Kedves Mikulás!
Imádlak téged, hogy adtál nekem szívecskenyalókát!
A Mikulásbácsi jött, a Mikulásbácsi jött!
A Mikulásbácsi szép, mert szép szakálla van.
Te akkor is szeretsz velem játszani,
Ha nem akarok kitakarítani.
Szeretem a Mikulást, szeretem a Mikulást,
Feri papa a Mikulás, Feri papa a Mikulás
Amikor Aleksi Kallioniemi nagy lesz,
Akkor Mikulás lesz Aleksi Kallioniemi.
(4 éves gyerek verse, Helsinki)
A Korvatunturi 360 fokos panorámafotón(Fotó: wikipedia.org)
Amikor legutóbb kezet fogtam a Mikulással, a gyermek, aki bennem lakik ujjongott és nagy melegség töltött el. Én ugyan gyerekkoromban még Télapónak tanultam, de ez ugyebár már politika is egy kicsit, szóval maradjunk a Mikulásnál. Amikor mellé ültem, megkérdeztem tőle, hogy mi a kedvenc étele? A választ nem vágta rá egyből. "Azt hiszem, erre azt kell mondanom, hogy a rizskása" Megköszöntem, továbbmentem. Az ajtónál álló hím manó 70 euróért felajánlotta a polaroid képet, amit kettőnkről készített, de azt udvariasan elhárítottam.
Amint az közismert, a Mikulás élőhelye a fagyos észak, pontosabban a Korvatunturi-hegy, ahol manói segítségével barkácsolja az ajándékokat. A magyarul Fül-hegynek fordítható hely az Urho Kekkonen Nemzeti Park területén, a finn-orosz határ közelében található. Ott él egész évben, kivéve december 6-át és a karácsonyt. Ezen jeles alkalmakkor a Mikulás felkerekedik, és a filmeken ismert módon varázslatos hatékonysággal ad ajándékot mindenkinek, aki méltó rá.
A legtöbb északi ország magáénak vallja a nagyszakállút, de az utóbbi évtizedekben Finnország tűnik érte a befutónak. A Mikulás él, a Mikulás létezik és a sarkkörön fekvő Rovaniemi határában meglátogatható! Az érzés, ami átjárja az embert, hasonló lehet ahhoz, amikor a szafarin megpillantja a legismertebb afrikai nagyvadakat valódi élőhelyükön, amelyeket korábban csak az állatkertből, könyvekből és tévéből ismert.
A repülő rénszarvasok és az egy-éjszaka-alatt-kiosztani-minden-ajándékot trükk mellett szinte szóra sem érdemes az az apróság, hogy miként lehet a Mikulás Rovaniemiben, a turistacentrumban, ha egyszer Korvatunturin lakik?
Mikulás és a manók(Fotó: santaclausvillage.info)
Csoda
"Visit Rovaniemi, the official hometown of Santa Claus®", így - levédetve. Látogassunk hát közelebb ehhez a városhoz. Mondogassuk, "Rovaniemi" úgy, hogy nem "rovainemi" meg "roivanemi" lesz belőle! Szálljunk fel a 8-as buszra a városközpontban és utazzunk egészen a végállomásig. Ne féljünk, a pufidzsekis-napszemüveges olaszok és a zárt alakzatban közlekedő japán turisták is ugyanoda mennek.
Nyitva tartás
November 21-november 30.:naponta 10-17 óra között;
December 1-2016. január 9.: naponta 10-18 óra között;
kivétel december 24., amikor 10-16 óra között tart nyitva.
Belépődíjak
November 21-december 26.
Felnőtt: 31 Euró
Gyerek (3+ év): 25,50 Euró
December 27. - 2016. január 9.
Felnőtt: 33 Euró
Gyerek (3+ év): 27,50 Euró
3 év alatti gyereknek ingyenes
Cím és elérhetőség
Tarvantie 1
96930 Arctic Circle, Finland
Tel. +358 600 301 203
[email protected]
www.santapark.com
A Santa Park valóban igyekszik kielégíteni a karácsonyi varázslatra vágyók igényeit: hó és fagy, fenyők, gyertyák, kandalló, színes kültéri lampionok, rénszarvasok és manók... A házikókban Télanyó mézeskalácsos péksége, Manóiskola, A Mikulás irodája,Varázsvonat,A Jéghercegnő jéggalériája és Postahivatal várja a látogató kicsiket és nagyokat.
A (magyar) felnőtt csak a lehúzást látja először. A szuvenírboltok karácsonyos, apró bizbaszok tömegét kínálják, ezek mellett elhaladva csak a fejemet csóválom. Kényelmetlen gondolataim a Mikulás háza előtt sem tűnnek el, mert egy hosszan kígyózó sor végére kerülünk. A fagyban ácsorgunk, felettünk a sötét ég, körülöttünk zajos turisták. Gyerekek minden mennyiségben.
Kezet fogni Vele a saját házában elcsendesítette a füstölgést és a magamban évtizedekig ápolt kételyt. A hely nem gagyi, nem mű, hanem, nagyon is valóságos! Jó, tudom, hogy ez csak a show része, de akkor is...
Ha a Rovaniemiben álló Mikulásház a felnőttekben is izgalmat kelt, mit történhet egy kisgyerek lelkében? Egy kisgyerek világa még képlékeny, a képzelet és a valóság TÉNYLEG összemosódik. A csodák netovábbja azonban a karácsony.
Képzeljük csak el, mit élhetnek át ilyenkor! A semmiből, egyik napról a másikra kicsi és óriási fenyőfákon, egész épületeken, az utcák fölött csodás fények jelennek meg, és mindenki, ismétlem MINDENKI repülő rénszarvasokról, és egy kedves idős ajándékozó bácsiról beszél. A dolog valóságossága, hitelessége erős alapokon áll, a gyereknek nincs oka kételkedni, hogy a manók elmondják a Mikulásnak, ki volt jó, és ki volt a rossz gyerek. Számos helyről nyer megerősítést, a fő motívumokat újra és újra idézve. Felnőttek faggatják a gyereket: írtál már a Mikulásnak? Mit kértél tőle? Jó gyerek voltál? Még akkor is, ha Finnországban (is) karácsonykor jön, a fő motívumok hasonlóak.
Mikulásfalva Rovaniemiben a lappföldi turizmus origója(Fotó: www.visitrovaniemi.fi)
Az ajándékozó figurája - és maga az ajándékozás, úgy általában - már mindenütt a Szent Miklóstól eredeztethető szakállas, idős férfihoz kötődik. Rá épül a a finn Mikulás-ipar is, amely a kilencvenes évek brutális munkanélkülisége idején kapott erős hangsúlyt, amikor a finn gazdaság legelmaradottabb régióját, Lappföldet igyekeztek gatyába rázni. Ez nagyon jól sikerült, annak ellenére, hogy számos északi nemzet (Kanada, Svédország, Oroszország stb.) szeretné magánál tudni a Mikulást.
A Mikulás sarkkörön álló háza és a sarki fény ígérete sok külföldinek elegendő vonzerő egy téli kalandhoz, és ez rengeteg új munkahelyet teremt, a szállodaipartól a kézművesekig, a számos lappföldi repülőtér regionális hatásáról nem is beszélve.
Mellékszál
A keresztény világ ezen északi határvidékén a régi világ (ún. pogányság) sokáig élt, és az ünnepekben is visszaköszön. A Finnországban és Skandináviában ma is népszerű vappu (valpurgis) és Szent Iván-éj ősidők óta ünnepelt időszakai az évnek, mégsem tartoznak a keresztény ünnepek sorába.
December 6. viszont egészen másért ünnepelt nap, mint amit mi gondolnánk. Amikor a magyar gyerekek a csizmáikba rejtett édességeket bányásszák elő, addig Finnországban az ország függetlenségét ünneplik. Soha előtte nem volt ilyen.
1917-ben e napon emelkedett törvényerőre a finn Függetlenségi Nyilatkozat, amelyet november 15.-én adtak ki egyfajta válaszul arra történelmi esélyre, hogy Oroszországban II. Miklós cárt megfosztották hatalmától. Az ezredéves magyar államiságot megszokva őrületesen kevésnek tűnik az a cirka 100 év, amióta önálló Finnország létezik.
Finnek voltak persze, de évszázadokig más uralkodott felettük. Azelőtt meg nemigen tudták magukról, hogy ők finnek, inkább népek/törzsek (hämei, karél, szavói stb.) népek csoportjai voltak. Laza törzsszövetségeikben és viszályaikban elszigetelten éldegéltek ott fent, északon, egészen addig amíg rájuk találtak a svédek, a novgorodi oroszok azután meg a keresztény hittérítők. A finnek először nem vették jó néven a térítést, erről tanúskodik Lalli története. Lalli finn földműveslegény volt, aki 1156 januárjában a Turku közelében fekvő Köyliö-tó jegén baltával agyoncsapta a valószínűleg észak-angliai születésű Henrik püspököt, aki a hämeiekhez (mai Hämeenlinna vidéke) igyekezett.
A legendabeli Lalli baltával agyonüti és lefejezi Henrik püspököt a finn evangelizáció hajnalán...(Fotó: wikipedia.org)
Ettől függetlenül a kereszténység elterjedt ezen a vidéken is, de a református egyház térhódításával Szent Miklós legendája nem tudott utat találni erre a vidékre. Egy szép, szomorkás finn film a Joulutarina/Christmas Story, mely a titokban ajándékozó, nagyszakállú jótevő lehetséges eredetéről mesél nekünk - finn szemszögből. Érdemes megnézni.
Nem minden az, aminek látszik
Mindaz, amit ma a Mikulásról tudunk (vagy gondolunk), az a pár száz éves és a pár évtizedes tradíciók keveréke. És valami ősibb. A finn Mikulás, a Joulupukki már mindenben a modern mikulásképet követi, de nevében a kereszténység előtti korok világa köszön a személyében vissza. Az északi pogány hagyományok alapján a téli napforduló fagyos sötétségében ugyanis nem a jóindulatú bácsi kopogtat a jógyerekek ablakán.
A finn télapó cseppet sem kedves és nem hoz ajándékot. Ehelyett gyerekkoponyákra épített trónon üldögél és gyerekeken bosszulja meg a csínytevést.(Fotó: http://www.special-interests.net)
Az ősi korok sötét, hátborzongató legendái csak halványan emlékeztetnek a jóságos, keresztény Szent Miklósra és a kólagyár pocakos, joviális reklámfigurájára. A régi, finn legendáriumban nem kedves bácsi, hanem egy szakállas, kosszarvú szörny szerepel, a jeges tél démona. A figura gonosz és elrabolja a gyerekeket. Ez a pogány figura talán a Krampuszban él tovább, mint a Mikulás gonoszabbik fele.
Skandináv népmesei elem: Télapó kecskeháton(Fotó: wikipedia.org)
A hiedelmek, szokások koronként változtak északon is, ezért a karácsonynak csak pár érdekes eleméről írok most. Az északi legendárium "karácsonyi kecskéje" (Joulu, jul, yule=karácsony/téli napforduló időszaka ill. pukki, bock=kecske, bak) formája talán a Nagy Vadászat nevű germán legendából, közelebbről a nagyszakállú Thor istenség kosaiból eredeztethető.
Thor harcosokkal övezve minden téli napfordulókor, két kostól húzott szekerén vágtázik keresztül a fekete téli égen, és ilyenkor tanácsos a házban maradni és jól viselkedni, különben baj lesz. Aratáskor az utolsó gabonakévét, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak, egészen karácsonyig tartogatták és kecskefigurát kötöttek belőle. Ez volt az eredeti julbock, joulupukki stb., azaz "ünnepi bak". A bakra úgy is gondoltak, mint egy vigyázó szellemre, aki az ünnepek előtt ellátogat és ellenőrzi, hogy rendben zajlanak-e a karácsonyi előkészületek. Ezek után talán már érthetjük, hogy a karácsonyi időszakban az IKEA-ban miért lehet annyi szalmakecskét kapni, ami magyarul a roppant szellemes "Dekoráció kecske" névre hallgat.
Az IKEA karácsonyi szalmakecskéi(Fotó: dragonflystew.wordpress.com)
Zárásképp álljon itt előbb egy történet és még egy filmajánló. A sztori főhősei a Múmik, akik szokásukkal ellentétben, életükben először felébredtek téli álmukból és az amúgy is szokatlan havas és sötét tájban rémisztő jelenségekkel szembesültek.
Tove Jansson: A fenyő (Csepregi Márta fordítása)
- Jön a karácsony! Elegem van belőletek és az alvásotokból, a karácsony bármelyik pillanatban itt lehet! A múmik szokásuk szerint téli álmukat aludták. Már több hónapja aludtak, és tavasz előtt nem is akartak fölébredni. (...)
- Itt a tavasz? – motyogta Múmimanó.
- Tavasz? – zsémbelt vissza a hemuli. – Karácsony van, nem érted, karácsony. Még nem szereztem be semmit és nem rendeztem el semmit(...)
- Mama, ébredj föl – mondta Múmimanó ijedten. – Azt mondják, valami borzasztó dolog történik. Karácsonynak hívják.
- Mit beszélsz? – dugta elő a mama az orrát. - Nem nagyon tudom – mondta Múmimanó. – De semmi sincs elrendezve, valami elveszett, és mindenki összevissza szaladgál, mint a bolond. Talán megint árvíz van. Óvatosan megrázta a Mimólányt és azt súgta neki: - Ne ijedj meg, szörnyű dolgok történtek. (...)
A hemuli nagynénje vágtatott el mellettük szánkóján egy kis fenyőfával. - Nocsak, végre fölébredtetek – vetette oda – Ügyeljetek, hogy még a sötétség beállta előtt beszerezzétek a fenyőfát. - De miért? – kezdte az apa. (...)
- A sötétség beállta előtt – súgta a Múmilány – Azt mondta, a sötétség beállta előtt. A veszélyes ma este jön… Úgy látszik, a fenyővel kell védekeznünk – töprengett az apa. – én nem értek semmit.
A régi északi hagyományban "az északi Télapó karácsonyi szokása" nem éppen az ajándékozás volt(Fotó: www.riemurasia.net)
275. oldal: "Az ősi Télapó élelmet gyűjt a télre"(Fotó: www.riemurasia.net)
A legendák veszélyes kosszarvú démonát egy sötét horrorkomédia, a finn-norvég-svéd-francia együttműködéssel készült Rare Exports (2011) modern feldolgozása hozza közelebb a modern emberhez. Veszélyesen közel...
Vilisics Feri
