Tres leches, vagyis a háromféle tejjel átitatott édesség. Csupán két szó, ellenben rengeteg válaszra váró kérdés. A tudásra való törekvés túlságosan gyakran szorítja ki a szeretetre való törekvést, írja Daniel Keyes (Virágot Algernonnak). De vajon a szeretet és barátság megoldást nyújt-e a világ problémáira? Nos, ez egyelőre vitatott. Csak úgy, mint a földönkívüli, intelligens életformák létezése. Ki gondolná, hogy a maga végtelenül egyszerű mivoltában ez a mennyei, chiffon tészta alapú sütemény, a rejtőzködő, ez eddig nem bizonyítottan létező földönkívüli létezését hivatott szolgálni, egy szigorúan titkos projekt keretén belül.
Az, hogy a sűrített tej konzervdobozos elterjedése tette volna ismertté, badarság, mellékvágány. Ugyanakkor nem vitatom, a latin-amerikai országoké a képzeletbeli trófea, a minden szempontból fantasztikus édességért. Konyhaművészetük fontos részét képezi a sűrített tej, mint rendkívül gyakran alkalmazott alapanyag. Azonban, az egész kísérlet, amelynek része volt a tres leches, igazából az univerzumról szólt és az egyelőre felfedezetlen, bujkáló, földönkívüli civilizációk felkutatásának apropójaként került a rivaldafénybe.
Egy verőfényes őszi napon az 1950-es években, pár nagy koponya - közöttük Teller Ede - együtt fogyasztotta ebédjét. Könnyed téma állt a kvaterka középpontjában, mely szerint, ha Földünk egy tipikus bolygónak számít, akkor nagy valószínűséggel a Földön kívüli élet is elterjedt kell, hogy legyen. Ekkor - tudósokhoz méltó, bölcsességet sugárzó szakálláról törölgetve a tejes desszertet - Enrico Fermi már történelminek számító kérdésével csatlakozott a beszélgetéshez, „De hol vannak?”
Nekünk, embereknek, szükségünk van A Magyarázatra, ez nyújtja a legnagyobb biztonságot életünk minden területéhez. Nehéz elfogadni, a talpalatnyi földhöz, tulajdonhoz, az „enyém” ideológiájához szokott elmének, hogy léteznek olyan világok, dimenziók, melyek abszolút nem köthetők semmilyen kézzel fogható, materiális elmélethez. Ám, ha léteznek földönkívüliek, hol vannak, teszi fel a kérdést – jogosan – Fermi paradoxonja. Hogyan lehetséges, hogy ha elméletben számtalan fejlett földönkívüli civilizáció létezik a Tejútrendszerben (hoppá, tej!), még sincs egy jel, nyom, bármilyen utalás vagy valós bizonyíték arra, hogy igenis jelen vannak, csak várják a kapcsolatfelvételre a megfelelő pillanatot.
Nos, természetesen, a paradoxon megválaszolására több, lehetséges elmélet is született, mint, hogy túl távol vannak és nem tudunk kommunikálni, vagy még nem kutatunk régóta, nyugi. Esetleg a fejlett civilizációk megsemmisítik önmaguk, mint az az ókori Egyiptommal is történt, vagy szimplán mi, emberek és/vagy a fejlett civilizációk semmisítenek meg mindenkit maguk körül. Egyelőre nem sikerült eldöntenem, melyik a legszimpatikusabb a lehetséges válaszok közül, egy biztos: a keresés folytatóik, ennek pedig elemi részét képezi a gasztronómia.
Itt jön a képbe a háromféle tej: a zsíros tehéntej, a sűrített tej és tejszín egyvelegével szivacsolt édesség, amely a Tejútrendszert alkotó csillagok, gázködök és porködök tökéletes leképezése.
- 200 gramm finomliszt
- 230 gramm kristálycukor
- 1 tk. sütőpor + 1 tk. szódabikarbóna összekeverve
- 3 L-es méretű tojás sárgája (szobahőmérsékleten)
- 2 tk. vanília kivonat
- 5 l-es méretű tojás fehérje (szobahőmérsékleten)
- 80 ml napraforgó olaj
- 120 ml víz
- nagy csipet só
Ha chiffon tésztánk megsült, vegyük ki a sütőből és fejjel lefelé hűtsük azt ki. Nem fordul ki az edényből a tészta, ha nem kevertük azt túl. Most ugrik a majom a vízbe!
Ha kihűlt, megfordítom a sütőedényt és a háromféle tej és cukor egyvelegével szépen, lassan meglocsolom. Jusson mindenhova, hagyjuk, hadd szívja magába a tészta a"szivacs" tölteléket. Ezután érdemes hűtőbe tenni pár órára, vagy akár egy éjszakára, majd tálalás előtt tejszínnel és fagyasztott eperrel, áfonyával kínáljuk. Kapcsolatteremtéssel teli jó étvágyat mindenkinek!
A sorozat további részei: