Ősi templomváros Kambodzsában

Számtalan kávé és sör melletti tervezgetéssel töltött óra után indultam el februárban a délkelet-ázsiai körutamon. Két hónap hosszú időnek tűnik, de mégsem az, ha egy olyan területet készülsz felfedezni, ami annyira bővelkedik látnivalókban, mint Ázsia.

Egy dologban már a kezdetektől biztos voltam: Kambodzsába el kell jutnom, hogy Angkor Wat többé ne csak egy emlékezetes kép legyen a Világ Száz Csodája oldalairól. De az az igazság, hogy mindegy, mennyit lapozgattad gyerekkorodban a nagy kék könyvet, és képzelted el, hogy majd egyszer nekiindulsz a világnak, és szépen sorban mindegyik csodát kipipálod a listádról. Mindegy, hogy hány képet nézegettél indulás előtt arról, hogy milyen amikor a templom tornyai felett felkel a nap, mert semmi nem készít fel igazából a pillanatra, amikor saját szemeddel látod meg Bayon mindent tudó arcait. És az, hogy ehhez a saját erőddel kellett elhajtanod a biciklit – csak még hozzátesz a különleges élményhez.

A Khmer Birodalom fővárosának gazdagsága a maga idején felülmúlta Európa nagyvárosaiét(Fotó: Bajnóczi Dóra)

Két keréken Kambodzsában(Fotó: Bajnóczi Dóra)

De mi is Angkor tulajdonképpen?

Angkorról csak nagy számokban lehet beszélni: a Khmer Birodalom egykori fővárosa több embernek adott otthont fénykorában, mint bármelyik hasonló státuszú európai város, és itt foglal helyet a világ legnagyobb vallási célú építménye: Angkor Wat is. A városban természetesen eredetileg nemcsak templomok és szentélyek kaptak helyet, de csak ezeket az épületeket építették időtálló kőből, a paloták és lakóházak az idő során megsemmisültek, így Angkor mára egy óriási területet elfoglaló hindu és buddhista templomvárossá vált.

Kambodzsa történelme miatt Angkor látogatása csak a kilencvenes évek elején kezdődhetett meg, de ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy az 1992-ben a Világörökség részévé nyilvánított park Délkelet-Ázsia egyik legfontosabb turistalátványosságává váljon, és Siem Reap bejárathoz közeli részét elárasszák a luxusszállodák. A belváros igazi hátizsákos paradicsom, tele éttermekkel, kocsmákkal és olcsó szállásokkal, de ha kíváncsiak vagyunk, hogy milyen ahova még nem jutott el a turizmus, akkor a város külső pontjaira kell merészkednünk.

Tha Prom - a fákkal benőtt szentélyek között forgatták a Tomb Raidert(Fotó: Bajnóczi Dóra)

A park és a templomok

A park hihetetlenül nagy: majdnem 200 négyzetkilométeren terül el, ezért a felfedezése még egy hét alatt is nagy kihívás. Nem is szabad túl sok állomást belekényszeríteni egy napba, jobb egy-egy templomot hosszabb ideig felderíteni. Néhány helyen olvashatjuk, hogy egy idő után „kiéghetünk”, és unalmassá válhat a rengeteg vallásos épület látványa: ez természetesen hülyeség. Minden egyes állomás más miatt különleges, néhány templom teljes szimbiózisban él a természettel, mások a faragványok miatt felejtetetlenek.  A két leginkább látogatott útvonal nagyjából lefedi a legfontosabb látnivalókat, azonban ha egy kis magányra vágyunk, akkor érdemes letérni a kitaposott útról, így igazán magunkénak érezhetünk néhány kisebb, elhagyatott romot. A turisták hadától úgy is megmenekülhetünk, ha óvatosan felmászunk a létrával ellátott romok tetejére. A csend és a kilátás egyszerre igazán lélegzetelállító tud lenni.

Prasat Kavan temploma(Fotó: Bajnóczi Dóra)

Bayon egyik arca(Fotó: Bajnóczi Dóra)

Gyalog természetesen képtelenség a terület felfedezése (hacsak nincsenek szabad hónapjaink és külön engedélyünk, hogy az éjszakákat a parkban tölthessük egy függőágyban). A lábainkat többféleképpen is megkímélhetjük: a legkényelmesebbek az autós-buszos túrák, de ezek egyben a legszemélytelenebbek is, a megadott idő elteltével már terelnek is vissza a bérelt járműbe, így semmi szabadságunk nincsen. Ha csak kilépünk az utcára Siem Reapben, minden oldalról tízesével jönnek az ajánlatok tuk-tuk sofőröktől. A motor hátuljára erősített"hintó" része a kelet-ázsiai élménynek, és a lelkes vezetők rögtön idegenvezetővé is változnak, és segítenek megtalálni az elhagyottabb részeket is. Mi mégis a bicikli mellett döntöttünk.

A majommaffia egyik tagja épp a vizemet lopja(Fotó: Bajnóczi Dóra)

...de a biciklit nem adom(Fotó: Bajnóczi Dóra)

Minden utcasarkon találhatunk egy kölcsönzőt, ahol kétféle kerékpár közül választhatunk: az öt dolláros mountain bike gyors, de elég kényelmetlen, egy teljes nap tekerés után alig bírtam leülni, hogy este megigyam a jól megérdemelt kókuszomat. Két dollárért viszont már kaphatunk városi biciklit, ami kényelmes, az elülső kosárban elfér a hátizsákunk, és lassan, de biztosan végighajthatunk vele egy egész napot. Ha a bámészkodásban elveszítjük az időérzékünket, és azt vesszük észre, hogy hirtelen ránk sötétedett, nem baj, hiszen egy tuk-tuk elbír két biciklit és két utast, és nem kell azon aggódnunk, hogy hogy jutunk vissza este fáradtan a szállásunkra az őrült forgalomban. Ma sem döntenék más jármű mellett: biciklivel és térképpel könnyedén és olcsón eljuthatunk bárhova, és egy-egy hosszabb üresjárat után mindenért kárpótol az érzés, ahogy felbukkan a következő épület a fák lombjai között. 

(Fotó: Bajnóczi Dóra)

Bayon egy másik arca(Fotó: Bajnóczi Dóra)

Eleinte idegesen szorongattam a biciklim kormányát, hiszen nincs sok tapasztalatom városi forgalomban biciklizésben, és ha a kambodzsai közlekedéssel kapcsolatban igazán hatásvadász akarnék lenni, akkor rekedt akciófilmszínész hangon azt mondanám: itt az egyetlen szabály, hogy nincsenek szabályok. És nem hazudnék, itt tényleg minden oldalról számíthatunk motorra, biciklire, buszra vagy tuk-tukra, és az eddig eltöltött tíz nap alatt kettőnél több közlekedési lámpával nem találkoztam. Az aggodalmaim azonban alaptalannak bizonyultak, hiszen a rendszer valahogy mégis működik: a ritmust nagyon könnyű felvenni, egyetlen balesetnek sem voltam szemtanúja, és a városból kiérve már csak a helyi majommaffia lassítja a forgalmat.

Angkor Wat(Fotó: Bajnóczi Dóra)

Néhány jó tanács, hogy semmi ne ronthassa el az utat

Kambodzsa malária zóna ezért nagyon óvatosnak kell lenni. A legjobb védekezés a megelőzés: fürdesd meg magad minden nap szúnyogriasztóban, így elkerülheted a kellemetlen csípéseket, és a malária elleni tablettákat sem kell szedned, amitől csak rosszul leszel.

Ha olyan szerencsés vagy, hogy megadatik, hogy a saját szemeddel láthatod Angkort, légy tisztelettel a hely iránt. Kambodzsa nem a pucérkodás országa, és a helyiek nem nézik jó szemmel az"aligsemmiben" flangáló külföldieket. A falatnyi rövidnadrágot és az ujjatlan topokat tartogasd a tengerpartra – még a legforróbban tűző napot is ki lehet bírni egy lenge hosszúnadrágban és pólóban.

Mindig legyen nálad elég víz, főleg, ha biciklivel vágsz neki az útnak. A kiszáradás nem kellemes, de szerencsére a legforgalmasabb pontokon mindig vehetsz magadnak vizet vagy kókuszt. Az árusok elsőre elég rámenősnek tűnhetnek, de ha belegondolsz: te éppen nyaralsz, nekik viszont egész évben ebből kell megélniük, ezért legyél türelmes, egy mosollyal mindent sokkal egyszerűbb visszautasítani.

A cikk eredetileg a check-in blogon jelent meg, ahova vendégszerzőként írok.