Amikor valaki utazásra készül, úti céljául az érdeklődési körének megfelelően választ célországot. Van, aki csendes pihenésre vágyik, van, aki a tengerpartot választja; olyan is van, aki dzsungelkalandra vágyik, és van, aki a múlt örökségeit kutatja. Itt, Peruban, mindenki megtalálhatja a számításait, és aki az ősi kultúrák és a világ hét csodájának a megismerését tűzi ki célul, az biztosan nem csalódik. A nyaralásról sokan térnek úgy haza, hogy ezer fotó árulkodik arról, hogy megmászták a Machu-Picchu romjait, avagy jártak Trujillóban a Nap-Hold templomában, felkapaszkodtak a piramisok lépcsőin; mégsem tudják azt, hogy a helyi lakosság hűen őrzi és tovább viszi őseik hagyományát. Sokszor maga a perui nép sem tudja ezt; mondjuk úgy, hogy sokan nem tudják pontosan, miért is teszik, amit tesznek…
Az aranyláz a spanyol megszállással gyökeres változást hozott az őslakók életében. A spanyol vált az ország hivatalos nyelvévé, és a régi vallásokat felváltotta a kereszténység. Jelenleg az ország mélyen katolikus vallású. Legalábbis ők így tartják. Persze amikor a bibliáról kérdezem őket, bevallják, hogy még nem olvasták, de van otthon belőle egy példány. Vallási ünnepeik száma sokszorosa a miénknek; minden szentet megünnepelnek, és ilyenkor hatalmas tömegek kígyóznak az utcákon. A szentek feldíszített szobrait hűségesen viszik végig egész Limán, miközben a gyerekek delfines, cápás és sárkányos lufikkal szaladgálnak a tömegben. Szinte minden házban építenek egy kis szentélyt, amelyben helyet kap a kis szent szobrocska, aki segíti a ház népét: áldást, egészséget és pénzt biztosít a lakók számára. Mindezért cserébe nagy tisztelet illeti meg őt, a műanyag fejecskére a 16 fokos limai télben sapka kerül, nyakára sálat tekernek. Igazi családtagként van ő jelen. Amikor laikusként megkérdeztem a helybélieket a látottakról, és hogy ezt miért teszik, valamint megmutattam nekik a bibliai idézetet a bálványimádatról, egészen egyszerűen annyi volt a válaszuk, hogy azért nem értem őket, mert hogy ezek szerint én nem vagyok katolikus.
A húsvét ünnepe is merőben eltér a nálunk megszokottól. Azt persze itt is kevesen tudják, hogy a húsvét eredetileg nem katolikus vallási ünnep volt. Angol nyelven a húsvét ünnepét Easternek nevezik, amelynek kiejtése megegyezik Ishtar istennő nevével, aki a termékenység és szexualitás istennője volt, és ennek megfelelően a termékenység legfőbb szimbólumaként jelent meg a tojás és a nyúl. A kereszténység hittérítői azzal a problémával szembesültek, hogy az egyes népek makacsul ragaszkodtak az ősi ünnepeikhez, így vállhatott ez az ősi ünnep húsvéttá és Jézus feltámadásának ünnepévé. Mindettől eltekintve, jelenleg mi Magyarországon húsvét hétfőjét ünnepeljük, mint Jézus feltámadását, ezzel szemben Peruban az ünnepnap péntekre esik, és Jézus keresztre feszítését tartják számon. A rákövetkező hétfő számukra rendes munkanap. Sőt, statisztikailag kimutatott tény, hogy a legtöbb betörés és lopás ezen a hétvégén történik az országban. Néhány elkövető úgy magyarázta a tettét, hogy „Most Jézus halott, és nem látja a bűneimet.”
Húsvéti péntek Peruban(Fotó: Flickr/John Seb Barber)
A perui nép alapjában véve vidám természetű, imádják a baráti összejöveteleket, és minden lehetséges alkalmat megragadnak. Így azt sem meglepő, hogy akár a templomból kifelé jövet a mise után vesznek néhány üveg sört, és az utcán kézről kézre adják azt egyetlen pohár kíséretében. Fontos, hogy mindenki ugyanabból a pohárból iszik egymás után, körbe- körbe haladva. Ez olyasvalami, mint a békepipa. Ha velük egy pohárból iszol, akkor a csapat részévé válsz, beletartozol a baráti körbe. De a legfontosabb szabály, hogy a kitöltött ital utolsó cseppjeit nem szabad meginni, mert az hatalmas sértés. Poharukból az utolsó kortyot a mai napig a földre öntik, felajánlva azt a Földanyának. Ebből is látszik, hogy noha felvették a katolikus vallást, az ősi Isteneik tisztelete évszázadokon át is tovább él.
A régi kultusz maradványait őrzi az ayahuasca is, és érdekes módon jó néhány keresztény egyház is a vallási gyakorlataik alapjának tekinti a Banisteriopsis caopi indából készített teának rituális keretek között történő fogyasztását. Az ayahuasca használata több ezer évre nyúlik vissza, amelyet vallási és sámánisztikus célokra készítettek és fogyasztottak el. A szó jelentése nem más, mint „szellemi inda”, de hívják még a „lélek liánjának”, avagy a „halál kötelének”. Fogyasztását erős hallucinációs élmények kísérik és az ősi hit szerint ilyenkor kapcsolatba lépünk a szellemvilággal, majd ez által lehetővé válik a testi és lelki gyógyulás. Maga a hallucináció rendkívül erős, és általában jellemző rá a kígyó és a szellemi lények jelenléte. Sokan úgy tartják, hogy a fogyasztója a félelmeit és a hazugságait hányja ki, mások pedig azt állítják, hogy az átkot és a rontást. Ez utóbbi nagyon fontos a számukra, mert szinte minden helyi lakos erősen hisz az átkok és a rontás erejében, és azt állítják, hogy ezen mágiák nagyon elterjedtek Dél-Amerikában.
(FIGYELEM! Az ayahuascából főzéssel, vagy bármilyen eljárással kivont hatóanyag, a DMT fogyasztása bizonyos országokban, köztük Magyarországon is illegális!)
(Fotó: Flickr/Jairo Galvis Henao)
Persze sok apró, praktikus ötlet van még a tarsolyukban; és noha némelyikük valóban mosolyt csalt az arcomra, próbáltam azt komolyan venni, még inkább tisztelni a hiedelem világukat. Egyik este, amikor a vőlegényem hazaért a munkából, a vacsora után az elnézését kértem és fejfájásra panaszkodva lepihentem. Rövidesen utánam jött a szobába, és felajánlotta a segítségét, hogy ő pillanatok alatt el tudja mulasztani a fejfájásomat. Tréfásan megjegyeztem, hogy ismerem a fájdalomcsillapítók gyors hatását, azonban jómagam nem lelkesedem a gyógyszerekért, általában a jóga és meditáció híve vagyok. Saját nézeteim szerint a betegségek elsődleges okozója a nem megfelelő energiaáramlás a szervezetben. Mint aztán kiderült, eszébe sem jutott gyógyszert beadni nekem. Kezében egy tojást tartott, és teljes meggyőződéssel adta elő nekem azt a teóriát, miszerint a tojás „kiszedi” a fejfájást. Ellazulva kellett ülnöm egy kényelmes pozícióban, miközben ő a tojást körbe-körbe húzogatta a fejemen, a halántékomtól a fejtetőmön át a tarkómig, majd vissza. Miután egy két percen át ismételgette, keresztet vetett (tehát még ebbe is beépítették a katolikus vallást), majd egy pohár vízbe beleütötte a tojást, ami összeszedte a fejemből a negatív energiákat. Nézegette a pohár tartalmát, majd bölcsen megjegyezte, hogy a fejfájásomat egy ellenségem rontása okozta, de ő sikeresen megszabadított az átoktól. Jobbnak láttam nem vitába szállni vele, inkább egyszerűen megköszöntem a segítségét.
A perui dzsungelben(Fotó: Körömi Mária)
Olyat is láttam már, amikor valakinek a hajtincseit húzzák meg rendkívül erősen és gyorsan; véleményük szerint ez a stressz oldására jó, és elvezeti a szervezetben felgyülemlett feszültséget.
Egy dzsungel túrám alkalmával pedig egy helyi törzs arra tanított, hogy a felkelő napot kövessem a tekintetemmel, nézzek annak a közepébe. Ez sok mindenben segít nekem, de legfőképpen azért fontos az őserdőben, mert ha ezt követően egy kígyó kerülne az utamba, elegendő a kígyó szemébe néznem, az megriad és tovább áll anélkül, hogy megmarna. Ugyan találkoztam a túrák során ezen faj egyedeivel, de anélkül is tovább csúsztak, hogy a szemükbe nézhettem volna.
Mindenesetre tanulságként az megállapítható, hogy a kereszténység sem tudta eltörölni a Nap Isten tiszteletét, sőt, a perui pénznem nem más magyarra fordítva, mint új nap.
Körömi Mária
Lima, Peru
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Körömi Mária
Braun Henriett
