Külföldre érkezéskor laikusként hallgatsz, nézelődsz, megfigyelsz, majd kis idő elteltével rutinosként véleményt alkotsz az adott ország lakóinak átlagos szokásairól, kedvteléseiről és mániáiról. Na most, ha a dánok hétköznapi életét akarjuk kivesézni, ámbár kicsit felületes, de helytálló jellemzés képpen kijelenthető, hogy imádják a sört és a gyorskaját, hobbiképpen közkedvelt a kocogás és a kerékpározás akár hóban, szélben, esőben és emellett mániákus zászlólobogtatók.
Dániai pályafutásom első heteiben, valahogy rögtön szemet szúrt ez a szokatlan rigolya. Nemzeti zászló itt, nemzeti zászló ott, olyan helyeken is, ahol nem számítana rá az ember. Már-már bizarrnak tűnt ez a lobogó-rögeszme, míg végre kérdések sorozata után erről is sikerült állást foglalni. A dánok köszönik szépen, aggodalomra semmi ok, ők igenis a lehető legmeghittebb kapcsolatot ápolják a Dannebrog-val (merthogy a tárgynak még saját neve is van), melyet normális szituációban ember és zászló között el lehet képzelni.
A Dannebrog (jelentése: a dánok ruhája) már elérte a matuzsálemi kort, sőt, talán még annál is többet, így elnyervén a világ legrégebbi, a mai napig használatban lévő nemzeti zászlónak járó megtisztelő titulust. Talán ez is az oka annak, hogy a dánok pozitív megszállottsággal használnak ki minden lehetséges alkalmat a zászlólobogtatásra. Családi és baráti körön belüli szülinapok mellett, őfelsége II. Margit és a királyi család tagjainak születésnapján is kifeszítik a lobogót, emellett évfordulókon, nemzeti ünnepeken, fesztiválokon és különböző kulturális parádékon is találkozhatsz a kiemelkedő respektet élvező Dannebrog-val.
Részemről a közvetlen találkozás születésnapom alkalmából teljesedett be, amikor is a lelkes skandináv kolleginák piros-fehér zászlóáradattal fogadtak, úgy reggel nyolc óra környékén. Őszintén, nagyon korai, de kellemes meglepetés volt. Konkrétan a szőnyegtől az íróasztalom minden négyzetmilliméteréig a Dannebrog díszelgett különböző méretekben és formákban, az iroda pedig inkább hasonlított egy patrióta babazsúr helyszínére, mintsem egy diszkrét munkahelyre.
Az ünnepi fogadtatással megdöbbentő, mégis rendkívüli hatást gyakorolt rám, hiszen életemben először vettek körül olyan emberek ezen a jeles napon, akik hétköznapjaikban ekkora szerepet és jelentőséget tulajdonítanak nemzetük legfőbb szimbólumának, és ennek az élménynek engem is részesévé tettek. Valljuk be, kevesünknek jut eszébe, hogy egy szóban forgó idilli eseményen kiaggassuk a nemzeti zászlót bárhova, bármilyen kivitelezésben.
Abban az esetben is elég valószínű, hogy az ember belebotlik a Dannebrog-ba, ha turistaként jár Dániában. Például, ha véletlenszerűen belecsöppensz egy városi banzájba, ne lepődj meg, ha egy magas, vékony, szöszi-möszi rendíthetetlen hazaszeretetének és néhány legurított Carslbergnek köszönhetően nyakadba erőszakol egy zászlócskákkal teleaggatott ékességet. Akkor sem kell megilletődni, ha ilyen alkalmakkor a tömegközlekedés kicsit becsavarodik és Dannebrog-ok tucatja ragad a popódra, ha helyet szeretnél foglalni az utazás alatt, akár a buszon vagy vonaton. Semmi gond, ez így normális! Diplomatikusan lekapkodod az ingyen kapott szuveníreket és folytatódhat a feltérképezés.
Viszont, ha a kis ország lakójaként zászlólobogtatáson töröd a fejed, akkor három fontos dolgot mindenképpen érdemes megjegyezni. Mind a három pont a Dannebrog iránti tiszteletet szolgálja:
- Csak és kizárólag makulátlan lobogót húzz fel a nagyközönség előtt. Nyugalmi állapotban sem érintheti a földet, hiszen milyen tekintély sugallhat egy igénytelen, torzonborz Dannebrog?
- Továbbá, a zászló fel- és lehúzása ünnepi alkalom, melyet nem ám csak ukk-mukk-fukk hajtunk végre, hanem szépen, lassan, átszellemülve, ha lehet az egész család jelenlétében. Leeresztés után különösen koncentrálj az összehajtási műveletre, mivel szabályszerűen a fehér kereszt a piros háttér teljes takarásába kell burkolózzon.
- Végezetül, a zászlót semmi szín alatt nem biggyesztjük ki napkelte előtt, és lelkiismeretesen, a kettes pontban leírt módon, legkésőbb napnyugtakor gondosan, dánosan visszavonulót fújunk a bármikor szolgálatkész Dannebrog-nak.
Most, hogy lefektettük az alapokat a dán nemzeti zászló használatának fortélyairól és szerepének fontosságáról, már csak egy valami maradt hátra, mégpedig az, hogy megsúgjam: ha meg akarod olvasztani egy viking kőkemény szívét, akkor szerezz be egy tucat jól behűtött, hamvas sört (lehetőleg hazait, hogy még nagyobbra dagadjon a májuk a nemzeti büszkeségtől), valamint egy dannebrog-os polót, bögrét, üdvözlőlapot vagy lufit (tök mindegy, úgyis csak a zászló jelenléte a lényeg), és biztos rögvest a keblére szorít, ahonnan aztán soha többé el nem enged.
Könyves Viki
Kolding, Dánia