Mit együnk, ha Horvátországban nyaralunk?

Amikor utazik az ember, a pihenés mellett fontos szerepet kap az étkezés is. Már csak azért is, mert ilyenkor más készíti el számunkra nap mint nap az ételt. Nem nekünk kell bevásárolni, hosszasan a konyhában főzőcskézni és utána elmosogatni (mondom ezt úgy, hogy én kimondottam szeretem a házimunkát, nincs vele gondom). De most elsősorban nem erre gondolok, és még csak arra sem, hogy úgy általában az evés az ember egyik nagy öröme. Hanem arra, hogy ilyenkor van alkalmunk kipróbálni új ízeket és egyben kicsit megismerni a helyet, ahol éppen vagyunk: annak szokásait, hagyományait, embereit. Mi a férjemmel szeretünk enni és a szabadságok alatt szinte sosem készítünk magunknak ételt. Étteremben étkezünk, hogy minél több új ízt ki tudjunk próbálni - még akkor is, ha ez így jóval drágább.

Horvátországot többet között azért szeretjük, mert nagyon jókat lehet ott enni. Véleményem szerint a horvát tengerparton a szolgáltatások minőségét (és az árakat is...) a sok-sok éve igen nagy számban ott nyaraló németek és osztrákok vitték fel (legalábbis részben). Fel kellett zárkózni a nyugat-európaiak igényeihez és elvárásaihoz, ezért tapasztalatunk szerint még a legkisebb, legegyszerűbb teraszon is fel tudnak mutatni egy bizonyos minőséget mind a kiszolgálásban, mint az ételek terén. És szinte mindenhol beszélnek németül, van német fordítása is az étlapnak, sőt néhol még magyar is, hiszen rengeteg a magyar turista is. Mi legalább fél tucatszor nyaraltunk már Horvátországban és nemcsak északon, hanem délen is voltunk. Az első, amit feltétlenül ajánlanák nektek, ha még sosem jártatok Horvátországban, az a szarvasgombás tészta. (És most következzenek az ínycsiklandozó fényképek - előszeretettel fotózom a kaját, ebből is látni, hogy szeretek enni.)

Szarvasgombás tészta

Horvátországban ettem először: szarvasgombás-tejfölös szósz kerül a főtt tésztára - és igazán mennyei az íze! Vigyázat, ilyet csak az északi részen készítenek, az Isztriai-félszigeten, itt van szarvasgomba az erdőkben, délen már nem kapható. Főleg Motovun térségében ajánlott ilyet rendelni. Hangulatos kis falu, de nagyon és ott tényleg lépten-nyomon találni szarvasgombás tésztát. Próbáltunk mi is venni Ausztriában, hát jó borsos ára van: egy icipici üvegben 20 euróért annyit tudtunk venni, amennyiből két személyre főztünk egyszer. Nyilván ahol honos és nem importáru, ott nem ennyibe kerül, ezért ilyet a horvát tengerparton kell enni. Minden nap. Annyira finom.

Aranydurbincs spenótos krumplival

Horvátul: orada. Ez egy első osztályú hal: a húsa nagyon finom és jellemzően spenótos krumplival szokták tálalni. Néha szalmakrumplit adnak hozzá, úgy is finom, de spenótos krumplival az igazi. Amikor ezt először megláttuk, kicsit felhúztuk a szemöldökünket, mert inkább salátával vagy rizzsel ettünk addig halat - de tényleg nagyon jó köret ez! Még akkor is, ha a spenótot éppen csak egy kicsit megfőzve, egy az egyben, a legtöbbször szinte semmilyen aprítás nélkül teszik rá a főtt krumplira. Nem néz ki valami gusztusosan, pedig az! Egy másik nagyon finom, szintén első osztályú hal, amit széles körben megtalálunk a horvát tengerparton, az a tengeri sügér (horvátul: brancin), amelyhez szintén spenótos krumpli vagy szalmakrumpli dukál. Mindig ezzel kezdjük a szabadságot, ahogy megérkezünk, ezt rendelünk először. Elég drága, de megér minden pénzt!

Tengeri herkentyűk

Én ilyet nem eszek, a férjem viszont igen és hát ilyesmit mindig is a tengerparton, szabadság alatt, olyan helyen kell enni, ahol tudjuk, hogy friss. Konzervből vagy fagyasztva úgyse olyan, nem igazán érdemes vesződni vele az európai nagyvárosok éttermeiben. Ilyen például a scampi, ami egy adriai rákféle. Vagy a kagyló. Vagy a tintahal.

Sonka és sajt, mint előétel

Azaz horvátul pršut i sir, mindig nyakon öntve egy kis igazi olívaolajjal - amely olyan finom, hogy kenyérrel tunkoljuk. Néha kolbász is van a tálcán, akár sózott hal is, illetve tesznek még mellé salátát, paradicsomot, olívabogyókat, esetleg erős paprikát. Nem egy olcsó mulatság ez a jellemzően Dalmáciából vagy az Isztriai-félszigetről származó házi sonka, de nagyon finom ez is, megéri! Különösen, ha frissen sült kenyeret és esetleg kajmakot, azaz amely tehéntejből készült házi túrót is kapunk hozzá.

Pizza

Nagyon finom pizzákat sütnek a horvátok! Érezni Olaszország közelségét - többet nem lehet ehhez hozzáfűzni. Tökéletes a tészta is, és ami rá kerül is. Ajánlom, ha valami gyors kaját akarunk!

Pljeskavica, csevapcsicsi

A gyors kaják kategóriában szerte Európában ismert a szerb eredetű pljeskavica - tányéron vagy pitában kínálva, sült krumplival és hagymával. Szintén ilyen a csevapcsicsi, ez a horvátok egyik büszkesége: szintén háromféle húsból készül, ezt is hagymával és ajvárral eszik (egy paprikából, padlizsánból és fokhagymából készített krémmel). Van, amikor ezt is pitában kínálják. A recept néha régiónként változik, ezen ne csodálkozzunk!

Nyárson sült tejmalac

Egyben étvágygerjesztő és horror látvány is a nyárson a tejmalac. A párom esküszik rá, hogy nagyon finom a húsa - és el is hiszem - nekem személy szerint azonban kissé taszító éppen a látvány miatt. Horvátországban az utcán többször is láttunk malacot nyárson sülni és minden alkalommal le is kellett foglalni előre a vacsorának valót, mert ha csak úgy besétáltunk volna az étterembe, amikor készen volt, bizony nem jutott volna belőle. Valami íratlan szabály lehet, hogy az ilyesmi iránti igényünket előre kell jelezni, ezért is teszik ki az utcára, a terasz elé sülni, hogy lásd, mi készül és szólj jó előre, ha kérsz belőle. Én nem kértem, a férjem igen, és nagyon ízlett neki minden alkalommal, tehát ezen a téren is tudnak a horvátok valamit. Nem egy olcsó és nem egy könnyű vacsora, de hát...

Végezetül hozzáteszem, hogy a fentiek természetesen nem mind horvát ételek vagy specialitások - csak egy részük az. Ezek azonban azok a kaják, amelyeket elsőként kell kiválasztani az étlapról, mert mind-mind nagyon finomak és kihagyhatatlanok, ha Horvátországban nyaralunk.

Dobar tek! Jó étvágyat! Utána pedig igyunk meg egy jó Karlovačko vagy Ožujsko sört.