Én nem vagyok annyira nagy rajongója az ázsiai konyhának, a párom annál inkább, de egy jó pár dolgot természetesen én is kipróbáltam. És mindig nagy élmény volt a tengerparton enni, így ezt jó sokszor megismételtük!
Ha érdeklődőek vagyunk, a thai konyhával akár mélyebben is meg lehet ismerkedni Thaiföldön: szerveznek főzőtanfolyamokat is a turistáknak, egy és öt nap közötti időtartammal. Ilyet Koh Chang szigetén is kínáltak. Mi beértük a helyi konyhának a kóstolgatásával. Ettünk jobb és drágább étteremben is és kipróbáltunk kifőzdeszerű helyeket is. Ez utóbbiak első látásra elég igénytelennek tűntek, de az egyiket jobban is szemügyre vettük és végül belevágtunk. Többször is ettünk aztán egy ilyen konyhán, mert nagyon finom volt az étel és az árak a töredékei voltak például a mi szálláshelyünk étlapjának. Azért ilyenkor mindig megittunk egy pofa tömény italt a vacsorák után, biztos, ami biztos alapon. A tányérok díszítése ugyanolyan szép volt ezeken a helyeken is, mint bármelyik flancosabb helyen – ez azért meglepett!
Vannak ezen kívül a kimondottan utcai árusok, ahol csak megveszed a harapnivalót, és állva eszel vagy mész is tovább, mert nincs ülőhely. Ezeken a helyeken már tényleg nagyon olcsón meg lehet úszni a kajálást, de nem ajánlom mindenkinek, az érzékenyebb gyomrúaknak biztosan nem. És főleg nem egy kis utólagos “fertőtlenítés” nélkül: mi mindig osztrák Stroh rummal (80 fokos) biztosítunk be ilyenkor.
Az éttermekben mindent össze-vissza sorrendben hoznak, rengeteg tányérban, tányérkában, tálban és tálkában. Jól is néznek ki az asztalok, hiszen kellemes a bőség zavara! Adnak a díszítésre is, én mindig odavoltam, ha például orchidea is került a tányér szélére, vagy fel volt díszítve a gyümölcsleves pohár. Nekem ez nagyon fontos, a nyaralások alkalmával szeretem lefotózni a tányéron levő finomságokat...
A sok-sok finomság mellett számtalan shake-et megittam, mindenféle gyümölcsből, számomra eddig ismeretlenekből is, és kivétel nélkül nagyon finomak voltak! Máskor szinte kizárólag csak ásványvizet iszom, de itt minden nap elfogyasztottam két-három shake-et is. Banánból, mangóból, ananászból, dinnyéből, pitajából és még sorolhatnám... Természetesen megkóstoltam a friss kókuszdió levét is, amit viszont nem találtam annyira finomnak. Furcsa íze van, bár kétségtelenül nagyon frissítő hatású!
Fent, a répa shake mellett látható egy üveg Singha is. Nagyjából két sör uralja az elefántszigeti piacot: a Chang sör, ami a párom szerint förtelmes ízű, valamint a Singha sör, amelyik “oké” (idéztem). Természetesen kapni nemzetközi márkákat is, bár csak egyet-kettőt, ám kíváncsiak voltunk a helyi termékekre. Végül mi megmaradtunk a Singha sörnél.
A vendéglátók hiányos angol nyelvtudása (vagy talán csak a figyelmetlenség?) miatt többször is előfordult – nagyjából minden nap! – hogy mást kaptunk, mint amit rendeltünk. Még akkor is, ha pontosan ráböktünk a menüben a kívánt ételre. Valahol útközben, a konyha felé a pincér elfelejtette..., vagy nem tudom, mi történhetett. Szerencsére nem volt gond, ugyanis olyanok fordultak elő például, hogy garnélarákos tészta helyett csirkehúsos érkezett. Volt olyan hely is, ahol saját kezűleg kellett leírni a rendelést egy papírra, de még ott is előfordult, hogy mást kaptunk. Ez valóban elég vicces volt!
Hamar megtanultuk, hogy legyünk óvatosak a fűszerekkel. Rajta van a menün, mi csípős és mi nem..., de sokszor igen sok volt a mi gusztusunknak. Résen kellett lennünk! Még a közepesen fűszeres-csípős étel (medium spicy) is túlságosan sok lehet Thaiföldön annak, aki nincs hozzászokva az ilyenhez.
Természetesen mindketten ettünk mást is, nem csak helyi különlegességeket. A külföldi vállalkozóknak köszönhetően jelen van több ország konyhája is, így például az olasz. És amúgy is, néhány nap után az ember kezd már vágyakozni más ételek után is, nem mindig csak tésztafélék, rizs, curry...
Egészen vicces ajánlatokat is láttam a menükben, például bajor kolbászt és bécsi szeletet kínáltak, de volt még gulyás is!
A kedvenc desszertünk a kókuszdióval ízesített rizs volt banánnal, de a fagylaltot sem vetettük meg.
Nem spóroltunk az étellel, mert a párommal mindketten nagyon gourmand-ok vagyunk és szabadságaink alkalmával el szoktuk engedni magunkat ilyen téren, hiszen ekkor tudunk megkóstolni egészen új dolgokat is. Mindezek ellenére az európainál mérsékeltebb ázsiai áraknak köszönhetően az élelmünk tulajdonképpen nem került sokkal többe, mint amennyit otthon, Bécsben elköltöttünk volna a bevásárlásra. Inkább csak az extrák – shake-ek, sörök és a fagyi – emelték meg a költséget.
Még annyit, hogy itt élni kell a lehetőséggel és sűrűn rendelni halféléket, meg a mindenféle tengeri herkentyűket – egészen más a hús, amikor friss, mint a mélyhűtött vagy konzervből kikerült dolgok...
A húsokat általában rizzsel vagy tésztafélékkel tálalják, de sült-, vagy fóliában sült krumplit is kérhetünk köretként.
Az egyik legismertebb levesféle, a tom yum vagy tum yam (amelynek többféle változata is van), szintén fűszeres - a levesek zöme itt ilyen. Mi semmilyen levest nem ettünk, valahogy nem kívántuk a nagy hőségben. Ellenben sokkal több zöldséget fogyasztottunk, mint otthon, mert nagy a felhozatal és finom is. Sokkal több gyümölcsöt is ettünk, mint általában. A piacokon igazán ezek igazán olcsóak.
Egy biztos: hiába minden szép és jó, meg finom, pár nap után nekem nagyon elegem volt már az ottani ízekből és eléggé vágyódtam a hazai ízek után! Most meg ismét szívesen megennék bármit, amit ott megkóstoltam...
A sorozat további részei: