Törökországi szabadságunk alatt el akartunk látogatni egy helyi piacra is. Megkérdeztük a szálláshelyünkön a tulajt, mit ajánl. Azt mondta: nézzünk el Fethiye városkába, ott van egy nagy piac, ahol mindent lehet találni.
Igaz, hogy így utólag azt tudom mondani: mi egy kicsit másra számítottunk, mint amit láttunk, de mégis egy érdekes órát töltöttünk el ott. Azért nem többet, mert igazából a végén szinte semmit se vásároltunk, csak szétnéztünk. Rettenetesen meleg is volt és rövid idő után alig vártuk már, hogy a tengerparton legyünk és belevessük magunkat a vízbe. Fotóztam egy keveset, és erre éppen bőven elég volt az az egy órácska.
De előtte tettünk még egy kis kitérőt. Már csak azért is, mert alig találtuk meg a piacot. Kisebb helységre számítottunk, így miután leszálltunk a buszról (amelyben kellemes hűvös volt a légkondinak köszönhetően) gyalog indultunk el megkeresni. Még jó, hogy leszólított egy öreg: kinn ült az üzlete előtt és így próbált kuncsaftokat szerezni magának. Csak azért mentünk bele a társalgásba, mert úgyis meg akartuk érdeklődni, merre tovább, és ő (végre valaki!) beszélt valamelyest angolul, mivel a felesége állítólag amerikai volt. Még teával is megkínált - igaz, hogy utána természetesen kifizettük azt. De legalább megkaptuk a kívánt információt, sőt, mivel éppen az üzlete mögött volt egy turisztikai nevezetesség, erről is értesültünk: az Amyntas sírhelyekről, amelyekről fogalmunk sem volt. El is kísért oda, fotót is készített rólunk készségesen - természetesen azt sem ingyen :) De legalább kapcsolatba léphettünk egy ilyen típusú helybélivel is, gazdagabbak lettünk egy tapasztalattal és a végén egy pár zacskó finom fűszert is vásároltunk az üzletéből - bár biztos, hogy drágábban, mint például a piacon. A tea viszont nagyon finom volt és jól is esett egy kicsit a hűvösön lenni.
Vendéglátóink(Fotó: Laslavic Tímea)
Az Amyntas sírhelyek(Fotó: Laslavic Tímea)
(Fotó: Laslavic Tímea)
Mint utólag megtudtuk, a mai török Fethiye város az egykori görög Telmessos város helyén fekszik, onnan maradtak fenn ezek a sírhelyek, amelyek Kr.e. 350-ből származnak.
Kilátás a sírhelyektől a több tízezres városkára(Fotó: Laslavic Tímea)
Innen már egyenes út vezetett a piacra, hiszen végre tudtuk, melyik a helyes irány. Az első, ami döbbenettel töltött el, a piac mentén folydogáló koszos víz volt.
Fethiyei piac(Fotó: Laslavic Tímea)
(Fotó: Laslavic Tímea)
Kínálat az tényleg volt, bár nem éppen abból, amire mi számítottunk. Inkább ételt lehetett venni, de minket most nem ez érdekelt.
Tejtermék minden mennyiségben(Fotó: Laslavic Tímea)
(Fotó: Laslavic Tímea)
Fűszerek(Fotó: Laslavic Tímea)
Mogyorófélék(Fotó: Laslavic Tímea)
Mi tulajdonképpen ajándékokat, szuveníreket szerettünk volna vásárolni, de inkább csak giccses dolgok voltak. Például életemben nem láttam ennyi táskát egy helyen. Valamennyi egy-egy neves divattervezők termékeinek másolata volt.
(Fotó: Laslavic Tímea)
(Fotó: Laslavic Tímea)
Volt egy kevés abból is, ami minket érdekelt, pl. (állítólag kézzel festett) török porcelán.
(Fotó: Laslavic Tímea)
A legérdekesebb viszont az a rész volt, ahol ettek az emberek. Sokan fogyasztották aznap ott a kései reggelijüket (vagy korai ebédjüket), mivel a piac egy része egyféle szabadtéri gyorsétkezdeként működött. Na, itt igazi balkáni hangulat volt.
(Fotó: Laslavic Tímea)
(Fotó: Laslavic Tímea)
(Fotó: Laslavic Tímea)
(Fotó: Laslavic Tímea)
Innen az utunk már a tengerpartra vezetett: aznap a gyönyörű kék vízű Ölüdenizre esett a választásunk, erről viszont többet majd egy későbbi epizódban.
A sorozat további részei:
Laslavic Tímea
Orosz Joli
