Peru legújabb csodája

Ha Perura gondolunk, biztosan eszünkbe jut a Machu Picchu vagy a Nazca vonalak, esetleg Iquitos, a város amely az Ayahuasca szertartás során szinte már turista központtá nőtte ki magát. De még kevés forrásból hallani, hogy valaki a Szivárvány hegyről is tudna.

Hogyan is lehetne, hiszen két évvel ezelőtt fedezték fel ezt az egyedi természeti jelenséget miután a globális felmelegedésnek köszönhetően a hó elolvadt és elénk tárt egy szinte földönkívülinek tűnő, szivárvány tájat. 

A hófödte csúcsok kezdete(Fotó: Braun Henriett)

A Vinicunca hegylánchoz tartozó Szivárvány hegy annyira új jelenség hogy még Wikipedia cikk sem íródott róla. Ennek köszönhetően a turisták még nem özönlötték el és aránylag olcsón megtekinthető. A hegy Cusco városától három órányi autóútra található így mi reggel 4 órakor indultunk el a szállodából. Egy tipikus perui reggelit követően az autó elvitt minket az utolsó végállomáshoz ahonnan elkezdtük a túrát. 

Indul a túra(Fotó: Braun Henriett)

A gyaloglás 4,100 méter magasról indult és egy gyönyörű, változatos 5 órás túra következett ahol nem csak sivatagos tájat hanem hófödte csúcsokat, lámák békés legelészését és sokszínű hegyvonulatokat is megtekinthettünk. 

Helyi település(Fotó: Braun Henriett)

A túra bár nem könnyű de nem is lehetetlen hiszen fiatalokkal, idősebbekkel és még egy 10 hónapos gyermeket cipelő anyukával is találkoztunk. Ha valaki mégsem bírná, a helyi lakosok 5000-6000 forintnyi összegért cserébe szívesen elszállítják a turistákat lóháton is. Bár én gyalog másztam meg a hegyet, nagyon szeretek lovagolni és visszafelé immár lassabb tempóban gyönyörködtem a tájban lóháton. 

Visszafelé lóháton(Fotó: Braun Henriett)

Körülbelül két és fél órás gyaloglás után, 5100 méter magasan megpillanthattuk ezt az egyedi és egzotikus jelenséget amit angolról lefordítva Szivárvány hegynek (Rainbow Mountain) vagy spanyolról a Hét Színű hegynek neveztek el (la Montaña de Siete Colores). A csodálatos látványt egy kicsit megnehezítette a hegy havas oldaláról fújó jeges szél ezért sajnos nem sok időt töltöttünk el a hegy tetején, de az a néhány perc is jutalomként szolgált a hosszú út után. 

Jutalom a nap végén(Fotó: Braun Henriett)

A lefelé vezető út már könnyebb volt a lovacskának hála, minden esetre elég fárasztó volt a túra a hidegnek és az oxigénben hiányos magaslati levegőnek köszönhetően. Így még az éjszakai elalvással sem volt gond. Ha legközelebb Peruban jártok, ne felejtsétek el meglátogatni ezt a tájat, nem fog csalódást okozni.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!