Amikor magyar vacsorát készítettem Hollandiában

Au pairként nap mint nap megtapasztaltam, hogy milyen a holland kultúra. Más a nyelvük, amiben felbukkannak angol hangzású szavak, meg egy kis német, némi francia manírral keveredve. Nekem könnyen ment a holland nyelv, egyrészt nagy angol szókinccsel rendelkeztem,  a négy év német nyelv is meghozta a gyümölcsét, a többi meg ragadt rám, mint a kosz.

A gyerekekkel néha álltunk a szoba közepén és én rámutattam az asztalra, és angolul mondtam, hogy table, mire ők mondták hogy tafel, majd mellé állt és mondta, hogy an tafel - asztalnál. Ez így ment, nap mint nap. Mindenhol ezt játszottuk, közértben, játszótéren, utcán, iskolába menet, én is ők is tanultuk egymás nyelvét. Közel két hónap alatt mindent el tudtam mondani, csak azután kezdtem neki a nyelviskolának, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Amikor már minden jól ment, és kezdett rutinszerűen működni a közös életünk, kitaláltam, hogy a meglehetősen nyitott holland fogadó családomnak megmutatom a magyar gasztronómia világát, amivel be tudom mutatni nekik kis hazámat. Kaptak tőlem érkezési ajándékként Tokajit, meg imádták a piros paprikát. Ezért is engedték meg, hogy egyik este magyar vacsorát készítsek nekik.

Menü

• Húsleves
• Túros csusza
• Desszertnek magyar édességek: Túró Rudi, Sport szelet
• Felnőtteknek Tokaji, gyerekeknek málnaszörp.

Húsleves(Fotó: Flickr/sikeri)

A szervezéshez nekem több nap kellett. Hollandiában, minden étel már eleve félkészen kapható az üzletekben. Egy thai étel például négy különböző dobozban, számozva, sütőben, közepes nehézségi szinten 30 perc alatt elkészíthető. 
A leveshúst hamar megtaláltam, a sárgarépa, a zöldborsó is megvolt, de a fehér répáért felkutattam egész Hágát. Minden kapható náluk: az Albert Heijn kicsit drágább, de van Hollandiában Aldi, Lidl. Érdemes figyelni az akciókat, mert tényleg mindenhol más az olcsó, meg jó ha van vásárlói kártyánk (Bonuskaart), mert sok kedvezményt tudunk vele igénybe venni. Kint ez nagyon jól működik.

A fogadó anyukám, minden héten csütörtökön ment bevásárolni egy listával, amit külön a közértekre osztott fel. Jóval később fedeztem fel Hágában az egyetlen magyar boltot, a Quick-e Avondwinkel, ahol mindent megtalálható (gesztenyepüré, fehérrépa – csak rendelésre, tejföl stb.) szerintem ugyan egy kicsit drágán, de mint tudjuk, a honvágy csökkenthető egy kicsit a hazai ízekkel - és ez megfizethetetlen.

Túrós csusza(Fotó: Wikipedia)

A fűszerekkel nem volt gond, azzal rendelkezett a fogadó anyukám. A tészta is meglett a csuszához, de nagyon érdekesen néztek rám, amikor megpróbáltam elmagyarázni a tejfölt, ami náluk nem igazán a mi tejfölünknek felel meg, hanem egyfajta édes, sűrített tejszín (igazán szavuk sincsen rá). Sebaj, legyen. A magyar barátaim éppen akkor jöttek hozzánk látogatóba, és így frissen kaptam Túró Rudit, Sport szeletet, szalámit (ez mindenki nagy kedvence lett!).

A fogadó család először meglepve nézett rám, amikor délután feltettem a levest főzni, és hagytam két órát rotyogni. A 30 perces átlag vacsora-készítési időn bőven túlmentem, és leves illattal volt tele a konyha. Ez szokatlan volt. Azt sem értették, hogy a túrót és a „tejfölt” miért keverem össze, majd teszek bele egy kis kanál citromot és még meg is cukrozom. 

Végül eljött a nagy pillanat. Mindenki az asztalnál ült és várták a tálalást. 

Letettem a levest az asztal közepére, ahogy otthon szoktuk. Zöldségek, húsok és cérnametélt külön tányéron plusz maga a leves. A szülök nagyon megörültek, a gyerekek döbbenten ültek és nézték mi történik körülöttük. Apa és anya jóízűen ettek, mire a gyerekek kérdőn néztek rám. Percekkel később kiderült, hogy ők így nem tudják megenni az általam készített levest, mert az nem leves, de ha összeturmixolom, akkor szívesen megkóstolják. Néztem a fogadó anyukámra, aki próbálta rávenni őket, hogy nyugodtan kóstolják meg, de csak nem akarták.

– Nem gond! - mondtam, majd egy edénybe összeöntöttem a levesüket, összeturmixoltam, majd eléjük tettem. Úgy nézett ki, mint egy jó, krémes sárgaborsó leves, amit én ugyan nem ettem volna meg, de ők vagy két tányérral is betoltak belőle - fejenként.

Jött a túrós csusza. Apuka összecsapta a tenyerét, mert nagyon várta, hiszen ő már evett ilyet. Akkor amikor a dédnagymamája emigrált ’56-ban Hollandiába és ő még nagyon kicsi volt. A homlokom ráncba szaladt, mikor kiderült, hogy egynegyedben ő bizony magyar, de egy árva szót nem tud magyarul. Nekem sem kellett több, hamar megtanítottam neki pár alapszavunkat – köszönöm, jó étvágyat, jó reggelt, jó estét, kérlek, kérem stb. Ő meg a későbbiekben időnként felvágott mások előtt ezekkel.  

Sportszelet(Fotó: Wikipedia)

De visszatérve a csuszához: a gyerekek közül a középső fiú sírógörcsöt kapott, hogy ő nem kér olyan fehér masszát a tésztára, mert undorító. A legidősebb jóízűen falatozott, a kislány arcát pedig elborította a túró. Így neki a békesség kedvéért csak a cukros tészta maradt.

Következett a Túró Rudi, amiről már sok jót hallottak egy másik családtól így ezt semmiképpen nem hagyhattam ki. A szülők mosolyogva nyitották ki és kóstolták meg az édességet. A gyerekek, tematikusan leszedték a csokit a széléről, majd a fehér rudat odaadták a szüleiknek, azt egyék csak meg ők. A másik csokit meg mindig vinnem kellett nekik, mert „az volt a legfinomabb”. Az italokkal persze nem volt gond. :)

Befejeztük a kalandos étkezést, és gondoltam majd lefagyasztom a levest, de mire észbe kaptam a fogadó anyukám már ki is öntötte a maradékot wc-be. Megkérdeztem, hogy miért tette, és ezt a választ kaptam:

– Egy nap, egyféle vacsora van, holnap majd thai kaját eszünk. – ekkor rájöttem, hogy ők ezért nem főznek.

Soha többet nem főztem a spagettin kívül semmit, de azt viszont minden kedden.

Túró Rudi(Fotó: Flickr/Judit Klein)