lányok és Itáliában élnek, szinte kivétel nélkül pasi miatt kerültek az országba. Leszel te a kivétel?

– Nem, ez tényleg így van. Ezért jöttem én is és mivel született egy gyerekem is, egyelőre ez a végállomás. És nem táncolni jöttem az országba, mielőtt megkérdeznéd vagy gondolnád.

– Ilyen magas labdát nem szabad kihagyni. Sokan választják még mindig a magyar lányok közül a pénzkeresetnek ezt a módját?

– Soha nem jártam lap dance klubokban itt Olaszországban, sőt, diszkóban is alig párszor, tehát nem tudok hitelesen válaszolni. Amit viszont többen meséltek, hogy Firenzében van egy hely, ahol szinte félmeztelenül táncolnak a lányok, és nagy részük magyar. Éjjel, ha bekapcsolom a helyi tv-csatornát, akkor ott is feltűnik ennek a klubnak a reklámja, amiben bizony elég sok magyar lány mutatja meg magát.

– Viszont nem egy nagyvárosban telepedtél le, hanem egy elég kis faluban. Miért pont ott?

– 15 éve még egy városba jöttem élni, mert ott élt a barátom – a későbbi férjem (most már ex). Ráadásul Empoli elég közel van Firenzéhez és mind a ketten oda jártunk be dolgozni, ami kényelmes volt, akár vonattal is. Aztán főleg én erőltettem a kertes házat és így jött képbe Lajatico ami ugyan egy pici falu, de nagyon szép helyen van és az ingatlanárak is jóval kedvezőbbek. Rengeteg barátunk lakott itt és pont elkészült egy új házsor, amikor megszületett részünkről a költözési szándék. Így szinte a városi pici panellakás áráért itt egy kertes lakást kaptunk, ami jóval nagyobb is volt. Persze ez az egész életemet megváltoztatta, mert 80 kilométerről bejárni dolgozni nem igazán leányálom.

– Ha minden igaz, akkor csak a település második leghíresebb lakosa vagy. Milyen a viszonyod a legismertebb helyivel?

– 2001-ben egy esküvőn ácsorogtunk a kertben, és majdnem elájultam, amikor besétált Andrea Bocelli és mindenki régi barátként üdvözölte. Aztán megszoktam, hogy néha beleütközök a boltból kilépve vagy beül mellém a kávézóba, esetleg ellovagol az ablakom alatt. Már nem lakik itt hivatalosan, de az anyukája és a testvére a családjával nem költöztek el, és Andrea a nyári rendezvények miatt is hazajár rendszeresen.

Andrea Bocelli (balról a második), én (jobbról a második), előttem pedig a kisfiam (Fotó: Nyitrai Réka Viktória)

– Esetleg Andrea Bocellinek és ezeknek a rendezvényeknek is szerepe volt a Toszkána Mánia megszületésében?

– Nem. A Toszkána Mánia akkor született meg, amikor terhességem végén kénytelen voltam otthon maradni és az időt próbáltam valamivel kitölteni. Elkezdtem összeírni azokat a tanácsokat, amiket a barátaimnak adtam/adok, ha Olaszországba készülnek. Aztán feltettem képeket, meg olyan helyeket amiket az útikönyvekben nem említenek, és azokat a szállásokat, ahol anyuék vagy a testvéremék aludtak, amikor jöttek hozzám látogatóba. Aztán persze a Bocelli-koncertek is segítettek abban, hogy egyre többen ismerjenek meg engem, de főként ezt a kis falut, ami ideális célpont egy nyaralónak is. 2004 júniusában született meg a fiam, az oldal pedig 2005 januárjában indult el a mai formájában. Vagyis nem teljesen így, mert a kezdeti időszakban még sokkal inkább szólt rólam, például tettem fel rá terhesképeket, meg kisbabásat is, közben meg ugyanúgy ott voltak a toszkánás fotók és infók. 

– Nem vagyok benne biztos, hogy mindenki tudja, hogy mit is takar Toszkána pontosan. Mit kell tudni erről a régióról és miért olyan különleges?

– Olaszország közepén található ez a régió, mely a sok természeti szépség mellett rengeteg kulturális értékkel is rendelkezik. Ha azt mondom Firenze, akkor szerintem mindenkinek beugrik az Uffizi és a Medici-család, vagy Leonardo da Vinci, Michelangelo, Botticelli, Dante és még sorolhatnám. Aztán a pisai ferde torony, a sienai legyező alakú tér, San Gimignano a tornyaival, Elba szigete, Montalcino a híres borával vagy Cortona... A lista szinte végtelen. Ehhez jön az egésznek keretként szolgáló lankás-dombos toszkán táj, a kanyargós utak, középkori falvak a ciprusfák sorával és a magányosan álló kőházakkal . A hangulata egyedi és szinte megbabonázza az embereket, még engem is, pedig már 15 éve élek itt

–  Lassan kezdem érteni, miért is van ilyen sok ügyfeled és hogy miként lett a Toszkána Mánia az elmúlt években a hobbidból a munkád. Hogyan nézett ki ez a folyamat pontosan?

– Senki sem gondolta volna hogy ez valaha ennyire kinövi magát, azt meg főleg nem hogy ez lesz a munkám.Az egész egy hobbinak indult és csak pár év után gondoltam át, hogy a sok befektetett idő és energia talán anyagilag is meg fog majd térülni egyszer. Azért nem volt ez meglepetés, hiszen ezt tanultam és a turizmus sok formájában szereztem már tapasztalatot: voltam animátor, telepített idegenvezető, hostess vásárokon, utazás-szervező és tolmács, dolgoztam hotelben recepción és menedzser-asszisztensként. De amikor ez az egész elindult, akkor épp egy firenzei hotel alkalmazottja voltam, majd a kisfiam születése után egy (illetve két) rusztikus apartmanházat vezettem, összesen 20 apartmannal. Közben írogattam blogszerűen a weboldalamra és azt vettem észre, hogy már nem csak a barátaim, hanem ismeretlenek is megkeresnek. Főleg információt kértek tőlem, de aztán beindult a szállásfoglalás része is, ami rohamos léptékben növekszik, mind a mai napig. Egyre nehezebb volt összeegyeztetni a két dolgot, és nem tudtam a maximumot adni egyik helyen sem, ezért döntenem kellett: végül otthagytam az apartmanházas munkát hét év után, és így teljes időmet a Toszkána Mániába tudom fektetni. Most, a második évben volt igazán nagy ugrás a bevételekben és minden jel arra utal, hogy jól döntöttem.

– Ezek szerint akkor céget alapítottál egy idő után. Ezt Olaszországban hogyan kell intézni és milyen lehetőségek, kötelezettségek vannak?

–  Igen, eleinte nem kerestem vele semmit, csak mondjuk a tulaj ingyen adott anyuéknak egy hétre apartmant. Aztán el kellett mennem egy könyvelőhöz és magánvállalkozóként, olasz adószámmal számlázok és fizetem az adót rendesen. Szerencsére most, a krízis miatt, kicsit javultak a feltételek, mert egyébként volt úgy, hogy mindössze  30% maradt a bevételből. Az olasz bürokráciát nem tudom nektek felvázolni, mert ehhez több oldal sem lenne elég, de szerencsére ott a könyvelőm, aki mindent elintéz. Aki olyan munkát folytat, aminek nincsen nagy kiadása (pl. fordít, software-t ír, számítógépet javít, tolmácsol vagy angolt tanít), az olyat válasszon, ahol nem kell a kiadásokat számon tartani és csak a bevétel számít, aminek mondjuk 30%-át levonhatod, mint kiadást. Nekem szerencsére itt van Petra barátnőm aki itt él és a magyaroknak segít eligazodni ebben a bürokratikus rengetegben.

– Az ország egyik jelentős bevételi forrása a turizmus, sokan élnek ebből. Mennyire nehezíti a helyzetedet az, hogy magyarként, ráadásul egyedülálló nőként próbálsz érvényesülni?

– Ez utóbbi nagyon nehéz, hiszen nincsen nagymama, testvér vagy nagynéni, aki segítene és a gyerkőc csak 4-5 órát tölt az iskolában, ebédre pedig már itthon is van. Szerencsére a munkám nagy része otthonról végezhető, mert a számítógép előtt ülök, a kirándulásokat meg azokra a napokra szervezem, amikor a kisfiam az apukájával van (mert azóta  elváltunk és heti 2-3 napot nála tölt). Egyébként a turizmus valóban nagyon fontos itt, hiszen szinte egész évben özönlenek ide az emberek a világ minden részéről. Nekem ebből a tortából csak egy kis szelet jut, hiszen én kizárólag magyarokkal foglalkozom, de megpróbálok pár olyan pluszt adni, amit a nagy utazási irodák nem tudnak. Ilyen az, hogy magyarul lehet mindent intézni és hogy engem mindig el lehet helyben érni. Ezen felül ott vannak a közös programok, például kirándulások a helyi termelőknél vagy vacsorák, főzőtanfolyam,  olívabogyó-szüret és még sorolhatnám.

– Melyek a legnépszerűbb közös programok, kirándulások, amiken rajtad keresztül vagy veled együtt vehetnek részt a vendégeid?

– A legnépszerűbb talán az a fél napos kirándulás, amikor ellátogatunk egy olajbogyó-présbe, egy borospincébe és egy farmra, ahol sajtot is készítenek. A találkozó itt van Lajaticóban, így az új otthonomat is megismerik egy kicsit az ide látogatók és megnézhetik a Bocelli-koncert helyszínét is. A másik amit szintén sokan választottak az a Cinqueterre-kirándulás, ami valójában már nem is Toszkánában van, de egy fantasztikusan szép hely és az út során hajókázunk meg fürdünk is. Mindenki saját autóval érkezik, tehát nincsen semmi kötöttség, a költségek így minimálisra csökkennek és nem erőltetünk semmit. A közös vacsora nem csak azért jó, mert nekem szegezhetnek ezer kérdést, hanem azért is, mert megismerhetik egymást és tapasztalatokat cserélhetnek. Ezeken kívül megyünk még piacra, voltam már tésztagyárban, kagylótelepen, táska- vagy cipőkészítőnél, alabástrom-szobrásznál és szüreteltünk szőlőt vagy olajbogyót is. Ja, és persze van klasszikus idegenvezetésre is lehetőség például Firenzében, Sienában vagy Pisában, de ezt természetesen ott élő, magyar idegenvezetőktől kapják meg az érdeklődők. Idén áprilisban szerveztem otthon egy találkozót is, amire rengetegen jöttek és remélem, hogy jövőre több ilyet is tudok majd csinálni országszerte, mert úgy vettem észre, hogy mi magyarok is nagyon fontosnak tartjuk a személyes kontaktust.

– Minden üzlet szerves része a marketing, a reklám. Te ezt hogyan oldod meg? Milyen úton-módon éred el a jövendőbeli vendégeidet?

– Nekem nagyon szerencsés a helyzetem, hiszem Toszkánának nem kell reklám. Mondhatnám, hogy nekem sem, hiszen az utazók nagy része újra visszatér hozzám és küldik a barátaikat, szomszédot, kollégát vagy rokonokat. Jobban szeretek együttműködni másokkal Toszkána-témában: évekkel ezelőtt az 'Ízes Itália' nevű újságnak írtam pár cikket és cserébe megjelent a magazinban az oldalam reklámja. Aztán ott van Zsiga Henrik, akinek van egy Toszkánáról szóló könyve, és anno én segítettem nekik is az út megszervezésében, és azóta is jóban vagyunk. Az is rám találhat könnyedén aki csak beüti a keresőbe a Toszkána szót, hiszen az én weboldalamat dobják ki a keresők elsőnek, a régi g-portálost és az új Toszkána Mániát egymás után.

– Mivel alapvetően azért ez egy nyári munka, kicsit hasonló lehet éves szinten az időbeosztásod, mint a Balatonon élőknek, dolgozóknak. Vagy tévedek?

– Valóban van szezonalitása, de azért már nincsen leállás. Az utolsó utazók általában október végén jönnek és utána volt mindig egy 2-3 hónapos nyugalmi időszak, amikor csak számlákat írtam, statisztikákat csináltam magamnak és feltettem a weboldalra a következő évre vonatkozó árakat. Így ősszel és tavasszal tudtam kirándulgatni és megnézni azokat az új szállásokat amiket kinéztem magamnak előtte, és ilyenkor kerülnek fel az oldalra azok is,  amik átmentek a szűrőmön. Az utóbbi két évben viszont már nyár végén beindultak a szállásfoglalások a következő évre és ez egyre erősebb lesz – ahogy látom idén is.

– Pedig azt mondják, hogy minden luxus-jellegű kiadásra egyre kevesebbet költenek a magyarok. Mit gondolsz, miért lehet az, hogy a külföldre utazás mégis  a kivételt jelenti?

– Először is a külföldi utazás nem mindig luxus, gondolj csak a fapados gépekre vagy a főszezonon kívüli- vagy a last minute utakra, esetleg az internetre, ami szintén forradalmasította az utazást. Aztán – magamból kiindulva – a mi generációnknak még egyenesen tilos volt a nyugati utazás, és ugye most hogy 'szabad', egyszerűen mennünk kell. Egy utazás feltölti az embert energiával, aminek hatása szerencsére elég sokáig tart. És ne felejtsük el, hogy Toszkána nem egy átlagos célpont vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy szerencsére ide nem csak pihenni, strandolni jön a többség, hanem az ide utazók a kultúra iránt is fogékonyak.

– Egy idő után azért minden vállalkozás gépiessé válik, sablonokból kezd építkezni és csak a mennyiség lesz a fontos – mindenben. Hogyan próbálod összeegyeztetni a Toszkána Mánia jelenlegi báját, közvetlenségét a folyamatosan növekvő vendégszámmal és azzal, hogy mégis egyre profibb legyen az egész?

– Sajnos - vagy szerencsére - itt nincsen automatikus online foglalás, sem kitöltendő modul, tehát aki egy gombnyomással szeretne foglalni, az nálam nem talál erre megoldást. Marad az e-mail, Skype, Facebook vagy a telefon, vagy akár a személyes találkozás, ami nagyon közvetlen, baráti hangnemet jelent. Én simán lebeszélek valakit egy városról, szállásról, sőt, még a toszkán nyaralásról is, ha úgy érzem, valamiért nem neki való. Tehát szerintem abszolút olyan vagyok, mint egy régi, jó ismerős. És most már történelmünk van: akadnak a vendégek között olyanok, akiknek én szerveztem az első közös nyaralásukat, majd a leánykérést titokban, aztán a nászutat és az első kisgyerekes nyaralást is. Intézem a szülinapi tortát, a meglepetés vacsorát, de az autóra kapott büntetés vagy elhagyott útlevél sem megoldhatatlan feladat. Mondhatjuk azt, hogy szinte már semmin sem lepődöm meg. Haladni szeretnék persze a korral: 2015 elején lett éles az új weboldal, amiről ugyan még most is hiányzik sok apróság, de összességében sokkal rendezettebb és könnyebben kezelhető, mint a régi és folyamatosan alakul. És még rengeteg tervem van....

Nagyon dolgozom. Itt éppen Pisában vagyunk egy csoporttal. (Fotó: Nyitrai Réka Viktória)

– Ha már szóba hoztad, akkor maradjunk is a jövőnél: gondoltál már esetleg a terjeszkedésre, hogy más régiókban, esetleg új országokban is megpróbálkozz ezzel az üzleti modellel? Vagy esetleg nemzetközi vizekre evezni és a magyarokon kívül más országok lakosait is megszólítani, megcélozni?

– Természetesen gondoltam ezekre is, de egyelőre inkább a szálláskínálatot és az érdekes programok, kirándulások körét szélesítem. Sokan mondták már, hogy csináljam meg angolul vagy németül is az oldalt, de visszagondolva arra, hogy mennyi idő volt ezt a sok infót magyarul is feltenni, nem hiszem hogy belevágnék. A másik ok, amiért nem érné meg, az leginkább az, hogy angol és német nyelven rengeteg utazási- és szállásfoglaló oldal működik, amiket soha nem tudnék utolérni. Abban viszont van fantázia, hogy országon belül terjeszkedjen a rendszer. Már el is kezdtem olyan szállásokat feltenni a honlapomra, ahol én töltöttem rövid vakációimat, például Rómában, a Garda-tónál vagy Szicíliában.

– Visszatérve a szezonra: ekkor hogyan épül fel egy átlagos munkanapod? És egyáltalán, azokban a hónapokban van bármennyi szabadidőd?

– A szezonban is kétféle napom van: amikor velem van a kisfiam és amikor nincsen. Amikor velem van, akkor iskolába megy vagy nyáron próbálom a vakáció látszatát betartani: késői ébredés, bemegyünk a faluba és játszik a téren a barátaival, lemegyünk a tengerhez vagy valamelyik házba medencézni, mindeközben én próbálok válaszolgatni az e-mailekre, amik érkeznek. Ezt meg tudom oldani telefonról is szerencsére, tehát nem vagyok helyhez kötött. A másik napokon, amikor nincsen velem, akkor egész nap a gépnél ülök, vagyis akár 10-12 órát is és a kirándulásokat is ilyen napokra szervezem. Ez utóbbi azt jelenti, hogy például hetente mentem a Cinqueterrére és ilyenkor reggel nyolckor indultunk és este fél kilencre értünk vissza. Persze vannak fél napos kirándulások is. Ami közös, hogy az év első hat hónapjában nagyjából éjjel kettőkor szoktam csak kikapcsolni a számítógépemet.

– Ha nem Toszkána, akkor a világ melyik pontját ajánlanád mindenkinek, aki valami szépet, különlegeset szeretne látni?

– Nekem az örök No.1. Santorini marad Görögországban. Azért én relatíve kis körben mozogtam – főként Európában –, de itt koncentráltan annyi szépség van, hogy mindig bőven akad mit megnézni. Olaszország viszont meglepően sokszínű és csak a töredékét láttam, pedig hidd el, igyekszem egyre több helyre eljutni. Most Szicília van terítéken, ahol ugyan már jártam, de az édes kevés volt. Szerencsére még Toszkánában is van rengeteg látnivaló: a napokban éppen a zarándokút egyik szakaszára megyek egy itteni barátnőmmel és ha minden igaz, akkor jövőre ezt is betesszük a lehetséges kirándulások közé.

Santorini, Görögország (Fotó: Flickr/Maggie Meng)

– Amikor személyesen találkoztunk, akkor a táskádból nem a megszokott női dolgokat húztad elő, hanem selfie-botot, GoPro kamerát és arról beszéltél, hogy egy drón vásárlását fontolgatod. Ez a mánia honnan jött?

– Ez is szorosan kapcsolódik az utazáshoz: régen fényképezőgépet cipeltem mindenhova – kicsit és nagyot egyaránt –, így bármikor megláttam egy ciprussort vagy egy szép naplementét, esetleg egy városban hírtelen középkori ruhás emberekbe botlottam, már kattintottam is. Ezeknek a modern változata a selfie-bot vagy az action camera, amik elég sokat segítenek. Aztán otthon összevágom ezeket kis filmekké és felteszem a Youtube-ra, hogy mindenki megnézhesse. Ne gondolj profi minőségre, ez inkább játék, de elég hasznos is lehet, ha arra gondolok, hogy felvettem azt is hogy miként lehet itt Olaszországban tankolni, parkolni vagy hogyan működik egy fizetős strand.

– Akkor zárjuk a beszélgetést az új hobbid egyik legutóbbi eredményével. Ahogy említetted, készítettél egy videót a olaszországi tankolásról. Ezt miért tartottad fontosnak?

– Ami nekem – vagy egy itt élőnek – teljesen evidens és automatikus, az egy külföldinek rengeteg gondot okozhat, hiszen más a rendszer. Többször hívtak már fel kétségbeesetten késő este, hogy az automata elnyelte a pénzt vagy a kártyájukról levett 100 eurót, pedig még nem is tankoltak. Folytatni fogom ezeket vagyis összevágom majd azt a sok rövid kis felvételt, amit a telefonnal készítettem nyáron és hamarosan jönnek az újabb – remélhetőleg sokaknak – informatív videóim.


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!