Milyen női szerepek rajzolódnak ki a világ térképén? Melyik ország hogyan viszonyul a nőkhöz? És legfőképpen, milyen női mintákkal találkoznak mostani főszerepőink egy-egy választott új országban? Olasz, francia, mexikói, dán, finn és megannyi nemzet "képviselői" osszák meg nőnapi gondolatukat nőiségről, társadalmi berendezkedésről és magáról az ünnepről. Kellemes olvasást és boldog nemzetközi, virágillatos nőnapot minden nőnek!
Olaszország
Olaszország a bambinák, ragazzinák, signorinák, signorák, bella donnák, mammák, és nonnák országa. Az olasz férfi mindegyikért rajong. Itt még szerencsére él a lovagias viselkedés a nőkkel szemben, Romeó itt sohasem hagyja Júliát fizetni, vagy nehéz szatyrot cipelni.
Az olasz nő azonban már közel sem az az otthon ülő, gyereket nevelő, nem dolgozó nő, akinek a szerepe a családi tűzhely köré összpontosul. Olaszországban közel 1,2 millió vállalkozás élén állnak nők, és ez teszi ki a működő vállalkozások több mint 23%-át. Az olasz vállalkozónők évek óta saját szervezetbe tömörülnek, sőt a női vállalkozásokkal már külön törvény foglalkozik.
Sajnos azonban az olasz állam nem támogatja őket a gyerekvállalásban, -szülésben. Az országot nem a dolgozó nőknek találták ki, emiatt Európában itt a legkevesebb a születések száma.
Viszont ha valaki olyan szerencsés, hogy Olaszországban nőnek születik, vagy esetleg itt élhet, akkor lépten-nyomon, akarva-akaratlan naponta beleütközik abba a csodálatba és rajongásba, ami errefele minden nőnek kijár. Itt teljesen mindegy, hogy most léptél ki a fodrászat ajtaján, vagy takarítás közben kiskötényben leszaladtál a boltba, egy ciao bellát akkor is minden szembejövő férfitól be lehet zsebelni. Én már rég kinőttem a hiszékeny korból, de esküszöm, ezt úgy tudják mondani, hogy a végén hazafelé a boltból, miközben Romeó a szatyromat cipeli, elhiszem, hogy a világon a legjobb dolga az olasz nőknek van.
Róma és signorina(Fotó: Flickr/Roberto Trombetta)
Hollandia
Reggel 8 óra 15 perckor befut a vonat, és jó páran odatömörülünk az ajtókhoz. 18 perc az út Amszterdamig, de a harc a pár szabad ülőhelyért senkit nem kimél. Én is kapok egy könyököst egy elegáns, ballonkabátos úriembertől. A történet folytatódik a villamoson, ahol csak egyszerűen félrelök egy fiatal srác. A tény, hogy nő vagyok, most senkit nem érdekel.
A biciklis világban sincs kegyelem, ha éppen szenvedem fel vagy le az emeletes tárolóba a járgányt, egy együttérző pillantást talán, de segítő kezet nem kapok. Persze én sem kértem, na meg a vonat is indul!
Ezek voltak a reggeleim, amíg dolgozni jártam.
Később, amikor úgy döntöttem, otthon maradok újszülött kisfiammal legalább egy évig, éreztem, hogy furcsán néznek emiatt. "Ohhh, really?" meglepődött reakciók jöttek az orvostól, szomszédtól, védőnőtől. Ilyenkor én is tettem rá egy lapáttal és elújságoltam, hogy Magyarországon 3 évig van fizetett szülési szabadság!
Az is bizonyítja, hogy ez itt nem szokás, hogy a délelőtti mama cafén inkább nemzetközi anyatársak vesznek részt. A holland anyukák nem érnek rá délelőtt, ők dolgoznak.
Cserébe viszont otthon teljes a munkamegosztás takarítás, főzés, gyereknevelés terén. Nem ritkán apuka is kap a héten egy nap szabadnapot. A hétvégi kimenőket is jó előre leszervezik együtt, vagy külön-külön, mert "girls night out" az jár! Nos itt vannak a reggeli találkozóról hiányzó holland anyukák!
Erdély
A 90-es évek elején Erdély kis eldugott zúgában, amikor már kinyílt a hóvirág, a fiúk és férfiak kiválasztották a számukra kedves hölgynek szánt „mărțișort”, azaz márciuskát (különböző stílusban, formában és színben pompázó bross, kitűző).
Szép gesztus ez, hiszen azt jelzi, hogy a nőket tisztelik és ünneplésüket fontosnak tartják.
Két idősebb nővérem van, és egyiküknek már udvarlója volt, amikor én még csak 10 éves voltam. Folyton azon keseregtem, hogy bezzeg nekem sosem lesz szerencsém a szerelemben és egyáltalán nem fogok ajándékot kapni a fiúktól. Bevallom, gyerekként elég gyakran kiállhatatlan természet voltam, legkisebb gyerekként pedig pláne. Mindent megkaptam, de mégsem voltam elégedett, és ha valakinek szebb volt a ruhája vagy jobb jegyet kapott az iskolában mint én, bizony jobban járt, ha menekülőre fogta.
A szüleink megszokásból, hagyományból vettek nekünk márciuskát és reggel azzal a kabátunkra akasztott dísszel mentünk iskolába. Mégis, én akkor lettem volna igazán büszke, ha azt inkább az óvodai vagy iskolás szerelmemtől kapom.
De a tündérmesék, mint tudjuk, ritkán léteznek, úgyhogy maradtak a családtagok által évről-évre vásárolt díszbrossok és a hőn áhított szerelmemtől kapott ajándék még sokáig váratott magára.
Magyarországon és Franciaországban a márciuska nem divat, de az igen, hogy március 8-án egy pillanatra minden mást félretéve virággal, bonbonnal a nőket ünneplik.
Mărțișor, avagy márciuska(Fotó: Flickr/Mihai Dragan)
Mexikó
Manapság egyre több helyen hódít teret a feminizmus. Nem így Mexikóban, ahol azt látom, hogy kevesebb a dolgozó nő. Itt alapvetően teljesen normálisnak tartják, ha egy nő otthon marad a gyerekkel, míg a férfi a kenyérre valót keresi.
Más életfelfogás uralkodik erre. Legtöbben nem karrierről, meg sok pénzről álmodnak, hanem nyugodt életről, népes kis családról.
Sokat taxizunk és olyankor beszélgetünk a sofőrrel. Múltkor egy nagyon fiatalnak kinéző sofőrünk akadt. Kiderült, hogy 22 éves, már 4 éve taxisként dolgozik, boldog házasként és két kisgyerek büszke apjaként. Az ő felesége is otthon van a gyerekekkel.
Úgy tartják, hogy alapvetően jó dolga van a nőknek Mexikóban. Otthon maradnak a gyerekekkel, háztartást vezetnek, nem kell dolgozniuk. Persze bárki dolgozhat, ha akar, senki nem tiltja meg, csak ez itt kevésbé elterjedt. A hagyományos női szerep jobban elfogadott, kevésbé kapálóznak ellene a nők. Nem érzik magukat sértve vagy kevesebbnek ettől.
Külföldi nőként amióta itt élünk azt tapasztaltam, hogy tisztelettel bánnak velem, főleg ha kimondom a bűvös szót, mégpedig, hogy honnan jöttem. Európa - és tudomásul veszik. Jól van, nem gringó - elégedetten nyugtázzák. A „külföldi turista nő a vasboltban” mutatvány különösen muris tud lenni. Amikor egyedül egy vaskereskedésben, kezdetleges spanyol nyelvtudásom miatt a végén már az egész bolt kiszolgáló személyzete (férfiak!) körülöttem áll és viccelődik. De mindvégig segítőkészen próbálják kitalálni, hogy akkor mit is akar venni a külföldi nő.
Albánia
Albánia a női-férfi szerepekben is ellentmondásos ország. Az erősen férficentrikus társadalomban első látásra a nők helyzete korlátozottabb, mint Nyugat-Európában. De csak első látásra.
A nőkkel való bánásmód is a hagyományokon alapszik. Az idősebb generációnál idegen nő mellé (aki nem a házastársa vagy családtagja) albán férfi nem ülhet. Nekünk külföldieknek ezt jobban elnézik, de mi már tudjuk, hogyan kell helyet foglalni, ha egy asztal köré ülünk albánokkal, hogy ne hozzuk őket kellemetlen helyzetbe. Nyilvános helyeken nem jellemző a testi kontaktus, itt nagyon ritkán látni az utcán turbékoló párokat, bár a fiatalabb generáció ezt már szabadabban kezeli. Vidéken még jellemző, hogy a nők otthon vannak a gyerekekkel, és csak ház körüli munkákat végeznek. Éppen ezért faluhelyen a kávézókban szinte csak férfiakat látni, mert a nők a házaikban járnak össze, ahova viszont a férfiak csak ritkán hívják meg a barátaikat, mert itt a ház a nőé. A fiatalabb, városi nők közül azonban már egyre több dolgozik munkahelyen, a nők aránya növekszik a felsőoktatásban, a döntéshozatalban és a versenyszférában is. A hagyományosan patriarchális társadalom változását mutatja, hogy míg 2001-ben az albán parlamentben a nők aránya mindössze 6% volt, ez a szám 2014-re 21%-ra emelkedett. Jelenleg többek között az albán védelmi és a gazdasági miniszter is nő.
Dánia
Dániában a nők ugyanolyan bánásmódban részesülnek, mint a férfiak. A dánok nem tesznek különbséget gyengébb és erősebb nem között, hiszen nő és férfi egyenrangú felek, és ez általában semmilyen körülmények között nem megkérdőjelezendő.
Ezért, ha úgy adódik, hogy egy nő magas pozíciót tölt be a munkahelyén, akkor az alatta dolgozók (férfiak és nők egyaránt) vezetőnek tekintik, tisztelik és nem kételkednek döntéshozatali képességeiben csak azért, mert nő. A családi életet tekintve sem mindig a „megszokott” felállásban zajlanak a hétköznapok. Ha úgy hozza a helyzet, akkor a férfi is gond nélkül elmossa az edényeket, míg a nő füvet nyír az udvaron. Persze ez nem azt jelenti, hogy Dániában a férj-feleség kapcsolat a feje tetejére áll, hanem inkább azt, hogy a nő megkapja a neki járó teret és a saját kis privát szféráját, amely lehetőséget ad arra, hogy megtalálja az egyensúlyt a feleség, anya és nő szerepek között. Az általános tisztelet egymás iránt más helyzetekben is észrevehető. Mióta Dániában élek egyszer sem voltam szemtanúja olyan kellemetlen (viszont otthonról már jól ismert) helyzeteknek, amikor az utcán egyes férfiak ismeretlen nők után fütyülnek, vagy közönséges megjegyzéseket tesznek egy szép arc vagy egy kerek popsi láttán. A szórakozóhelyeken is teljesen illedelmesen bánnak a hölgyekkel, sosem láttam vagy tapasztaltam alpári, nyomulós megnyilvánulást a pasik részéről. A rendszerint kihansúlyozott nemek közötti egyenlőség itt Dániában a nemzet egyik fontos és elengedhetetlen értékévé vált. Ezért, arra a kérdésre, hogy én mint magyar nő, milyen bánásmódban részesülök ebben az országban, csak azt tudom felelni, hogy ugyanolyanban, mint minden más itt élő szerb, kínai, orosz vagy dán nő, és mint minden más itt élő japán, francia, indiai vagy dán férfi.
Franciaország
Ha a francia nőről kéne írnom, akkor én inkább szétszedném kategóriákra, és írnék a párizsi nőről, aki sikkes (és ez legalább annyira igaz, mint amennyire marketingfogás), meg a kisebbségi francia-arab, vagy francia-fekete nőről, ami szintén érdekes külön téma lenne. A vidéki nő is más, illetve itt a vidék nagy és változatos, másmilyen a nizzai nő, a breton, az alzászi...
A francia nő nem annyira feminista, mint amennyire ezt Magyarországról sokan gondolnák, bár talán magyar viszonylatban mégis. De nem tudatosan. Itt a feminista aktivizmus rétegprogram jelenleg. A francia nő sportos, idősebb korban sem fél a parkban futástól, több gyerekkel sem elhízott. Őszes hajjal is elegánsan és stílusosan öltözködik. Vagy nem, de akkor meg tudatosan extravagáns. Bár ha épp fekete a divat, akkor úgy néz ki Párizs, mint egy hatalmas gyászmenet. A francia nőnek természetes a karrierépítés, gyerekszülés mellett is. Általában nagyon hamar, 3 hónap után visszamegy a munkába. Viszont nem csinálnak nagy ügyet a gyerekvállalásból, nem is félnek tőle, ezért az ország Európában az elsők között van a születési adataival. Pedig nem jár sok támogatás vele, illetve a segítség szociális helyzettől is függ. A francia nőnek természetes az egyenjogúság, de ez nem befolyásolja a nőiességét. Viszont az érzelmes gyereknevelésre nem helyez túl nagy hangsúlyt, az én ízlésemnek túlságosan is rideg az itteni gyerekgondozás.
Statisztikák szerint a francia nő, akárcsak a francia férfi sokáig él, viszont valószínűleg igen sok gyógyszert szed élete során, köztük antidepresszánst is. A francia nő sokszor magára van utalva, ez viszont megerősítheti.
 talalt felhivas a kozelgo temati.jpg)
Saját lakókörnyezetemben (Párizs környéki multikulturális kisváros) talált felhívás a közelgő tematikus programokra(Fotó: Varró Zsófia)
Finnország
Kevés annyira meglepő és egyben nyugtalanító van egy délszaki ember számára, mint a finn nő.
Az átlagos finn nő okos, udvarias, nyelveket tud. Nehéz kiismerni, mert keveset beszél, de azt célratörően. Az érzelmeiről, vélt és valós sérelmeiről alig szól. Sokszor vegán, tudatosan táplálkozik, állatvédő, világlátott, és olykor meglepően kevéssé érdeklik azon dolgok, amelyekről úgy tanultuk, fontosak: vallás, politika, háborúk. Nem várja, hogy a férfiak a tenyerükön hordozzák őt.
A finn nő szép. Sminket alig használ, ruházata praktikus. A férfiszem nem legelhet kedvére, mert a finn nő nagyon sok ruhát hord 10 hónapon át. Fején, nyakán, alkarján és más testrészein saját maga kötötte érdekes ruhadarabok lehetnek. Lába fázós, orra kicsi, hideg. Általában szemüveget hord. Beltéren szeret jókora gyapjúzokniban járkálni.
Individualista? Igen. Már ha ez azt jelenti, hogy jó munkahelyre vágyik, utazna és néha szórakozna is. Mivel a férj is tudja, hogy mit kell otthon tenni, a finn nő néha fogja magát és elutazik pár napra.
A finn nő legbelül romantikus és értékeli a szép szavakat. Mégis, ha virágot kap, arra gondol, hogy vajon miért kapta? Mit követett el a férfi, aki ezt adta? Mivel a finn férfiak is szótlanok, a szépet tevő külföldi férfiaknak elég jó helyzeti előnye van itt. A finn nő Tinderen ismerkedik. Két sörtől felbátorodva felszedi a gyanútlan férfit, és barlangjába vonszolja…, majd reggel főz egy kávét, és ha a pali szerencsés, még fahéjas „pullát” is süt neki.
Végezetül a finn nő erős, mindig lehet rá számítani.
Magassarkúban futás finn módra(Fotó: Flickr/Vestman)
Amerikai Egyesült Államok
Nőnap. Gyerekkoromban mindig arról szólt, hogy apukám hozott nekünk hóvirágot és az iskolában is megemlékeztünk erről az eseményről. Egy kedves nap volt, amiről sosem gondolkoztam el különösképpen.
Aztán kiköltöztem Amerikába, ahol bizony nincsen nőnap. Azaz akkoriban nem volt. S bár furcsa volt, de megszoktam. Pár éve, amióta divatba jött, hogy mindennek van nemzetközi világnapja, bizony van Nemzeközi Női Világnap is. Ez annyiból áll, hogy egyesek Facebookon posztolnak egy virágot vagy egy csajos idézetet. A férfiaktól viszont nem kapsz virágot, és szerintem az iskolában sem említi meg senki. Nem egy nagy dolog. Meg hóvirág sincs itt. Nem tudom, ez baj-e vagy nem, de megszoktam. Anyák napja viszont van, és a férfiaknak is van napja, viszont gyereknap már szintén nincs.
Kanada
Hiszel a tradicionális férfi-női szerepekben? Szereted, ha nőként kinyitják neked az ajtót és előreengednek? Férfiként örömmel veszed, ha a párod vasalja az inged és gondoskodik a vacsoráról? Akkor Kanada nagyvárosaiban kihívás lesz hasonló mentalitású párt találnod.
Toronto a nemi szerepek szemponjából a világ egyik legliberálisabb városa. A nemi identitás alapján való megkülönböztetés ill. diszkrimináció törvényi tiltása folyamatban van. Ennek része az is, hogy minden állampolgár szabadon választhatja meg, hogy férfi, női, vagy semleges nemként (he, she, other) határozza meg magát. Az egyneműek házasságkötése legális, a meleg ill. nyitott kapcsolatok, házasságok teljesen elfogadottak.
Egyre nagyobb kihívás elboldogulni a témában használt megnevezések, névmások összetett világában anélkül, hogy valaki érzéseit, jogait megsértenénk. Ebből adódóan a női szerep kezd átfogalmazódni. Emellett az észak-amerikai társadalomban a nők legalább olyan erős karrier ambíciókkal rendelkeznek, mint a férfiak, ennek megfelelően a nők nagy nyomás alatt vannak, hogy egészen fiatal koruktól megállják a helyüket a versenyben.
A korántsem egyszerű összképet tovább bonyolítja, hogy a bevándorlók közül rengetegen érkeznek olyan eltérő kultúrából, ahol viszont a női szerep tradicionálisan a családon belülre terjed, elsődleges feladatként a gyereknevelést definiálva.
Ebben a rendkívül komplex, színes kulturális kaleidoszkópban természetes következmény, hogy a nagyvárosi emberek többsége saját szűk körében gyakorolja a maga által választott nézeteket és életvitelt, míg nyilvánosan elfogadó mentalitással és ítélkezés nélkül igyekszik elsuhanni a többieké mellett.
A nőket az utcán nem szokás megnézni akkor sem, ha rendkívül csinosak és szépek, hasonlóképpen a nemi identitásukat sem illik firtatni. Mindenki a maga dolgával foglalkozik, így a nagyvárosi elidegenedés jelensége teljes mértékben érzékelhető. Mindenkinek magának kell eldöntenie, milyen álláspontot képvisel ebben a kérdésben. Én mindenesetre nem sértődöm meg, ha egy férfi udvarias és előzékeny velem.
A cikket a Törley támogatta.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!