Cork, nélküled nem ment volna

Pont egy éve, hogy a világ a feje tetejére állt. Nem fogok nosztalgiázni arról, hogy milyen volt a Covid előtt, mert nekem nem volt jobb, mint most. Az egész nézőpont kérdése, ha engem kérdezel. 

Tudom, most sokan nem értenek velem egyet, de van abban valami megnyugtató, hogy elcsendesült a világ. Kivéve a szomszéd asztalos autója, amire minden reggel felébredek, de már hiányozna, ha nem hallanám a kilyukadt kipufogó hangját. Vagy ha nem találkoznék a kedvenc postásommal minden reggel, akinek karácsony idején otthonról küldött szaloncukorral tömtem a zsebét. Vicces, hogy azóta egy csomagom sem kötött ki a szomszédnál!

Azért persze nekem is vannak mélypontjaim, nem is kevés. Ahogy itt ülök és írom ezeket a sorokat, kinn dúl a szélvihar , miközben arra gondolok: bárcsak nyár lenne már. Ugyanis a tavaly nyár mindennek ellenére igencsak jóra sikeredett!

Az úgy kezdődött, hogy egy május végi reggelen rádöbbentem: itt a nyár! Ezalatt azt értsd, hogy napok óta nem esett az eső, és kb. 20 fok lehetett. Az igenis nyár! A reggeli kávémat iszogattam, a lakótársaim meg aludtak, mikor is a Google Térképet felcsapva megterveztem, hogy milyen isten háta mögötti utakon tudnánk eljutni az óceánhoz anélkül, hogy elkapnának a rendőrök. Felébresztettem a lakótársaimat és bejelentettem: “Mi ma reggel úszni fogunk az óceánban, bárki bármit mond! Keljetek fel!” Gyors reggeli, kávé, táskába mehet a törölköző, túracipő fel, fürdőruha nem kell, irány Nohoval Cove!

Nohoval Corktól nagyjából 25 kilométerre délre található. A kis település népszerű a helyiek és a turisták körében egyaránt, bár se kocsma, se kisbolt nincsen. Ha jól emlékszem 2019-ben bezárt. Viszont annál sokkal érdekesebb maga az öböl, ami annyira vonzza az embereket - köztük engem is. 

Jó időben sokan járnak le ide csobbanni az óceánban, viszont amellett még lehetőség van kicsit túrázni is. Igaz, nem hosszú, viszont annál látványosabb kitaposott úton lehet bejárni az öblöt körülvevő sziklákat. Mi is így tettünk, aztán egy óra tűző napon sétálás után úgy döntöttünk, megmártózunk kicsit. Senki nem volt a közelben, így szerencsére az otthon hagyott fürdőruha sem hiányzott. Az óceán nyilván hideg volt az én kis magyar testemnek, de a hatalmas sziklákon gyorsan felmelegedtem, majd jól meg is éheztem. Szóval összepakoltuk a cuccainkat és hazajöttünk, ugyanúgy hátsó utakon, hogy a rendőrök ne kapjanak el minket. 

Nohoval Cove Hegedüs Martina

Sikeres utunk után szerencsére enyhítettek a korlátozásokon, és megyén belül már mozoghattunk. Minek is hagynánk el Cork megyét? Corknál nincs is szebb, pláne nem a következő kirándulásunk célpontjánál. A kedvenc helyem, ahova mindig ellátogatok, amikor ki akarom szellőztetni a fejem: Gougane Barra.

Gougane Barrának igazi történelme van: a VI. században Saint Finnbar egy kolostort épített a tó közepén található kis szigetre, igaz ennek már nyoma sincs, de a szigeten található romok és a kis kápolna sokakat vonz a nemzeti parkba.

Ami engem igazán vonz, az a tavat körülvevő 138 hektárnyi erdő és a hegység, ahonnan a Lee folyó is fakad. A 10 kilométer hosszú túraútvonalon eddig minden alkalommal bőrig áztam, de ez egyszer sem hatott meg, mert maga a természet és a hegyek látványa elfeledteti velem, hogy a cipőmben álló vízből egy újabb folyót lehetne fakasztani.

Gougane Barra Nemzeti Park Hegedüs Martina

A következő utunk céljára már őszintén szólva nem emlékszem. Lakótársammal csak autóba ültünk, betettük az egyetlen Hozier-CD-t, amit mindketten vállalhatónak találtunk - nyilván a Now 90s Dance CD-vel felváltva -, eljutottunk a nem is olyan messze található Garrettstown Beach-re. Sétáltunk egy jót, kibeszéltük az élet nagy kérdéseit, majd úton hazafelé bedobtunk egy nagy adag fish & chipset Kinsale-ben, ahol rendszeresen harcolok a sirályokkal, hogy ne lopják ki a kezemből a sült krumplit. Már-már a Blaha Lujza téri galambok bátorságára emlékeztetnek ezek a szemtelen tengeri madarak. 

Garretstown Beach Hegedüs Martina

Garretstown Beach Hegedüs Martina

Nem kellett sok hétnek eltelnie ahhoz, hogy úgy érezzük: újabb kalandra van szükségünk. Ezúttal egy megyén kívüli célpontra esett a választásunk. Ugyanúgy, ahogy eddig is, korán reggel felkeltünk, gyors reggeli, kávé mehet a termoszba, banán a hátizsákba, Hozier a CD-lejátszóba és irány a Killarney Nemzeti Park!

Killarney az ország délnyugati részén található, Kerry megyében. A Cliffs of Moher után valószínűleg a legnépszerűbb turistacélpont az országban. Mire odaértünk két és félszer végighallgattuk a Hozier-albumot, de ennek ellenére nagy kedvvel vágtunk neki a parknak. Nem meglepő módon tele volt a hely, de szerencsére amint elhagyod a Muckross Házat, eloszlik a tömeg. A parkban rengeteg a látnivaló, annyi, hogy még egy utat idén nyáron mindenképp megejtünk, mert nem volt alkalmunk bejárni az egészet. A tó körüli túraösvényre esett a választásunk, ahol megtaláltuk a fák mögött rejtőzködő Rosie’s Beach-t, ahol szintén csobbantunk egyet.

Rosie’s Beach Hegedüs Martina

Nyilván sikerült ebbe a tóba is beleesnem, ez a kép pár perccel utána készült. Szerencsére addigra már beruháztam egy pár túracipőre, szóval meg sem kottyant. 

Muckross Lake Hegedüs Martina

Egy pár hét szünet következett ezután, lakótársam visszamehetett dolgozni, én meg sikeresen hazaszöktem egy hétre Magyarországra. Nincs is jobb az augusztusi nyárnál a Velencei-tónál, ahol az Írországhoz akklimatizálódott testem a 32 fokos napon szénné ég, de csak azért sem megyek az árnyékba, hiszen fel kell készülnöm az ír télre.

Szerencsére azért az a tél nem köszöntött be olyan gyorsan. Időközben új munkát is kaptam szóval úgy döntöttünk, hogy ünneplés gyanánt újra nekivágunk egy túrának, ezúttal kelet felé indultunk.

Ballycotton egy apró halászfalu, kb. 40 kilométerre Corktól. Nagyon szeretem, ahogy a kikötőből látni lehet a kis szigeten található világítótornyot, ami a Covid ideje előtt látogatható volt. Bár nem azért vezettünk 40 kilométert, hogy egy már nem működő világítótornyot nézegessünk, hanem azért, mert itt is szerencsére található egy majdnem 8 kilométer hosszú túraösvény a sziklák tetején. Ballycottontól Ballyandreenig tudsz sétálni (majd vissza), kényelmes cipő elengedhetetlen a sziklák és a szűk ösvény miatt, de a látványért teljesen megéri.

Ballycotton Cliff Walk Hegedüs Martina

A következő utunk volt talán a legérdekesebb. Mire odaértünk, háromszor végighallgattuk a Hozier-CD-t. Egy idő után már az alapján mértük az időt, hogy hányszor szólal meg a Take Me To Church.

Észak-nyugat felé vettük az irányt, ugyanis úgy hallottam, hogy Corkban igenis van egy vízesés! Kalandos volt megtalálni. Igazság szerint ennél kisebb vízesést még nem láttam, bár lehet, hogy két izlandi út után túl nagyok voltak az elvárásaim. De azért megérte.

A Ballard-vízesés Tipperary megye közelében található. Itt is hasonlóan a korábbi helyekhez, egy kb. 6 kilométeres ösvényt kellett szó szerint megmásznunk ahhoz, hogy elérkezzünk a túra fénypontjához. Úton odafelé összefutottunk egy ír házaspárral, akik előre szóltak, hogy ne legyenek nagyok az elvárásaim, ők csalódtak. Én nem! Minden vízesés számít, még a legkisebbek is! Arról nem beszélve, hogy milyen csodálatos erdő vette körül.

Az erdő... Hegedüs MartinaÉs a vízesés Hegedűs Martina

A 2020-as év utolsó túrája volt életem egyik legspontánabb napja. Egyik reggel kicsit szomorkásan felébredve megkérdeztem a lakótársamat, hogy elmegyünk-e sétálni, aminek az lett a vége, hogy a Kilcrea-kastély romjait érintve levezettünk az Inchidoney Beach-ig, majd úton hazafelé, ahogy mindig, amikor a környéken járunk, megálltunk egy nagy adag fish & chipsre Kinsale-ben. Aznap nagyjából 120 kilométert vezettünk, még Hoziert is meguntuk és a klasszikus zenét játszó Lyric FM-re esett a választásunk, de az őszi napsütés és a spontán döntések sorozata tette olyan felejthetetlenné ezt a napot. Tökéletes zárása volt a 2020-as kalandoknak.

Kilcrea Hegedüs Martina

Inchidoney Beach Hegedüs Martina

Hiányzik a nyár, a szabadság, a jó idő. Hiányzik Budapest, a Velencei-tó és a Balaton, de türelmes vagyok. December óta be vagyunk zárva, a várost sem hagyhatjuk el, de tartjuk egymásban a lelket. Van, hogy Gyűrűk ura-maratont tartunk vagy éppen az egész hétvégét olvasással töltjük. Van, hogy azon agyalok, kit fizessek le, csak hogy kiszabadulhassak a városból. Máskor pedig hálásnak érzem magam, mert lehetne sokkal, de sokkal rosszabb is. Arról nem is beszélve, hogy megkarcolódott a Hozier-CD (szerintem nem a véletlen műve...) szóval az idei nyárra fel kell frissítenem a zenei repertoárt.

PS.: Ha valaki tudja, hogyan juthatnék el Wicklow-ig anélkül, hogy elkapnának a rendőrök, nyugodtan írjon rám!