Amerika vagy Anglia

Ritkán fordul elő, hogy a külföldön életvitelszerűen élő magyarokról egy éven belül két, viszonylag nagy mintán végzett úgynevezett kvantitatív jellegű szociológiai felmérés is készüljön. Az pedig tényleg nem mindennapi jelenség, hogy a két, egymástól teljesen függetlenül végzett felmérést össze is lehessen hasonlítani főbb kérdéseikben. Éppen ezért volna vétek kihagyni a lehetőséget a 2014 tavaszán az angliai magyarok között a Menjek/Maradjak oldal által készített, valamint a 2015 tavaszán az amerikai magyarság körében Amerikai-magyar vagy magyar-amerikai? néven futó online felmérés egyes eredményeinek összevetésére. Ez az elemzés éppen ezért erre tesz kísérletet.

A fent említett két kutatásról már több újságcikk illetve elemzés is született, ezért azokat ebben az írásban nem részletezzük. (Aki esetleg mégis lemaradt volna ezekről a kutatásokról, azoknak ajánljuk figyelmébe ezt és ezt a linket.)

Ehelyett előbb inkább azokat a fontos különbségeket és hasonlóságokat emeljük majd ki, melyek az összehasonlítás értékeléséhez feltétlenül szükségesek.

Ahogy erre már utaltunk, a két kutatás teljesen függetlenül zajlott egymástól, és bár alapvető célkitűzéseik különbözőek voltak, módszertanukban, valamint kérdőívük számos kérdésében megegyeztek. Mielőtt a részletes összehasonlításba belekezdenénk, lássuk akkor először röviden, mik is teszik lehetővé a két felmérés összehasonlítását.

A felmérések módszertani hasonlóságai és megegyező kérdései

Mindkét kutatás online kérdőíves adatfelvételre épült és mintavételük módszertanából kifolyólag, egyik eredménye sem tekinthető reprezentatívnak. A kérdőívek összeállításában az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete vállalt kisebb-nagyobb szerepet. A Menjek/Maradjak esetében a kérdőív kidolgozását, az adatfelvételt és az eredmények feldolgozását is az Intézet végezte, míg az Amerikai-magyar vagy magyar-amerikai? kutatásnál az Intézet szerepe csupán a kérdőív összeállításának szakmai segítségére szűkült le. Nem véletlen tehát, hogy a kérdőív egyes kérdései nagy mértékben megegyeztek, igaz voltak olyan kérdések, ahol a válaszok lehetőségei kissé eltértek.

Az alapvető adatokban rejlő különbségek

Essék akkor most szó a két felmérés alapvető adatainak különbségeiről is, annál is inkább, mert ezek közül egyesek fontos tényezőkké válnak majd a megegyező kérdések értékeléseinél.

Először is, a két felmérés mintája nagy mértékben eltér egymástól. A Menjek⁄Maradjak 5,200, míg az Amerikai-magyar vagy magyar-amerikai? 2,200 magyar válaszait dolgozta fel. (Fontos adalék, hogy a 2,200-as amerikai-magyar mintából leválasztottuk azokat a válaszadókat, akik vagy az USÁ-ban vagy más országokban születtek, azért, hogy a két minta valóban összehasonlíthatóvá váljon. Ennek eredményeképpen az 5,200 angliai magyar véleményével szemben ebben az elemzésben 1,174 Magyarországról származó amerikai-magyar áll majd.)

A minta összlétszámának különbségén túl, a nemek aránya sokkal kiegyensúlyozottabb volt az angliai magyarok esetében (49% nő) mint  az amerikai magyaroknál (62% nő).

Ennél sokkal szembetűnőbb volt a különbség a két felmérés mintájának átlagéletkorában: az angliai magyarok átlagéletkora 12 évvel alacsonyabb az amerikai-magyarokénál. (33 vs. 45 év). Ez a rendkívül jelentős különbség talán még jobban érezhető akkor, ha egy másik szemszögből vizsgáljuk meg ugyanezt az alapadatot, ugyanis az angliai magyarok 72%-a esett a 25 és 40 éves kor közé, míg ugyanennek a korcsoportnak az aránya Amerikában csupán csak 35% volt.

Ennek a különbségnek feltehetően rengeteg oka lehet, de a legvalószínűbb talán mégis az elmúlt években tapasztalható, többnyire a fiatalabb korosztály körében felerősödött – és már többször szakmailag feldolgozott, főleg az Európai Unió országait érintő – kivándorlási hullám. Ezt a hipotézist valamelyest alátámasztja a válaszadók kivándorlási/érkezési éveinek statisztikai adatai is. A lenti diagramról jól kiolvasható, hogy az angliai magyarok döntő többsége (65%) csak 2009 után érkezett a szigetországba. Sőt, a 2004 előtt érkezettek a minta csupán elenyésző részét képezik Angliában. Az amerikai-magyarok érkezési éve ezzel szemben sokkal nagyobb szórást mutat és itt 2009 után csak 22% érkezett az Újvilágba.

A felmérésekben résztvevők iskolai végzettségében is voltak meglehetősen jelentős eltérések. Az amerikai-magyar mintában a posztgraduális végzettségűek aránya lényegesen magasabb (26% vs. 7%), a középfokú végzettségűeké pedig sokkal alacsonyabb volt. (26% vs. 46%).

A kivándorlást közvetlen megelőző magyarországi lakhelyet illetően is lényeges eltérések mutatkoznak a két minta között. A Menjek⁄Maradjak felmérésében a budapestiek aránya lényegesen magasabb, mint az amerikai-magyar felmérésben (40% vs. 25%).

A két felmérés megegyező/hasonló kérdéseinek összehasonlítása

Az alapvető adatok különbségeit követően lássuk akkor most azokat a kérdéseket, melyeket mindkét minta megválaszolt. A két felmérésben szereplő azonos vagy hasonló kérdések közötti különbségekre és azok  okaira vagyunk tehát kíváncsiak az elemzésnek ebben a részében.

A kivándorlási motivációk

Az analízisben sorra kerülő négy hasonlónak mondott kérdés közül ez az egyetlen, amelyiknél a válaszadás módja jelentősen eltér egymástól a két kérdőívben. A Menjek⁄Maradjak kutatásánál a válaszadók több választ is megadhattak Angliába költözésük okaiként. Az Amerikai-magyar vagy magyar-amerikai? felmérésben viszont – tanulva valamelyest a korábbi kutatás eredményeiből – már csak egy, azaz a döntő okot lehetett megjelölni. Ezen túl a válaszok opcióinál is voltak apró eltérések.

Nos, ezen nem éppen jelentéktelen kérdés-megközelítésbeli eltérések fényében, ha röviden és summásan akarjuk összefoglalni a különbséget, akkor azt mondhatjuk, hogy az angliai magyarok leginkább gazdasági okokból költöztek Nagy-Britanniába, míg az amerikai magyaroknál nem ez volt a meghatározó és döntő motiváció. Sőt, ott nem volt egy, a többihez képest jelentősen domináló motiváció sem a letelepedésre.

A fenti ábra az angliai magyarok motivációit illetve ezen felsorolt tíz tényező fontosságát mutatja aszerint, hogy a válaszadók mekkora hányada tartotta az egyes okokat meghatározónak saját kiköltözésére nézve. Mindezeken túl, az MTA kutatói – egy másik kérdésből – az Angliába költözés legfontosabb okának a munkavállalást találták, ugyanis a válaszadók több mint háromnegyede – saját bevallásuk szerint – dolgozni ment a szigetországba.

Ezzel szemben az amerikai magyarok esetében nem a magasabb életszínvonal volt a döntő motivációs tényező a megkérdezettek többségének kiköltözésében. Ezt mindössze csak 21% említette, ami valószínűleg a kérdésfeltevés eltéréséből is adódhat. Sőt, ebben a felmérésben – a fenti diagramra pillantva is megállapítható – a válaszadók majdnem kétharmada (62%) kifejezetten nem gazdasági jellegű okot hozott fel az Újvilágba való elköltözésére.

Ezen különbségeket valószínűleg a korábban már említett két minta kivándorlási időpontjának különbségeivel lehet a legegyszerűbben megmagyarázni, ugyanis az amerikai-magyar felmérésben a minta 44%-a még a rendszerváltás előtt érkezett, míg az összes Menjek⁄Maradjakban résztvevő angliai magyar csak 2000 óta hagyta el az Óhazát. Természetesen lehetnek más okok is, de ez tűnik a legkézenfekvőbbnek a két eredmény különbségére.

A hazalátogatás gyakorisága

Mindkét felmérésben rákérdeztek a magyarországi utazások gyakoriságára, de a két kérdés kissé eltért egymástól, melynek elsősorban gyakorlati (távolság az anyaországtól) okai voltak. Az angliai magyarokat az elmúlt 12 hónap távlatában, az amerikai magyarokat pedig az elmúlt 5 év távlatában kérdezték hazautazásaik gyakorisága felől. Ennek megfelelően nem lehet a szó szoros értelmében vett összehasonlításról beszélni, de ha a két eredményt egymás mellé tesszük, érdekes hasonlóságnak leszünk tanúi. Ezt mutatja be az alábbi diagram.

Fontos megjegyezni, hogy az amerikai-magyar kérdőívben a kettőnél többször hazautazók 100 százaléka válaszolt úgy, hogy legalább egyszer hazautazik évente. Ebből kifolyólag egy tekintetben tehát igenis össze lehet hasonlítani a két eredményt. Azt elmondhatjuk ugyanis, hogy míg az amerikai-magyarok csupán egyharmada, addig az angliai magyarok döntő többsége járt egyszer otthon az elmúlt egy évben.

Bár természetesen közrejátszanak egyéb tényezők is, ez utóbbi különbség, valószínűleg alapvetően a Magyarországtól való távolság és a hazautazás anyagi vonzatának különbségével magyarázható.

A hazaköltözés lehetősége és időhorizontja

A hazaköltözés tekintetében – ismét csak tanulva valamelyest a Menjek⁄Maradjak kutatásának eredményeiből – az amerikai-magyaroknak már több válaszlehetőség állt a rendelkezésükre ezáltal azok már kicsit árnyalhatták is válaszaikat. Összegzésképpen elmondható, hogy amíg az angliai magyarok esetében a résztvevők döntő többsége (73%) nem tervezi a közeljövőben a visszatérést Magyarországra, addig az amerikai-magyaroknál ez a minta kicsivel kevesebb mint a felére érvényes csak (48%).

Valószínű, hogy e jelentős különbséget az egyik kérdőívben szereplő több opció is befolyásolhatta, de az is lehet, hogy az amerikai mintában lévő éppen posztgraduális képzésüket végző válaszadók nagy száma is hozzájárulhatott ehhez. Érdekes viszont, hogy mindkét felmérés válaszadóinak csupán egészen elhanyagolható töredéke (6% és 3%) akar csak egy éven belül hazatérni. Ezen felül, a soha vissza nem térésnél is (38% és 35%) meglepően megegyező az arány a két felmérésben.

A válaszadók elégedettsége

Végül, de nem utolsósorban, következzen a legérdekesebbnek ígérkező kérdésre adott válaszok eredményeinek összehasonlítása. Ennél a kérdésnél a válaszadóknak – egy skálát használva – arról kellett nyilatkozniuk, hogy mennyire elégedettek mindennapi életük néhány aspektusával. Ezen aspektusok és a kérdés megfogalmazása teljes mértékben megegyeztek, sőt, a két kutató csapat a válasznál is szinte ugyanúgy értékelte ki az adatokat. Az egyetlen különbség a használt skála mértéke volt, ugyanis amíg az angliai magyarok egy 1-től 10-ig, addig az amerikai magyarok egy 1-től 9-ig terjedő skálán válaszoltak elégedettségük mértékét illetően. (Az 1-es érték azt jelentette, hogy a válaszadó egyáltalán NEM, míg a maximum 9-es vagy 10-es érték azt, hogy teljes mértékben elégedett.)
Ahhoz, hogy az eredményeket egy az egyben összehasonlíthassuk, az amerikai magyar válaszok értékét egy egyszerű matematikai módszerrel átkódoltuk, hogy azok is egy 1-től 10-ig terjedő skálának feleljenek meg. Az így nyert értékeket valamint az angliai magyarok válaszait a lenti diagramon tüntettük fel egymás mellett.

Az adatokból két egyszerű következtetést azonnal le is tudunk vonni. Egyrészt mind az amerikai, mind pedig az angliai magyarok meglehetősen elégedettek életük számos területeivel, másrészt viszont az “Amerikai-magyar vagy magyar-amerikai?” felmérés válaszadói több aspektus tekintetében is jelentős mértékben elégedettebbek a “Menjek/Maradjak” kutatásában résztvevőknél.

Érdekes módon mindkét felmérésben résztvevők legnagyobb mértékben egészségükkel, legkevésbé pedig társasági életükkel elégedettek. Külön figyelemreméltó, hogy az amerikai minta átlagéletkora 12 évvel (45 vs. 33) idősebb az angliai magyarokénál, és ennek ellenére az amerikai magyarok egészséggel kapcsolatos elégedettsége statisztikailag is igazolható mértékben nagyobb a Menjek/Maradjak felmérésében résztvevőkénél. Ez talán meglepő eredmény és ezt nehéz bármilyen kézzelfogható indokkal magyarázni.

Hasonlóan meglepő a társasági élettel való elégedettség pozitív különbsége az amerikai-magyarok javára. Ez talán a két minta külhonban eltöltött időtartamának köszönhető, mivel az amerikai-magyar válaszadók lényegesen hosszabb ideje élnek új otthonukban. így ebből kifolyólag valószínűleg több idejük és lehetőségük is volt beilleszkedni, új ismerősökre szert tenni Amerikában. Ezen kívül, az idegen nyelv ismerete is feltehetőleg közrejátszik a társasági élet relatív alacsony elégedettségi fokával, de a válaszadók idegen nyelvtudását sajnos nem volt módunk megtudni a Menjek/Maradjak felméréséből. (Az amerikai-magyarok viszont saját bevallásuk szerint nagyon jó angoltudással rendelkeznek. Az 1-től 9-ig terjedő skálán, ahol az 1-es az “egyáltalán nem”, míg a 9-es az “anyanyelvi szinten beszélem az angolt” jelentette, a résztvevők válaszainak átlagértéke 7.5 volt!)

Talán nem meglepő, hogy a legnagyobb különbség a családi élettel való elégedettség területén volt tapasztalható. (8.1 vs. 7.1), ami valószínűleg a két minta jelentős átlagéletkor különbségére és a feltehetően több családos angliai magyar “ingázóra” vezethető vissza.

A fennmaradó aspektusokban mutatkozó hasonló mértékű és egyirányú különbségek pedig azok kölcsönös voltára utalhatnak. Kezdjük azzal, hogy az amerikai magyarok egynegyede posztgraduális végzettségű. Ez némiképp magyarázza a képzettségbeli pozitívumot az amerikai-magyarok javára. A képzettségbeli elégedettség pedig  igazolhatja a jelenlegi munkával kapcsolatos magasabb elégedettséget az amerikai-magyarok körében. Ez utóbbi, valamint a lényegesen hosszabb külföldi tartózkodás nagy hatással lehet az újvilági magyarok lakáskörülményeikkel való elégedettségére is, ami szintén befolyásolhatja bevallottan kedvezőbb  élet-színvonalbeli elégedettségüket is.

Mindezekből és a korábban taglalt különbözőségekből kifolyólag tehát nem meglepő, hogy az amerikai magyarok valamivel elégedettebbek “életükkel úgy általában” Angliában élő honfitársaiknál.

Végül pedig itt az elemzés végén nagyon fontos megemlíteni, hogy ezek a fenti különbségek elsősorban az írás első részében részletesen vázolt alapadatbeli különbségekből fakadnak.Jelen összehasonlítás nem egy kinyilatkoztatott vagy sejteni vélt értékítélet egyik minta eredményei mellett vagy ellen.

Tetszett a cikk? Kövess minket!

Facebook • Youtube • Instagram • Twitter • LinkedIn • Google+