Még mindig dübörög a Milánói Világkiállítás

EXPO.
Egy ideje már a csapból is ez folyik Olaszországban, na de Milánóban aztán végképp. Párizsi világkiállítás. Eiffel-torony. Satöbbi. Ismerősen cseng? Valami ilyenről beszélünk most is.

Május 1-jén – a Duomo főterén Botticelli és számos más híres művész közreműködésével tartott hatalmas koncert után – megnyitotta kapuit Milánó perifériáján a várva várt Milano Expo 2015, ami még október 31-ig lesz megtekinthető a nagyközönség számára. Lényegében egy hatalmas kiállításról van szó, ahol több, mint 130 ország képviseli magát a saját kis pavilonjával.

"Témája az étkezés, táplálkozás, biodiverzitás, megújuló energiaforrások és a fenntarthatóság."

Ezeket a felvetett címszavakat próbálja meg a kiállítás körüljárni, valamint minden ország a saját kultúrájával és otthoni forrásaival összekapcsolva bemutatni.

Tömegek és turisták milliói kezdtek el áramlani a világ minden tájáról az amúgy is már éppen eléggé nyüzsgő Milánóba.
A boltok tovább vannak nyitva, a metró gyakrabban jár, a városban már nehezen találni szabad hotelszobát, az árak megemelkedtek és az eddig nem igazán létező éjszakai közlekedés helyett megjelentek az éjszakai buszok.

(Fotó: Tárkányi Csenge)

EXPO - Ami összehozza a nemzeteket

A Duomotól tartó 30 perces metróút során már egy kezemen nem tudom megszámlálni, hogy hány különböző nyelvet hallottam.

A hosszadalmas – bár viszonylag jó kedélyű, hiszen Olaszországban vagyunk – sorban állás után segítőkész önkéntesek osztogatják a 3 nyelven is kiadott Expo térképet. Néhány selfie, hogy Y-generációs csemeteként legyen bizonyíték az itt jártunkról és már mehetünk is.

Bejutottunk a kiállító területre. Végre!
Az igazi kaland azonban még csak most kezdődik.

Az Expo sétálóutcája(Forrás: Tárkányi Csenge)

A "nulladik" pavilonon átverekedve magunkat – ahol mint egy bevezetésként kisebb-nagyobb prezentációk, leírások és látványosságok után egy átfogó képet kap az ember fia, akarom mondani lánya, a kiállítás céljáról és témáiról – szemünk elé tárul a hatalmas sétálóutca, amiről az országok pavilonjai nyílnak.

"Az ír pavilonból vidám ír zene szól, majd a belga pavilon mellett elhaladva friss sült krumpli illata csapja meg az orrunkat."

A lengyelek kövér, frissen érett eprekkel és mosolygós hoszteszeikkel invitálják a látogatókat, a franciákhoz gigantikus veteményeskerten keresztül vezet az út, az oroszok vodka és más nemzeti italaikkal próbálják az érdeklődőket elbűvölni. A brazil konstrukció pedig a maga sajátos "akadálypályájával" csábít kicsit s nagyot egyaránt, ugyanis a felső emeletre egy óriási kifeszített kötélhálón keresztül lehet többek közt feljutni.

Személyes kedvencem Ausztria installációja volt, ahol pavilonjukba egy kisebb erdőt telepítettek be, ezzel is felhívva a figyelmet a légszennyezésre és az értelmetlen erdőirtásra, amely egyre nagyobb problémát jelent rohanó világunkban. Katar is mély nyomot hagyott gyermeki énemben, ugyanis a népviseletük felpróbálása után helyi asszonyok készítettek henna tetoválást a vállalkozó szelleműeknek.

Részletes írást minden pavilonról írni sajnos nem tudok, mert a lista rettenetesen hosszú lenne és itt ülné(n)k holnapig. Aki teheti, annak ajánlom, hogy látogassa meg a kiállítást és tekintse meg saját szemével!

Minden, ami Belgium egy képen(Forrás: Tárkányi Csenge)

Azt azért mindenképpen érdemes megjegyeznem, hogy az előzetes látványtervek alapján Magyarország kreációja is bejutott a 10 legszebbnek ítélt pavilon közé.

A mi kis bemutatkozó épületünk az 'Alakor' fantázia nevet kapta és ránézésre egy bordára és az azt körülvevő két sámándobra hajaz. A pavilon előtt kürtöskalácsos bódé kecsegteti a nézelődőket.

"Az épületen belül elsőre szemet szúr a mennyezetről lelógó temérdek pirospaprika füzér, a középen fenségesen elhelyezkedő fekete zongora és a megannyi kép és videó a Balatonról és egyéb nemzeti értékeinkről körben a falon."

Pavilonunk továbbá időről-időre koncerteknek, néptáncbemutatóknak, illetve hagyományőrző- és egyéb programoknak ad helyet.

A magyar pavilon(Forrás: Tárkányi Csenge)

Az egész napos séta után az EXPO-n, fáradtan huppanunk a metró üléseire és csacsogva elemezzük a nap élményeit. Még pár percig élvezhetjük a nemzetközi hangulatot mielőtt visszatérünk a hétköznapok forgatagába, ki-ki más emlékekkel és mondanivalóval gazdagodva.

Véleményem szerint az Expo legnagyobb problémája mégis az, hogy a tényleges mondanivaló elvész a turisztikai látványcsinálás csinnadrattájában. Mindezek ellenére emlékezetes egy nap volt és megérte a sok sorbaállást és izzadást az olasz nap alatt!