Nem a fű és nem a pasik

Amikor Hollandiába utaztam, nem ismertem a kultúrájukat, nyelvüket, szokásaikat, egyszerűen csak menni akartam, és világot látni. A kiutazásom elsődleges célja az volt, hogy megtanuljak angolul, és megtapasztaljam, hogy milyen felelősséget vállalni saját magamért. A legegyszerűbb módját választottam, és au pairként vágtam a nagy kalandba.

Ki az az au pair?

Az au pair szó jelentését nem szabad összekeverni a babysitterével. A babysitter pár órát tölt egy gyermekkel, amíg az au pair a családdal együtt él és a mindennapok részévé válik. Munkája nagyon fontos és felelősségteljes. Az au pairségre felkészítés világszerte egy kulturális és nyelvtanulási program, amelynek vannak előnyei és hátrányai, törvényi feltételei.

Aki au pair szeretne lenni, nem lehet 18 évnél fiatalabb és 26 évnél idősebb és büntetlen előéletűnek kell lennie. Az adott országba be kell jelenteni a lakhelyre, így bizonyos országokban adót fizetnek utánuk a fogadó családok, máshol pedig vízum is szükséges lehet. 

Miért Hollandia?

Azt hiszem, csak azért, mert nem volt más választásom.

Egy öt fős holland családdal éltem, heti négy napot dolgoztam, és neveltem két fiú és egy éppen beszélő két éves kislányt. Tipikus holland családról van szó, szőke hajúak, magasak, vékonyak. Fogadó anyukám már kezdett visszaintegrálódni a munka világába, a fogadó apuka meg reggel ment dolgozni és este érkezett haza, tehát keveset találkoztunk. A hollandok alapvetően zárkózottak mindenkivel szemben, de ők – a fogadó családom - ettől egy kicsit eltértek. Éltek társasági életet, rendeztek kerti partit a barátoknak, de ugyanúgy voltak a családjukon belül konfliktusuk, mint bárkinek. Ők nem, de a hollandok java tud nagyon lenézően viselkedni, és ebből adódóan sokszor feszengsz a közelükben. Ilyenek voltak a nagyszülők, akik egy év alatt nem tanulták meg a nevemet, ellenben roppant negédesen tudtak hollandul hozzám szólni, ha valamit fel kellett takarítani. 

Ha ezt vesszük alapul, pasizás terén nem ajánlom Hollandiát. Nagyon zárt közösségük van, de ez jellemző a belgákra is. Egyszerűen nem állnak szóba idegenekkel. Aranyosak, kedvesek, de ha beszélsz is hollandul, nem te leszel a feleségük. Ha esetleg szóba is állnak egy külföldi lánnyal, biztos lehetsz benne, hogy az illető nem 100%-ig holland. Ezért szabadidőmben nem pasifogással telt – mint ahogyan sok szlovák és román lány tette – hanem biciklizéssel, múzeumlátogatással, tanulással és szerencsére akadtak barátaim, akikkel eljártunk erre-arra. 

Képünk illusztráció(Fotó: Flickr/Monique Broekhuisen)

Bevételek és kiadások

Ha Hollandiát választanád au pair éveid eltöltésére, készülj fel, hogy két nyelvet kell megtanulnod. Előny, ha beszéled legalább az angolt (a helyieket már első osztálytól tanítják angolra, így ezt biztosan megérti mindenki!) de a német, vagy a francia nyelvtudás hasznos lehet a holland nyelvtanulás során. Légy felkészülve az időjárás kiszámíthatatlanságára, és arra, hogy bár csak zsebpénzt fogsz keresni, de egy tehetős országban, nem lesz rossz dolgod. A zsebpénz a törvényi előírás szerint minimum 350 euró egy hónapra, de család és a gyerekek számától is függ, hogy mennyire tornázod fel az árad. Én vállaltam plusz esti babysittingelést a szomszédban, de ha úgy jött ki, szívesen lemostam az ablakokat, amit aznap ki is fizettek. Igen, tudom, nem a legjobban fizető állás, de a szállásért, kajáért, bicikliért nem kell fizetned, az első nyelviskolai kurzusodat a család állja, plusz még biztosításod is lesz. Az élmények és a két nyelvtudás pedig szerintem megfizethetetlen, mert azt nem veszi el tőled senki.

Szerintem azért nem fontos, hogy nagyvárosba menjél, mert gyerekek szempontjából nem biztos, hogy biztonságos. Általában a külvárosban élő családok keresnek au pairt. Én Hágához közel éltem, de 15 perc alatt bent voltam a központban biciklivel, ami egy csodálatos, ligetes úton keresztül vezetett. 

Amikor megérkeztem az országba, és egy holland család hatodik tagja lettem, hamar szembesültem sok mindennel.

Nem mindig jó magyarnak lenni

Sajnos nagyon sok honfitársunk keltette rossz hírünket lopással, rablással, rongálással. A politikáról nem is beszélek. De többször kellett elénekelnem nekik a „Tavaszi szél vizet áraszt” népdalunkat, mert azért meg voltak őrülve. Többet tudtak Kodály Zoltánról, mint én. Puskás Öcsi pedig maga az Isten…

Közlekedés 

Megállnak a zebránál a kocsival, és átengednek, ha gyerekkel vagy, ha nem. Vigyáznak a biciklisekre, és azok a széles bicikliutak mindennap eszembe jutatták, hogy nekünk vajon mikor lesznek ilyen útjaink? A biciklizés ott egy élmény volt minden egyes napon. Azon nagyon meg voltak lepve, hogy a Budapest-Sopron táv több, mint két óra, mert ők ennyi idő alatt már átlépnek egy országhatárt. Az útjaikon pedig egy élmény vezetni. 

Képünk illusztráció(Fotó: Flickr/Amsterdamized)

Időjárás 

Mindig fúj a szél, sosem volt szélcsend, és ebből adódóan sokat fájt a fejem, mire ezt megszoktam. Közel laktunk a tengerhez, és eléggé kiszámíthatatlan volt az időjárás, de a tél nem volt annyira hideg mint itthon. Cserébe sosem volt olyan rekkenő hőség, mint nálunk.

Toleránsak

Egyszer be kellett mennem az iskolába, és értetlenül álltam, hogy három illemhely van a gyerekek részére. Az első a lányoknak,  a második a fiúknak, a harmadik pedig azon gyerekeknek, akiket transzneműeknek hívtak. „Amíg nem tudja eldönteni, hogy ő milyen nemű, ide mennek be elvégezni a dolgukat.” – magyarázta az egyik oktató, mikor látta, hogy gondolkodom a harmadik wc ajtó előtt. 

Kommunikáció

Mindenki tud angolul, de nagyon tiszteltek azért, amiért megtanultam a nyelvüket. A holland nyelv leginkább egy angol-német-francia keveréknek tűnik. Beszédbe elegyedni a mai napig nem okoz gondot, de egy év után az írással már komoly gondjaim voltak. Egyszer egy újságot megvettem azért, mert értettem a címlapot, de csak otthon jöttem rá, hogy holland és inkább odaadtam a fogadó anyukámnak, aki nagyon jót kacagott rajtam. Minden tévéműsor eredeti nyelven ment, és hollandul feliratozták, a gyerekek pont emiatt tanultak meg gyorsabban olvasni.

Naptár!

Ami nagyon meglepett, részben a munkámból adódóan, hogy minden percre pontosan meg van tervezve. Már januárban meg tudták mondani, hogy nekem mikor lesz két hét szabadságom, a gyerekek mikor mit csinálnak, sőt, azt is, hogy mikor mennek bevásárolni, hol tartják meg a születésnapokat, mikorra várhatóak hivatalos megjelenések, ünnepek, mikor van a felvételi, és előtte mikor mennek előkészítőbe. De ennél is érdekesebb, hogy évekre előre is voltak tervek. Az egész életük, de leginkább a gyerekeké, meg volt tervezve, és ennek mentén élték az életüket. 

Legálisan kapható fű

Nem csak a hollandok nem tudnak a jelenséggel mit kezdeni. Én sosem tettem be a lábamat coffee shopba, de azt láttam, hogy sok fiatal kérte meg a turistákat, hogy vegyenek nekik és otthon majd ők elfogyasztják, vagy éppen tovább értékesítik. Ezt a jelenséget oldották meg azokkal a lufikkal, amit csak a helyiségben tudnak elfogyasztani az arra vágyók. Nagyon nem szeretik, hogy a turisták csak a coffee shopok miatt mennek Amszterdamba, miközben van Rembrandt Ház, Madame Tussaud’s Múzeum, virágpiac, csatornák, Anna Frank Ház, A Dam, Van Gogh Múzeum és még rengeteg dolog. 

Képünk illusztráció(Fotó: Flickr/FaceMePLS)

Összességében rengeteget tanultam tőlük, róluk, de leginkább magamról és egy percét nem bántam meg. A mai napig naptárba írok mindent, és tervezek amennyire csak lehet. Rájöttem, hogy lehet egy házasságban három gyerek mellett is időt szakítani egymásra. Az én családom elég bonyolult, de azzal, hogy láttam egy normálisan működő családot, el tudtam hinni, hogy egyszer talán a miénk is lehet olyan szuper, mint az övék.

Hollandiában egy kicsit lelassultam, és utólag azt is láttam, hogy ez teljesen normális, mi magyarok rohanunk mindig mindenhova…de minek? 

Amy Fritzpatrick

Hága, Hollandia