Azok a kitörölhetetlen magyar beidegződések! Neked is vannak?

Rengeteg kutatás kimutatta, milyen fontosak a gyermekkorban beépült szokások. Ezekből az évek során kemény munkával, vagy a környezeti hatásoknak köszönhetően el tudunk hagyni párat, de van, ami mindig bennünk, velünk marad. Természetesen ez nálam sincs másként. Elmesélem.

Érdekes rálátni, hogy több mint 10 éves külföldi lét után, vannak olyan beidegződések, amelyek ilyen hosszú idő után sem múltak el, illetve olyanok is, amelyeken sikerült változtatnom. Nézzük előbb azokat, amelyek megmaradtak. Ezek túlmutatnak azokon az egyértelmű ingereken, hogy például ha meghallok az utcán valakit magyarul beszélni, nyomban megszólítanám őt, vagy amikor ismerősöktől kapok egy Pilóta kekszet, már-már könnybe lábad a szemem. Ki tudja miért, de feljön még pár furcsa emlék, régről hozott beidegződés ezeken kívül is: 

 1. Biztonsági őr reflex 

Forrás: pixabay.com/RyanMcGuire

Emlékszem, amikor otthon bementem egy boltba, rögtön a biztonsági őr nézését kellett elkapnom. Aztán vagy jött a “Jó napot kívánok!” vagy nem, de kicsit levert a víz, ha a táskámban lapult egy uzsonnára vitt alma. Vajon ezt hogy magyarázom ki, ha esetleg kiderül a kasszánál? - ez a kérdés végigkísért a vásárlás során. Általánosságban olyan érzésem volt, hogy rögtön egy potenciális tolvaj lett belőlem. Furcsa érzés volt, és csupán annyit tudtam ellene tenni, hogy igyekeztem nem túl gyanúsan viselkedni. Ezek alapján, amikor véletlenül egy kis üveg ásványvízzel besétáltam az itteni, hollandiai szupermarketbe (azóta már alig történik ilyen, hiszen átváltottam rozsdamentes kulacsra), el is kezdtem magyarázni egy eladónak mi is az én titkom, ő meg csak nézett, hogy neki mi köze van ehhez, majd egyszerűen annyit mondott: jó, hát majd ha kérdezi valaki, megmondod, hogy nem itt vetted a vizet. Óh és tényleg, mert itt ezt el is hiszik, és nem fognak rögtön hátra kísérni a raktárba! Hiszen ha én azt mondom, hogy nálam volt a víz még mielőtt beléptem a boltba, akkor az minden bizonnyal úgy is van. Kinek áll jogában megkérdőjelezni az állításomat? És egyáltalán, miért is mondanám, ha nem úgy lenne? Meg egyébként is: miért akarna valaki lopni?! 

 2. Autólopás 

Egyszer építkezés volt az utcánkban, és nem tudtam a ház körül a szokásos helyen parkolni. Másnap reggel, amikor nem találtam a kocsit ott, ahol lenni szokott, kicsit meglepetten - annyira azért mégsem, hiszen ez megtörténhet, gondoltam - konstatálltam, hogy itt is bekövetkezett: az autót ellopták. Hát ja, kérem szépen, van ilyen. Amikor aztán kikristályosodott a kép, fellélegezve nevettem magamon, hogy előbb nyugtáztam az autó eltűnését, minthogy elgondolkodjak azon, hogy esetleg máshol keressem. 

 3. Vizes hajjal ne menj az utcára! 

Ez az állítás úgy belém égett, hogy még akkor sem vagyok hajlandó reggel vizes hajjal elindulni, ha már nagyon késésben vagyok. Hiába bizonyosodott be, hogy annak ellenére, hogy itt emberek százai indulnak el reggel vizes hajjal, Hollandia mégsem vezeti a statisztikákat az agyhártyagyulladásos megbetegedésekben. Pedig nagyon valószínű, hogy az átlag holland hideg szélben is bicajozott már, jól meglobogtatva vizes tincseit. Bármi is legyen, ennek az állításnak az ellenkezőjét én már sosem fogom elhinni. Ehhez a témakörhöz vehetném a sapkát is, amit bizony, ha hideg van, fel kell tenni, különben megfázunk. Hollandiában véletlenül sem gondolják ezt, gyermekek, felnőttek vígan szaladgálnak fel s alá enélkül a tudás nélkül. 

 4. Nagy fekete autók 

Forrás: pexels.com/Szymon ShieldsEz a beidegződés mondjuk már kezd kikopni, de volt idő, amikor ha mögém került az úton egy nagy, fekete, sötétített ablakú, szép, márkás autó, önkéntelenül is beugrott: na, ez vagy valami miniszter, celeb, maffiózó, netán titkos ügynök. Mindenesetre földi halandók nem szoktak otthon ilyennel közlekedni. Egyszer hazáig követett egy ilyen, és csak akkor tudtam mosolyogni magamon, amikor kiszállt belőle a szomszéd négygyermekes apuka. Minden érthető, egyszerűen csak beruházott a család. 

 5. Tejföllel és piros paprikával minden étel jobb!

Forrás: pexels.com/Karolina GrabowskaEz annyira magyar alapigazság, hogy amikor szóba kerültek a lezárásokról, első dolgom volt megnézni, mennyi piros paprika van itthon! A tökéletes tejfölutánzatot is gyorsan kikísérleteztem crème fraîche és görög joghurt kombinálásával. 

Na és akkor következzenek azok az otthonról hozott szokások, berögzültségek, amelyeket már el tudtam hagyni, és bár igazából hiányoznak, mégis le tudtam róluk mondani az itteni szokások javára. 

1. Ebédre legyen meleg étel, mert az a jó a gyomornak! 

Még ha igaz is, bizony-bizony néha egy szendvics, egy saláta is megteszi, és nem dől össze a világ, ha estére marad a főtt fogás. 

2. Csak semmi spontaneitás, kérem szépen! 

Mivel a hollandoknál este van a főétkezés, nem illik olyankor zavarni őket. Este hat óra körül becsengetni, telefonálni, nem ajánlatos. Ha délutáni vendégségbe vagyunk hivatalosak, illik 17 óra körül lelépni. Ha buliba hívnak, érdemes pontosan érkezni és távozni. Itt mindennek megvan az ideje és az időtartama! 

3. A Mikulás december 6-án jön. Vagy mégsem?

Forrás: unsplash.com/Rocco Dipoppa 

Hollandia azon kevés országok közé tartozik, ahol szintén ünneplik a Mikulást, de még mennyire! A jóságos, fehér szakállú öregúr körülbelül két hétig tartózkodik az országban, ami alatt bármelyik reggel (akár többször is, akár minden reggel) apró ajándékot, csokit, kekszet hagy a cipőkben. Legvégül december 5-én, a születésnapján elhozza a nagyobb ajándékokat. Ez a kéthetes ünnep nekem itt inkább a fogyasztásról, a vásárlásról szól, ám kis cselekkel elkerülhető a családi kassza bedőlése, illetve a sok felesleges játék felhalmozódása.

4. Boldog születésnapot! Hozd a tortát!

Forrás: pexels.com/Daria Shevtsova 

Otthon ahhoz szoktam, hogy ha valakinek születésnapja volt, akkor nem az ünnepelt, hanem a kollégák, a barátok, a család szervezte a sütit. Hollandiában az ünnepelt maga gondoskodik a tortáról, sőt, ha gyerekbuli van, akkor még egy kis búcsúajándék is dukál a meghívottaknak.

Szó, mi szó, a beidegződéseket tényleg nem lehet egyik napról a másikra kitörölni, azok legtöbbször egy életen át végigkísérnek. A változó körülményeinktől, kultúraváltásunktól azonban függhet, hogy ezek a jó mélyen rögzült gondolatok, szokások idővel halványulnak, és már külső megfigyelőként tudunk mosolyogni magunkon ezt gondolva: Barbara, már megint kezded! :)