El kell mondanom, hogy a férjemmel nagyon szeretjük Horvátországot. Ezért már legalább fél tucatszor nyaraltunk ott, elvéve ezzel magunktól annak a lehetőségét is, hogy más országokat-tengerpartokat is megismerhessünk. Igen, még ennek árán is Horvátországot választjuk szinte minden nyáron, mert annyira, de annyira jó.
Több oka is van annak, miért Horvátország az első az opcióink listáján. Ausztriában élünk és hozzánk közel van. Jó a szolgáltatások színvonala, valamint nem szeretjük különösebben a homokot, tehát a sziklás-kavicsos tengerpart nekünk megfelel. De az egyik legfontosabb az, hogy nagyon ízlenek azok az ételek, amelyeket ott kínálnak. Soha olyan jókat nem ettünk (na jó, talán Törökországban majdnem), mint a horvátoknál. Egyszerűen tudnak ezek a horvátok valamit. Friss minden ami hal, szeretjük a szarvasgombás-tejfölös tésztát, nagyon jó pizzákat sütnek és akkor még egy szót sem szóltam a csevapcsicsáról és a pljeskavicáról... Mindennél jobban azonban a következő az, amelyet elsőként választunk az étlapról, amint megérkeztünk: a sült aranydurbincs, spenótos krumplival.
A horvátul oradanak nevezett aranydurbincs (latinul Sparus aurata) egy első osztályú hal, amelynek istenien finom a húsa. Főleg Horvátországban, ahol mindig friss. Grillen készül el és mindig spenótos krumplival tálalják. Hát amikor én először megláttam mellette a köretet, kicsit elcsodálkoztam, mivel a spenótleveleket egy az egyben ráteszik a krumplira. Még a levelek végeit sem szakítják le (lásd fenn, a képen). Ezt meg hogy? - gondoltam, de aztán amikor megkóstoltam, egy szavam se lehetett többé. Finom, úgy, ahogy van. Egyszerűen csak picit megszédítve egy kis forró vízben és mehet is rá a krumplira. Nagyon jól megy az oradával, nincs mese. Nagy ritkán szalmakrumplival tálalják. Úgy is jó, de nem az igazi. Ugyanakkor van még egy első osztályú hal, amit sűrűn kapni Horvátországban, ez a brancin, magyarul tengeri sügér (latinul Dicentrarchus labrax). Ennek hosszúkásabb a formája, vékonyabb a teste és szerintem a húsa nem annyira finom, mint az oradáé - de ez csak az én véleményem, mivel a férjem például inkább vesz brancint, mint oradát.
Na de mit kezdjünk magunkkal, ha itthon vagyunk, nincs kilátásban egy horvátországi kiruccanás és összefut a szánkban a nyál már csak egy spenótoskrumplis orada gondolatára is? Elkészítjük magunknak. El is mentünk a Metróba, amelyről tudtuk, hogy ott mindig van friss hal. Találtunk is oradát meg brancint is! Rögtön négyet is megvettünk és meghívtunk hozzánk egy olyan házaspárt, amellyel jóban vagyunk. A meghívás így szólt: igazi horvát este lesz, az egész lakás haltól fog bűzleni a halsütéstől, de megéri, gyertek! (Ők is nagy Horvátország-rajongók.)
Mire átjöttek, már elkészítettük a halat és amint beléptek az ajtón, ráhelyeztük a halacskákat az elektromos grillre. Mindössze 10 percet kell sütni az egyik oldalon, 10 percet a másik oldalon. Hamarosan belengte az egész lakást egy igazi, Horvátország-like halszag és hogy teljes legyen az élmény, tettünk egy kis hangaláfestést is a számítógépen: tengeri hullámokat hallgattunk :))
Na de térjünk vissza a"receptre". Mi persze nem tudjuk pontosan, hogyan készül az igazi horvátországi hal, csak az emlékeinkre hagyatkoztunk. Próbáltuk kitalálni, mi lehet a pontos recept, és improvizáltunk. A fennséges íze alapján azt hiszem, sikerült.
- Az üzletben már szépen megtisztított és elkészített halacskákat megmossuk. Nem kell a pikkelyek tisztításával foglalkoznunk, a bőrt jellemzően Horvátországban sem tisztítják meg tökéletesen és nem is eszik meg, csak félretolják.
- Néhány helyen a képeken látható módon belenyesünk a húsba; a kis nyílásokba bazsalikom (nekünk friss is volt), citrom (kis darabkákra vágva, héjjal együtt) és fokhagyma (nem kínai!) kerül
- A halak hasába (opcionálisan) koriándert és citromfűvet teszünk, akár egy kis bazsalikom is
- A húst megsózzuk és ráhelyezzük a grillre. Nagyjából tíz-tíz percig sütjük mindkét oldalon
- Közben elkészítjük a krumplit, bár annak több idő kell, ajánlott korábban nekifogni: megpucoljuk a krumplit és felvágjuk. Szerintem a horvátoknál valami sima főtt krumpli lehet, de én sütőzacskóban készítettem el vajjal, sóval, borssal, majd amikor kész lett, ráhelyeztem a bébispenótot, amelyet picit megforgattam vajban. Lehet, hogy ez is csak simán főve kerül rá Horvátországban.
- Egy kis üvegtálban továbbá kikeverjük a következőket és amikor már megsült a hal, akkor kenjük rá egy ecsettel a húsra (kb. ez látható - szerintünk - a horvátországi képeken): olívaolaj, fokhagyma, koriánder és só.
Nagyon finom lett. Lenyalogattuk az ujjainkat is, mert egy adott pillanatban már nem csak késsel és villával ettünk, hanem már kézzel is csipegettük a finom húst. És Horvátország-szag volt a lakásban még másnap is. Annak ellenére azonban, hogy sikeres volt a halsütési akció, az igazi az, ha ilyesmit ott és akkor fogyasztunk, ahol annak a helye: friss halat Horvátországban, szabadság alatt érdemes enni, valóban a tengerparton, egy szellős teraszon. Ott az igazi!
De amikor már nagyon-nagyon kívánjuk, kis hozzáértéssel elkészíthetjük otthon is. Még egy érv szól az otthoni halsütés mellett: étteremben egy ilyen menü két személyre, sörrel-limonádéval együtt kb. 50 euró is lehet, mi a két halért kb. 10 eurót fizettünk a Metróban, a krumpli és a spenót költsége pedig talán szóra sem érdemes.
Jó főzőcskézést, vagy irány Horvátország (úgyis szezon van már) és... jó étvágyat!
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!