"Nem véletlenül mondják, hogy Szicíliában vannak a legfinomabb ételek."- ezzel a tapasztalattal fejezte be szicíliai kalandjainak mesélését a Palermói történetek - 2. részében Zsák Kata, mielőtt folytatta volna útját a szigeten. De hogy hova is ment tovább? Mindjárt kiderül.
Palermo után kora reggel elindultunk San Vito lo Capo felé, ami elvileg Szicília egyik legszebb tengerpartja. Gondoltuk, így a harmadik napon épp ideje egy kicsit süttetni a hasunkat. Végül is nyaralni jöttünk. Útközben azonban megláttunk egy táblát: Riserva Naturale Dello Zingaro.
M. rögtön mondta, hogy úgy emlékszik, ezt érdemes megnézni, így elindultunk megkeresni. Amúgy a hely neve szabad fordításban a Cigány Nemzeti Parkja, és egy gyönyörű természetvédelmi terület. Igazából fogalmunk sem volt hova megyünk, mi ez a hely. A parkolóban a srác mondta, hogy csodaszép tengerpartok vannak, így mi elindultunk strandpapucsban, törölközővel meg búvárszemüveggel. A bejáratnál kiderült, hogy 10 euró a belépő fejenként és akkor kezdett az egész gyanús lenni, amikor a pénztáros egy térképen mutogatta nekünk, hogy melyik öböl hány kilométerre van. A lényeg, hogy ez egy hatalmas dombon tekergő ösvény, ami öt öbölhöz vezet el. A teljes útvonal 8,5 km, amelyet elvileg „csupán” négy és fél óra alatt meg lehet tenni.
Az első öböl kb. 10-15 percnyire volt a bejárattól, így mi gyorsan le is másztunk az öbölhöz. Maga az útszakasz egy sivatagos, bozótos, kaktuszos tájon vezetett végig, de amikor megláttuk a tengert! Csodaszép kristálytiszta kék víz. Kis viszolygás után sikerült bemerészkednem a rengeteg hal és egyéb tengeri élőlény közé, hogy utána órákig búvárkodjunk.
Az első öböl(Fotó: Zsák Kata)
Pár óra után felkerekedtünk, hogy megnézzünk legalább még egy másik öblöt is az ötből.
Én ekkorra már csillagokat láttam az éhségtől, mivel semmilyen kaját nem vittünk magunkkal. Szerencse, hogy víz volt nálunk. Ugyanis a második öböl kb. 40-45 percnyi erőltetett menetre volt. Tűző nap, 40 fok, hegynek fel a sziklás úton strandpapucsban! Épp feladtam volna, amikor is megláttunk egy táblát: FRISS GYÜMÖLCS →
Gyümölcsöt lehet venni(Fotó: Zsák Kata)
Egy kis ösvény vezetett lejjebb a hegyoldalon, ezen ereszkedtünk lefelé. Kicsit úgy éreztem magam, mint Jancsi és Juliska, akik épp a boszorkány mézeskalács-házához mennek, de a hasam jobban korgott ahhoz, hogy túlkiabálja a gondolataimat.
Megérkeztünk egy kis kunyhóhoz, ahol egy nagyon kedves idősebb férfi fogadott minket, egy idős halász. Kiderült, hogy potom 4 euróért már ehetjük is a jéghideg gyümölcsöt. Normál körülmények között nem költöttem volna ennyi pénzt szőlőre és dinnyére (főleg, hogy előző nap 3 euróért komplett ebédet kaptunk), de a körülmények mást kívántak, és hát be kell vallani, hogy életem legfinomabb szőlője és dinnyéje volt! A kertből le lehetett látni a tengeri öbölre, körben gyümölcsfák sorjáztak. Mennyei manna az Édenben!
Kilátás a kunyhóból(Fotó: Zsák Kata)
Közben megtudtuk, hogy a férfi halászatból él, illetve azt is, hogy a házat ki lehet bérelni (50 euró/este), és azt, hogy ő az egyetlen bejegyzett lakosa a parknak. Előtte cigányok laktak erre, de amikor a városokba bevezették a vizet és a villanyt mindenki beköltözött oda, és baromi olcsón lehetett megvenni az üresen maradt házakat. Mindent úgy hagyott a házban, ahogy volt, bent meghagyták még a szamarak helyét is. Van búboskemence, és kút a ház mellett, a tűzhelyen pedig épp polip-pörkölt főtt.
(Fotó: Zsák Kata)
A kunyhó belülről(Fotó: Zsák Kata)
A kunyhó kívülről(Fotó: Zsák Kata)
Igazából nem sok kedvem volt továbbmenni erről a csodaszép helyről, de várt ránk a második öböl. Nagy nehezen megérkeztünk. Hasonló volt, mint az első, bár itt több volt az alga, és ráadásul már késő délután is volt, így itt nem időztünk nagyon sokat, elindult visszafelé a kálváriánk.
Az út végére pedig tényleg úgy néztünk ki mint a vándorcigányok.
Kosz, sérülések és egy elszakadt papucs(Fotó: Zsák Kata)
Este kerestünk szállást, egy San Vito lo Capóhoz közel eső faluban és bementünk megnézni a várost. A terv az volt, hogy másnap odamegyünk a tengerpartra, de ez egy annyira tipikus turista hely, hogy elment a kedvünk tőle…Így másnap az útirány inkább Agrigento volt! De ez már egy másik történet.
További képek:
https://www.facebook.com/Zsak.Kata.Photo
http://zsakkata.tumblr.com/
A sorozat további részei:
Zsák Kata
