Egy standard, tíznapos vagy kéthetes szabadságba szerintem bőven belefér egy-két kisebb, félnapos vagy egynapos kirándulás is, érdemes ilyenekre beiratkozni. A szabadság talán nem csak kizárólag a pihenésről kellene szóljon – bár természetesen mi is fáradtak voltunk a sok munkától és nagyon jólesett a semmittevés! De naphosszat a tengerparton lenni azért egy idő után mégiscsak sok, jobban mondva kevés, így érdemes ellátogatni néhány helyre és kipróbálni pár dolgot, ezáltal is belekóstolva annak az országnak vagy helynek a hangulatába, ahol éppen vagyunk. Megismerkedhetünk az ottani emberekkel és szokásaikkal, valamint az állat- és növényvilággal is. Járjunk nyitott szemmel és főleg nyitott szívvel!
Mi például elmentünk egy hajós kirándulásra. Koh Chang közelében több kisebb sziget is található és ezek egy részét meg lehet látogatni (amelyeket nem, azok védett területek), egyik-másikon pedig az éjszakát is ott lehet tölteni.
Mi is befizettünk egy ilyen kiruccanásra, volt félnapos és egész napos is, mi négy órát hajókáztunk és ez idő alatt három szigetet érintettünk. (Tipp: ha nem a recepción vagy egy utazási irodán keresztül vásároljuk meg a jegyet, hanem egyenesen a szolgáltatótól, olcsóbb lesz!)
Innen indultunk(Fotó: Laslavic Tímea)
Azért is szeretem ezeket a hajós kirándulásokat, mert nagyon kellemesnek találom a tengeri szelet a fedélzeten és a vízen enni sem egy utolsó dolog természetesen.
Koh Lao Ya(Fotó: Laslavic Tímea)
Ez is Koh Lao Ya(Fotó: Laslavic Tímea)
Több kisebb szigeten is megálltunk. Ezek partjai még szebbek és vadabbak voltak, mint Koh Chang hasonló részei, így aztán bőszen fényképeztem is.
Koh Wai(Fotó: Laslavic Tímea)
Ez is Koh Wai(Fotó: Laslavic Tímea)
Ami minket a leginkább érdekelt, az a snorkeling (azaz szabad tüdős búvárkodás) volt, de halászás is szerepelt még a programban. Volt mit látni: színes halak és korallok is akadtak szép számmal, és volt mit fogni is: a halászás is ment a többségnek.
A turisták "zsákmánya"(Fotó: Laslavic Tímea)
Színes halacskák(Fotó: Laslavic Tímea)
A fő szigeten, ahol mi laktunk trekkingre is be lehet iratkozni és így szemügyre vehető a sziget belsejében lévő erdő, betekintést nyerhetünk annak gazdag és egzotikus állatvilágába. Sajnos mi ilyenre nem tudtunk vállalkozni, mert nem hoztunk magunkkal megfelelő lábbelit, és azt külön hangsúlyozták mindenhol, hogy az erdei sétára csak sportcipőben szabad menni. Hirtelen nem találtunk cipőboltot sem így sajnos lemaradtunk a trópusi erdőben való kóborlás élményéről. Talán majd egy másik alkalommal - egy másik, de hasonló helyen. Ennek ellenére volt alkalmunk megfigyelni az állatvilágot. Ugyan csak egy egészen picit, de mégis!
Színes hernyó(Fotó: Laslavic Tímea)
A nagy mennyiségű bogárfélékről inkább nem szólok. Annyit jegyeznék meg, hogy ennyi hangyát (kicsit és nagyot is), valamint ennyi szúnyogot nem láttam még. Sajnos engem nagyon szeretnek csipkedni, ezért én állandóan használtam spray-t. A pókokat meg se említeném, irtózom tőlük. Méretben a következő állatok a gyíkok voltak, amelyek úton-útfélen (szó szerint) ott voltak, de a falakat és a plafonokat is tucatjával lepték el. Ezeket valahogy mégis aranyosnak találtam! Például ez a picurka a fotó készítése előtt kicsivel kelt ki, még volt tojáshéj a lábacskáin:
Csak két-három centiméter(Fotó: Laslavic Tímea)
A gyíkok többféle színben és méretben jártak-keltek körülöttünk és látszólag senkit nem zavartak. A tengerparti, fedett teraszon este, lámpagyújtáskor szerintem vagy száz is volt egyszerre a plafonon, sajnos ezeket nem tudtam lencsevégre kapni, mert belevilágított a lámpa a gépbe és nem látszott semmi. Inkább csak nappal fotóztam őket, íme.
A recepció közelében(Fotó: Laslavic Tímea)
Létezik egy úgynevezett pöttyös gekkó gyík: ő egy nagyobb egyed, a farkával együtt akár 40 centiméteres is lehet és nagyon, de nagyon különleges hangokat ad ki (ezen a linken hallgatható meg). Ilyet is láttunk szép számmal, mindig este jöttek elő zsákmányt szerezni a lámpák körül (szúnyogok stb.) és szinte minden bungalónak volt egy-egy saját bejáratú példánya.
Itt éppen udvarlás folyt(Fotó: Laslavic Tímea)
Kígyók is voltak a szigeten, de közelről egyet sem láttunk sajnos (vagy szerencsére). Ellenben sok madárcsiripelésnek örvendhettünk és őket meg is sikerült pillantanunk, mindannyian szép színesek voltak. A madarakat természetesen nehezebb volt fotózni, de a tengerparti lustálkodás közben láttunk egy érdekes epizódot az életükből: a párom vette észre, hogy nagy csiripelés közepette három madár leszállt a homokba, de aztán csak kettő szállt fel vissza. Ekkor pillantottuk meg a földön ezt a kicsi cuki madarat:
A kis durcás(Fotó: Laslavic Tímea)
Szerintem repülni tanították a szülők, de nem nagyon ment a dolog és a pici a földön maradt. Hamarosan megpillantottuk őket fenn egy ágon, olyan hangosan csiripeltek mindketten, mintha veszekedtek-tanakodtak volna. Én onnantól kezdve közelről figyeltem a dolgokat. Többször is lejöttek és próbálták rávenni a kicsit a repülésre, vissza a fészekbe, gondolom. Az azonban csak két-három métert repült mindig, néha sikerült egy bokron landolnia, de annyi. Nem igazán volt iránya sem az igyekezetének.
Itt már egy bokron(Fotó: Laslavic Tímea)
Egy adott pillanatban hosszabb időre eltűntek a szülők, azt hittem feladták és el is szomorodtam. Segíteni nem tudtunk, nem láttuk a fészket és nagyon magasan is lehetett. De kicsit később visszajöttek! Azért hiányoztak hosszabb ideig, mert enni hoztak! Majdnem elolvadtam, amikor láttam, ahogy az ételt a csőréből adta át a kicsinek a madár. Később ez megismétlődött. Nagyjából ez történt: próbálták reptetni, hagyták pihenni, megint reptetés, étel, pihenés, újabb próbálkozás... De közben a szülők mindig ott voltak a kicsi közvetlen közelében, amikor pedig túl közel mentem a fotózáshoz (bár nem akartam zavarni) mindig elrepültek onnan, de ott maradtak a közelben, egy ágon, magasabban, és figyelték a kis csemetéjüket. Sajnos nem tudom mi lett a dolog végkimenetele, mert el kellett menjünk ebédelni. Később visszatértem a bokorhoz, ahol utoljára láttam a picurka madarat, de már nem volt ott. Remélem sikerült visszajutnia a fészekbe!
A fotó közepén a madárka szülei(Fotó: Laslavic Tímea)
Majmokat és elefántokat volt még alkalmunk közelről megfigyelni a szigeten. A kutyák és macskák szabadon sétálgatnak Koh Changen és látszólag senkit sem zavarnak, még az éttermekben sem. Nagyon barátságosak és ki vannak éhezve a szeretetre, simogatásra, róluk bővebben talán egy következő epizódban, mert van pár érdekes sztori velük kapcsolatban is. Folytatása következik!
A sorozat további részei:
Laslavic Tímea
