Ünnepeljük felfedezőnket, Kolumbuszt, a szadista tömeggyilkost!

Sok furcsaságot megéltem már itt Amerikában, de van egy, ami talán túl tesz mindenen. De az is meglehet, hogy csak beleilleszkedik egy már újnak sem mondható, ultra-liberális amerikai szemlélet generálta politikai trendbe, ami az elmúlt pár esztendőben hihetetlen gyorsasággal söpört végig az országon. Hogy melyik a kettő közül, azt rád bízom, remélve, hogy ez az írás közelebb visz majd a válaszhoz. De miről is van szó?

Az ihletet ehhez a szösszenethez egy látszólag semmitmondó, ám kicsit bizarr hír adta még tavaly, miszerint Seattle város tanácsa, hosszas testületi vitát követően a “Kolumbusz Napot” (Columbus Day) – ami egyébként egyike a kevés számú amerikai szövetségi ünnepeknek és munkaszüneti napoknak – “Bennszülöttek Napjává” (Indigenous Peoples’ Day) nyilvánította. A cikkből az is kiderült, hogy ezzel a döntéssel az esős nyugati parti város nincs egyedül, de ne szaladjunk ennyire a dolgok elébe, először is lássuk mi a bajuk egyes amerikaiaknak szegény szerencsétlen Kolumbusz Kristóffal, aki egyébként nem mellesleg éppen felfedezte őket. Vajon hálátlanok lennének, vagy netán tiszteletlenek? 

Az átlag jenki állampolgár (megkockáztatom minden átlagos földi halandó) Kolumbuszt bátor, nemeslelkű felfedezőként tartja számon. A történelemkönyvek szerint ő bizonyította be, hogy a föld igenis gömbölyű és nem utolsósorban neki tulajdonítják az amerikai kontinens felfedezését is. Ez utóbbiról azért azóta már tudjuk, hogy nem igaz, mert a vikingek már közel ötszáz évvel Kolumbusz előtt partra szálltak a mai Kanada területén, csak szegény varégeknek harmat gyenge marketingesük volt, így ez a dicsőség megmaradt a genovai tengerésznek. (Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a viking krónikák – és egyes történészek – szerint a varégokkal egy magyar is járt Amerikában 992 körül, tehát még az is meglehet, hogy mi magyarok is hamarabb léptünk az Újvilág földjére Kolumbusznál.) 

Visszatérve, az átlag amerikai megítélésével szemben, egyes ultra-liberális eszmét képviselő többnyire politikai érdekcsoportok, történészek, indiánok, illetve azok, akiknek még indián vér csorog ereikben, sőt még egyes afroamerikai közösségek viszont nem egészen ilyen pozitív emlékképet őriznek Kolumbuszról, hanem egy teljesen másat. Egy sokkal negatívabbat.

Tegyük hozzá, valószínűleg ők járnak közelebb az igazsághoz, bár erről a történelemórákon sem mi, sem pedig az amerikaiak nem tanultak. Sőt, voltak olyan – főleg itteni történészek –, akik tudták az igazságot, csak éppen inkább jobbnak látták nem megbolygatni a becsben tartott hazai kontinenst felfedező és európai civilizációt elhozó ember emlékét. És pont ez a kiváltó oka a korábban említett seattle-i hírnek is. De vajon miért haragudnak egyes jenkik erre az eddig sokak által köztiszteletben tartott keresztény történelmi figurára?

Nos, szerintük először is Kolumbuszt nem Amerika felfedezése, hanem a hódítás és az arany fűtötte, mint megannyi más akkori tengerészt. (Állítólag első kérdése is az volt az indiánokhoz, hogy van-e aranyuk.) Az aranyért indult útra. Ezért próbált új utat keresni India felé és gyakorlatilag teljesen véletlenül kötött ki a Karibi szigeteknél. Ezzel még nincs is semmi gond, hisz nem ő volt az egyetlen a történelemben, akinek a véletlen hozta meg a hírnevet. A gyarmatosítás sem jelent automatikusan rossz indítékot, hisz abban a korban nem lehetett csak úgy hobbiból hajóra szállni egy legénységgel és földrészeket felfedezni hétvégenként. Ennyire nem lehetnek naivak az amerikaiak, ugye? De akkor mi nem OKAY, Kristóffal?

(Fotó: Xomiele)

Kolumbusz legnagyobb bűnének a bennszülöttekkel való kegyetlen bánásmódot tartják, sőt az ő számlájára írják az amerikai őslakos népesség majdnem teljes felszámolását, mi több még a rabszolgatartás intézményesítését is. Ugyanis már az első partraszállás után tíz helyi lakost foglyul ejtett, majd amikor másodszorra visszatért Amerikába, ezúttal 500 rabot vitt magával az Óhazába.  A lukajokat (helyi indiánok) brutális módszerekkel megkínoztatta, megcsonkíttatta, mert azok nem voltak hajlandók odaadni élelmüket és aranyaikat. Amikor a bennszülöttek fellázadtak és szembeszegültek, ő lemészároltatta őket és a korabeli feljegyzések szerint a még élő indiánokat a kutyákkal marcangoltatta szét.  Nem lehet tudni, hogy igaz, vagy csak legenda, de állítólag igen brutális módszerekkel „ösztönözte” az elfogott indiánokat, hogy azok minél több aranyat hozzanak neki és embereinek. Aki nem hozta az elvárt “aranykvótát”, annak levágatta a kezét, nem teketóriázott.

Ezek az emberek azt sem felejtik el neki, hogy közvetlen beosztottjait kiskorú rabszolga szexcselédekkel jutalmazta. Mi több, a himlőt is neki köszönheti az Újvilág, ami a többi más szintén általa “exportált” járvánnyal az évek során igen megtizedelte a bennszülötteket. Olyannyira, hogy a partraszállását követő ötven évben állítólag több millió bennszülött vesztette életét. És ha ez nem elég a róla kialakult pozitív kép lerombolásához, akkor itt van még egy nemes tett. A cukornád felfedezését követően egyből rabszolgasorba fogta a helyieket, akiket miután megszöktek vagy megöltek, Afrikából behajóztatott rabszolgákkal pótolta. Természetesen a rabszolgákkal való bánásmódot is ő tökéletesítette: bilincs, ostor, kard és más kínzószerszámot is ő honosított meg.

Szép kis karrier! Leegyszerűsítve és sarkítva a tényállást, ezen csoportok szerint Kolumbusz nem egy ünnepelni való hős, hanem egy véletlen szülte hitvány szadista, tömeggyilkos és szexrabszolga kereskedő, aki mellesleg hódító imperialistaként kereste kenyerét. Drámai nézőpontkülönbség, az biztos. Legalábbis egyes amerikaiak szemében, akik a fentiekből adódóan természetellenesnek és igazságtalannak tartják, hogy egy ilyen gazfickóról megemlékezzenek, nemhogy még egy nemzeti ünnepet is elnevezzenek róla. Ez utóbbihoz azt is be kell vallani, hogy ahhoz, hogy a napot szövetségi ünneppé nyilvánítsák, kellett azért egy nagyon erős New York-i olasz-katolikus lobbi. Ez a keresztény csoport komolyan támogatta Franklin Rooseveltet akkor, amikor az még New York állam kormányzója volt. És láss csodát Roosevelt elnök 1934-ben nemzeti ünneppé nyilvánította a Kolumbusz Napot, amit egy ideig október 12-én, majd később minden október második hétfőjén ünnepeltek és ünnepelnek ma is országszerte.

Felvonulás New Yorkban(Fotó: Flickr/Marine Corps)

Már ahol ünneplik. Merthogy, a korábban részletezett okok miatt, van ahol csak nagyon pianóban emlékeznek meg a napról és van néhány állam (Alaszka, Hawaii, Oregon és Dél Dakota), ahol vagy nem is akarnak hallani róla vagy éppen mást ünnepelnek ekkor. És, mint ez a seattle-i példából is kiderül, a Kolumbusz napi ünnepség megtartásának kérdése és annak formája már nem csak állami, hanem helyi szinten is egyre gyakrabban jelentkezik. Évről évre, szép lassan növekszik azoknak a városoknak a száma, melyek köszönik szépen, de nem kérnek a Columbus Day ünnepléséből és inkább a bennszülötteknek állítanak emléket ugyanezen a napon.

Pedig a Columbus Day parádé egy igen látványos esemény egy sor főleg keleti parti városban. Az Ohio-beli Columbus városban ez a felvonulás például az év egyik fénypontja volt egészen 2003-ig, amikor is törölték a városi ünnepségek listájáról. Túl nagy politika nyomás nehezedett a városatyákra és inkább jobbnak látták nem ujjat húzni a szaporodó számú ünnepet ellenző érdekcsoporttal. Seattle tehát csak a legújabb és nem az egyetlen város, ahol a gyarló olasz helyett inkább az őshonos indiánoknak állítanak emléket azzal, hogy átkeresztelték az ünnepet Bennszülöttek Napjának.

(Fotó: Flickr/brent)

De vajon egyedi-e ez az eset ezzel a szerencsétlen Kolumbusz Nappal? Szerintem nem. Véleményem szerint a Kolumbusz Nap körüli polémia egy már lassan több mint egy évtizede kialakult ultra-liberális trendbe illeszkedik, annak logikus része. Van aki ezt a “mozgalmat” összefüggésbe hozza a politikailag korrekt alias “politically correct” jelenséggel is. Ez utóbbiban nem vagyok biztos, de abban igen, hogy az egyenlőség és szabadság – ironikus módon a szabadság hazájában – teljesen új értelmezést kapott az utóbbi évtizedben. Eddig Amerika csak a jelenre illetve a jövőre előrevetítve értelmezte a szabadságot és az egyenlőséget. Ezzel szemben most ezen ultra-liberális felfogás szerint, az egyenjogúságot és szabadságot immáron a múltra, és a történelemre is vonatkoztatni kell méghozzá visszamenőleg függetlenül attól, hogy azt már megváltoztatni képtelenség. Ez a mozgató rugója még megannyi, nem is olyan régi kezdeményezésnek, mint például a “redskins” (rézbőrűek) név/jelző eltörlésére indított mozgalom, aminek egyik legnagyobb potenciális és ártatlan áldozata a Washington Redskins nevű amerikai focicsapat. De ugyanide sorolandó a pénzérmékről és bankjegyekről az “IN GOD WE TRUST” felirat eltüntetését követelő petíció is. És végül, de nem utolsósorban ide tartozik szerintem az is, hogy a médiában és közhelyeken például már nem lehet vagy éppen nem illik “Boldog Karácsonyt” kívánni az amerikaiaknak. Helyette ott van a politikailag korrekt vagy másképpen fogalmazva senkit sem sértő semleges “Happy Holidays”.

Innen már csak egy ugrás, és nemsokára Tavaszi Nyuszi lesz az Easter Bunny-ból, Bennszülött Nyárrá válik az Indian Summer sőt talán még az is meglehet, hogy újra írjuk a történelmi dátumokat a Before Christ (B.C.) miatt. 

Rapalloban(Fotó: Wikimedia Commons/Twice25 & Rinina25)

A cikk PrehryFarkas blogján is elérhető.