Thaiföld keleti részére esett a választás: Koh Changre, azaz az Elefántszigetre, amely Kambodzsához nagyon közel fekszik. Fontos tudni azonban, hogy mivel a történelem során egyáltalán nem volt konfliktusmentes a két ország közötti kapcsolat, még ma is tabutéma egy lapon emlegetni őket a thai nép előtt!
Koh Chang(Fotó: Laslavic Tímea)
Ez Thaiföld második legnagyobb szigete, mégsem olyan népszerű, hiszen csak több mint egy évtizede nyílt meg a turisták előtt. Ezzel szemben Phuket vagy Koh Samui szigetek már a '70-es és '80-as években rohamos sebességgel fejlődtek turisztikai attrakcióvá, és ma igen zsúfoltak Pattaya helységgel együtt, amely a szexturizmusáról híres elsősorban. A szigethez legközelebb eső város Trat, ahová repülővel is el lehet jutni Bangkokból. Egy másik opció a 3-as főúton busszal vagy kocsival a kompig: nagyjából öt-hat óra az út. Mi így jutottunk el a szigetre, és nem volt kényelmetlen vagy túlságosan fárasztó, igazán ki lehetett bírni - ráadásul olcsó is volt.
A szigetnek több mint nyolcvan százaléka nemzeti parknak számít és erdő borítja, amelyben vízesések is vannak (például Klong Nonsi és Klong Phlu). Csak 2002-ben döntött úgy a thai kormány, hogy váljon az Elefántsziget a kelet Phuketjévé. Ekkor építettek ide utakat és húztak fel szállodákat. Újabb keletkezésű turisztikai hely lévén nincs akkora zsúfoltság, mint máshol, de a turizmus sajnos rossz hatással is van a vidékre: sok a szemét.
Sűrűn látni ilyet(Fotó: Laslavic Tímea)
Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom leírni, hogy ha Thaiföldre utazunk, készüljünk fel lelkileg arra, hogy ez Ázsia és teljesen eltérőek a tisztasági és egyéb normák Európától. Én nem tettem szóvá semmit, de azért kicsit felhúztam a szemöldököm néhány dolgon. Vannak a szép, hangulatos szálláshelyek vagy teraszok, és mellettük minden álcázási szándék nélkül (ebből is látszik, hogy az ott mind természetes) a nagy szemétrakások. Kóbor állatok is akadnak szép számmal: a kutyák, macskák szabadon sétálgatnak ott is, ahol étkeznek a turisták.
Ez a hely eladó volt(Fotó: Laslavic Tímea)
A kutya vagy a macska űríti majd ki a tányért(Fotó: Laslavic Tímea)
Zacskóból készült, forog és a legyek ellen vetik be piacokon, üzletekben(Fotó: Laslavic Tímea)
Macska az étteremben(Fotó: Laslavic Tímea)
Megpróbálom összefoglalni, hogy is van ez az egész: a természet gyönyörű, a turistákat ellátó helyeken pedig még megszervezik a dolgokat úgy, ahogy - jobb helyeken igencsak jól, olcsóbb helyeken valamelyest. De amikor az utcára kilépünk, a való világot láthatjuk. Ázsia igazi arca tárul elénk. Számomra elég fájdalmas volt látni, micsoda körülmények között élnek ott a helyiek. Elgondolkoztam azon, hogy vajon mi lehet igazából a véleményük ezeknek az egyszerű, de annyira szimpatikus embereknek rólunk, odautazó európai turistákról.
Itt emberek laknak(Fotó: Laslavic Tímea)
És itt is...(Fotó: Laslavic Tímea)
Döbbenetes látvány. És ott van még egy majom is!(Fotó: Laslavic Tímea)
Beauty salon?...(Fotó: Laslavic Tímea)
Sajnos nem nagyon sikerült kommunikálni az helyiekkel, pedig szerettünk volna. Egészen biztosan nem jellemző egész Thaiföldre, de ahol mi jártunk, Koh Chang szigetén, nem igazán tudnak angolul. A mi szálláshelyünkön például kizárólag a recepciósok beszéltek angolul. A felszolgálók közül talán ketten rendelkeztek alapfokú ismeretekkel (de tényleg csak alapfokúakkal), a taxisok és az eladók egyáltalán nem tudtak angolul arrafelé. Így tehát jó, ha tudunk non-verbálisan kommunikálni, mutogatni. És természetesen mosolyogjunk közben! A menüben általában csak ráböktünk a kívánt tételre (angol felirat nagyjából mindenhol van: menük, információs táblák, útmutatók stb., bár rengeteg – sokszor igen vicces! – hibával, például láttam olyat, hogy lemongrass helyett lemonglass, foot massage helyett food massage). Hozzájárul ehhez, hogy a thai nép írása más, tehát nekik a betűk megtanulása is nagy fejtörést okoz az idegen nyelvek elsajátításakor.
...azaz welcome(Fotó: Laslavic Tímea)
Sokszor a Google-t hívtuk segítségül, hogy meg tudjuk mutatni, mit is akarunk. Ilyen kevésbé ismert helyen, mint amilyenre nekünk esett a választásunk, előfordulhat tehát, hogy nem beszélnek angolul, ezért ha Thaiföldre utazunk, erre is legyünk felkészülve. Az, hogy az ő nyelvükön egy pár dolgot megtanuljunk, szinte esélytelen. Sabai dee mai? Kawp Khun? Mai ao. Tao lai? Hawgn nam tee nai? Na ugye...
Vele is csak mutogattunk(Fotó: Laslavic Tímea)
Az árak: Koh Changen a szállás egy éjszakára 500 baht (légkondi nélküli bungalow) és 7000 baht (4 csillag) között mozog. Egy étkezés ára két személyre, italokkal együtt 60 baht (utcai árusoktól) és 1200 baht (jobb éttermekben) között van; egy helyi sör 60-100 baht az éttermekben, 40 a boltokban. Egy robogó bérlése egy napra 200 baht, 1 liter benzin 40 baht. Két helység között az iránytaxi ára kb. 50 baht egy személyre, a komptól az egyik messzebb eső resortig 200 baht. *35 baht = 1 euró
(Fotó: Laslavic Tímea)
Egy óra thai masszázs, amit akár egyenesen a tengerparton is kínálnak, 250-400 baht. Ezt ne hagyjuk ki, mert valóban értenek a dologhoz! Mi általában este éltünk a lehetőséggel, aloe verával, kókuszolajjal masszíroztak meg, fantasztikusan lehetett aludni utána, a hidratálás meg jól esik a bőrnek a napozás után.
Masszázs közvetlenül a parton(Fotó: Laslavic Tímea)
Sok az orosz turista, ezért számos helyen oroszul is le van írva minden. Mindenféle nyelvet hallottunk a szigeten, köztük magyart is. Gondolom a helyiek nem is igazán értik, hogyan is van az, hogy mi messze-messze vidékekről utazunk oda, több órát repüljünk és jó sokat elköltünk arra, hogy megfürödjünk abban a tengerben, amit ők nap mint nap lát(hat)nak).
Naplemente(Fotó: Laslavic Tímea)
Minden nap hatkor keltünk, mert 18 órakor már sötétedett. Amint elkezdték a készülődést a reggelire, már kértük is a kávénkat, és közvetlenül a tengerparton ittuk meg. Különben a turistáknak szinte bármit szabad, lezserség van, nincs görcsölés, mint Európában: leülhetsz bárhová, lazíthatsz, alhatsz... maga a paradicsom.
Egyik kedvenc helyünk Koh Changen(Fotó: Laslavic Tímea)
A sorozat további részei:
Brigi
The Epic Gust
Laslavic Tímea