Ugyan legutóbbi írásomban már kidolgoztam egy kisebb történelem tételt Kambodzsa huszadik századi történéseiről, ám úgy gondolom, ahhoz, hogy jobban megértsük az ott történteket, egy kicsit jobban el kell mélyednünk a részletekben.
Miután a CIA 1970 márciusában elérkezettnek látta az időt, hogy az elnök távollétében Lon Nol tábornok vezetésével államcsínyt hajtson végre, megkezdte a vietnámi gerillák vélt búvóhelyeinek bombázását. Az amerikai B52-esek több ezer ember halálát okozták a vaktában ledobált bombáikkal, ezért a parasztok egy része a fővárosba menekült, másik részük pedig az egyre nagyobb erőt képviselő kommunistákhoz állt. A párizsi Sorbonne-on tanult Pol Pot (Szalot Szár) vezette kommunisták egyre nagyobb területeket vontak ellenőrzésük alá, és végül 1975. április 17-én bevonultak Phnom Penhbe.
Ki is volt Pol Pot?
Pol Pot, eredeti nevén Szaloth Szár 1925-ben született egy jómódú földbirtokos családban. Fiatal éveiben a fővárosban, Phnom Penben tanult egy szerzetesi iskolában, de 11 éves korában kénytelen volt hazaköltözni, mert nem sikerültek a vizsgái. A középiskolát 1944-ben, 19 évesen fejezte be, majd visszatért a fővárosba, ahol beiratkozott egy szakmunkásképzőbe, és ácsnak tanult. 1949-ben Párizsba ment elektrotechnikát tanulni az Ecole Française de Radio-électricitébe, ám mivel nagyjából minden vizsgáján megbukott, visszavonták az ösztöndíját és 1953-ban kénytelen volt visszatérni Kambodzsába. Hazaérkezése után csatlakozott a franciák ellen küzdő vietnami kommunistákhoz. Polgári munkáját tekintve tanár volt, földrajzot, történelmet és erkölcstant tanított egy magániskolában.
1960-tól „karrierje” felfelé ívelt: először csupán az újonnan megalakított Kambodzsai Kommunista Párt központi bizottságának tagja lett, majd 1963-ban főtitkárrá választották.
1975. április 17-én Pol Pot és a Vörös Khmerek bevonultak Phnom Penhbe. Ez volt az úgynevezett “nulladik év”, a borzalmak kezdete.
Az új államot, amely a Demokratikus Kambodzsa nevet kapta, a vezetők egy osztályok és magántulajdon nélküli társadalomként képzelték el. Pol Pot szeme előtt egy egyfajta ősközösségi alapokon nyugvó agrárius társadalom megteremtése lebegett, amelyben az emberek szinte kizárólag földművelésből élnek. Eltörölték a pénzt, a szabad piacot, a magántulajdont, módszeresen megsemmisítettek mindent, ami a városi élet része volt.
1975. április 17-én a vörös khmerek megkezdték a főváros kiürítését (pontos számok nincsenek, de nagyjából 1,5 - 2 millió embert költöztettek ki két hét alatt). A lakosságnak csupán annyit mondtak, hogy az elkövetkező napokban bombázásokra lehet számítani, így a saját biztonságuk érdekében el kell hagyniuk a várost, és ez csak átmeneti állapot (éppen ezért csomagot, személyes holmit sem vihettek magukkal). A kiköltözést felfegyverzett vörös khmer katonák irányították, tehát választási lehetőség nem nagyon volt, mindenkinek mennie kellett.
A kilakoltatásnak természetesen semmi köze nem volt a bombázásokhoz. A lakosság vidékre deportálásának igazi oka nem más volt, mint az emberek átnevelésének megkezdése. A városból kitelepítettekre kényszermunka, éhezés, és az esetek legnagyobb részében halál várt. A korábban is vidéken élők lettek a „megbízható régi emberek”, míg a kitelepítettek a „megbízhatatlan”, ezért elpusztítani szánt, felesleges „új vagy április 17-i emberek”.
„Angka” – az ország vörös khmer vezető szervezete, amelyet mindenki anyjának és apjának neveztek – mivel „kegyelmes és gondoskodó volt”, hajlandó volt megbocsátani azoknak, akik az előző rendszerben jól éltek, ám a megbocsájtásért keményen meg kellett dolgozni. Pol Pot és a vörös khmer vezetők kifejlesztettek egy"négyéves tervet", amely szerint az országos átlagos hozam hektáronként 3 tonna rizs volt.
A városokból erőszakkal kitelepített emberek útvonalai a munkatáborokba(Fotó: Mindenttu Dóri)
Míg a főváros lakossága a földeken robotolt, a vörös khmerek megnyitották az ország egyik legvéresebb börtönét, a híres S21-et. (Security office 21 - 21. számú Államvédelmi Börtön) Országszerte egyébként még legalább 150 hasonló intézmény működött, ám a leghírhedtebb mind közül ez volt.
A börtön épülete egy korábbi középiskolából lett átalakítva, (Tuol Svay Prey középiskola) mivel Angka szerint oktatásra amúgy sem volt többé szükség.
„A tanulás nem lényeges. Kizárólag a munka és a forradalom a fontos.” – szólt a bölcs vörös khmer propaganda szövege. A négy éves rémuralom alatt az iskolákat bezárták, és mészárszékekké, börtönökké vagy raktárakká alakították át őket. A képen az S21 börtön belső udvara látható(Fotó: Mindenttu Dóri)
Egyes tantermeket cellákká alakították át, máshol kínzókamrákat, vallatószobákat hoztak létre.
1975 és -79 között korra és nemre való tekintet nélkül nagyjából 17 - 20.000 ember érkezett ide (parasztok, munkások, mérnökök, orvosok, tanárok, diákok, buddhista szerzetesek, az előző rendszer hivatalnokai, nem khmer nemzetiségűek, szemüvegesek, művészek, stb.), de túlélni csupán hét embernek sikerült.
Az őrök 12 és 15 év közötti fiúk voltak, őket 6 havonta újabb kínzócsapat váltotta fel, akik – miután az előző gárda betanította őket – az elődjeiket is kötelesek voltak kivégezni.
A koholt vádakkal börtönbe szállított foglyokat először válogatott módszerekkel megkínozták (elektrosokk, vízbefojtás, körömlecsípés, szemkiszúrás, maró savak és hadd ne soroljam tovább), ezután hamis vallomástételre kényszerítettek őket, majd a várostól nagyjából 15 kilométerre fekvő „gyilkos mezőkre” szállították, ahol kivégzés várt rájuk.
(A börtönbe szállítottakról egyenként fénykép és részletes dokumentáció készült, melyeket a Pol Pot rendszer összeomlása után nemes egyszerűséggel otthagytak az épületekben, így ezeket a történéseket utólag igencsak nehéz lenne tagadni…)
A gyilkos mezők
Kambodzsában számtalan gyilkos mező létezik, sok közülük a mai napig feltáratlan. Az egyik lehírhedtebb a fővárostól nagyjából 15 kilométerre elterülő Choeung Ek.
 es gyilkos mezok (piros) az egykori demokratikus kambodzsa teruleten.jpg)
Ezek a „mezők” az ideszállítottak (korra és nemre való tekintet nélkül nők, gyerekek, csecsemők, idősek) tömeges kivégzésére szolgáltak. A vörös khmerek ideológiája szerint az „árulókra” kár lett volna golyót pazarolni, így általában puszta kézzel végeztek az áldozatokkal.
Egy a számtalan tömegsír közül(Fotó: Mindenttu Dóri)
A Choeung Ekben található hírhedt „gyilkos mező” egyébként 1988 óta múzeumként működik. A képeket a belépőjegy mellé kapott prospektusról fotóztam.
1979. január 7-én a Vietnám hadsereg bevonult Phnom Penhbe, és ezzel véget vetett a négy éven át tartó rémuralomnak.
(Kiegészítés: A vietnámiak bevonulása után az ENSZ Pol Pot rezsimjét továbbra is, mint az ország legitim kormánya ismerte el, így azok még a népirtást követően 15 évig megtarthatták helyüket az ENSZ-ben.)
Pol Pot (aki egyébként helikopterrel menekült el a fővárosból) kénytelen volt visszavonulni az ország nyugati, Thaifölddel határos erdős vidékére, ahol a területet továbbra is uralma alatt tartotta, sőt gyakran támadásokat indított a vietnamiak által felügyelt Kambodzsa ellen.
A Kambodzsai Népköztársaság távollétében halálra ítélte népirtásért. 1997-ben vették őrizetbe és egy kirakatper keretében elítélték. Pol Pot élete hátralevő részét „házi őrizetben” töltötte családja és unokái körében. Önnön ártatlansága mellett haláláig kitartott.
Azt hiszem itt említést kell tennem egy másik kulcsfiguráról is. Kang Kek Iew , azaz közismertebb nevén „Duch”, a vörös khmerek belbiztonsági vezetője és az S21-es börtön felügyelője volt. Ő rendelte el a gyermekek/csecsemők kivégzését, mivel úgy vélte, ha felnőnek, potenciális veszélyforrássá válhatnak, ha esetleg megpróbálnak bosszút állni szüleik haláláért. Becslések szerint nagyjából 12-14.000 ember halála szárad a lelkén.
Egy a számtalan tömegsír közül(Fotó: Mindenttu Dóri)
A vietnámiak bevonulásakor Thaiföldre menekült, 1991-ben visszatért Kambodzsába, ahol tanárként (!!!!) kezdett ismét dolgozni. Kiléte 1999-ben lepleződött le, ekkor bíróság elé állították emberiesség ellen elkövetett bűnökkel és népirtással vádolva. Ő jelenleg is életfogytiglani börtönbüntetését tölti.
1997-ben (miután végre az ENSZ is felébredt édes álmából) Kambodzsában megalapították az ECCC nevű szervezetet (The Extraordinary Chambers in the Courts of Cambodia) melynek feladata a háborús bűnösök felkutatása és elítélése.
Ha valakit érdekel, bővebb információt ITT találhat.
Az információk és évszámok jelentős részét erről a weblapról, a Wikipédiáról illetve a saját, helyszínen készített jegyzeteimből vettem.
Miért is írtam erről egy ilyen hosszú bejegyzést? Miért is fontos ez?
Nos, véleményem szerint azért, mert kevesen és keveset tudunk róla. Az iskolai tananyagban nincs benne, hiszen egy Magyarországtól távol eső, kicsi és kevésbé ismert országban történt. Ami történt megtörtént, én ezen segíteni sajnos már nem tudok, csupán annyit tehetek, hogy elmesélem másoknak is, amit ott láttam és tapasztaltam. Minél több ember tud róla, annál nehezebben merül feledésbe. Soha többé ilyet!
(Kiemelt kép: Flickr/Max R – Szerzetes a hírhedt S21 börtönnél.)
A sorozat további részei:
Kalandok Kambodzsában - Összes
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Mindenttu Dóri
Bajnóczi Dóra
