Bangkokba érkezésünkkor a mikrobusz a repülőtéren tett le minket, innen a Skytrainnel (magasvasút) utaztunk tovább a szálláshelyünkig. Egy éjszakát töltöttünk el a thai fővárosban: délben érkeztünk meg, felfrissülés után meglátogattuk a várost, majd másnap reggel repültünk is haza Ausztriába.
Utca Bangkokban(Fotó: Laslavic Tímea)
Három különlegessége volt a bangkoki tartózkodásunknak: egy különös helyen szálltunk meg, városnézésre indulva egy különös járművel utaztunk, majd este különös kosztot kóstoltunk meg (illetve csak a párom, én nem).
A bangkoki Baiyoke Sky Hotel(Fotó: Laslavic Tímea)
A Baiyoke Sky Hotelben laktunk: a 85 emeletes épület Bangkok legmagasabb épülete és délkelet-Ázsia legmagasabb hotelje. Mi"csak" az ötvenvalahányadik emeleten aludtunk, de jártunk a legfelsőbb pontjain is: ott működnek az éttermei (vacsoráztunk, illetve reggeliztünk), illetve van egy olyan emelete is (a hetvenhetedik), amely belépő ellenében szabadon látogatható és körös-körül ablakai vannak, tehát nem csak a szálló vendégei élvezhetik a kilátást. Ezzel akad azonban egy kis gond: mivel a turisták ugyanazt a bejáratot, illetve ugyanazokat a lifteket használják erre a célra is, mint a szállóvendégek, nagyon nagy a bolondéria, és ha te, mint vendég fel- vagy le akarsz menni a lifttel, komoly tolongásnak vagy kitéve. Elég rossz érzés volt állandóan nyomorogni a felvonóban meg a folyosón. Illetve külön kihívás volt lejutni a hotel elé cigarettázni: azért nem semmi nyolcvan emeletet"utazni" egy kis füstért, ráadásul - mint mondtam - emberek rengetegének közepén. :)
Kilátás vacsora közben(Fotó: Laslavic Tímea)
Nagyon megérte viszont, mert a kilátás klassz volt már a mi szobánkból is, ráadásul early booking lévén a szállás egyáltalán nem került sokba, különösen bangkoki viszonylatban. Kevesebb, mint 70 eurót fizettünk a szobáért, és ebben benne volt mindkettőnk reggelije is. Nagy mínuszként könyveltem el viszont, hogy nem volt ingyenes internet a szobában, csak a recepciónál; ott meg olyan sokan lógtak rajta, hogy alig működött. Ez egyébként szinte egész Bangkokban így volt, nem találtunk ingyenes wifit úton-útfélen, ahogyan az Európában szokott lenni. Döbbenettel töltött el továbbá, mekkora szmog van a városban: ezt eddig csak hallomásból ismertem, de most volt alkalmam látni. Reggel kinéztem az ablakon, lőttem két képet, majd elmentünk reggelizni. Amikor visszajöttem, ismét bámészkodtam egyet az ablakból - már egyáltalán nem volt olyan tiszta a"kép", mint egy órával korábban. A szmog szemmel láthatóan ellepte a várost. Elgondolkoztunk azon, hogy mennyit vívunk például Nyugat-Európában mindezek ellen, mekkora összegeket fizetünk a légszennyezésért, itt meg akár 30-40 éves járművekkel is járnak, semmilyen korlátozás nincs...
Nem felhő, nem köd: szmog(Fotó: Laslavic Tímea)
Na de mit láttunk a városból? Édeskeveset, mert hatalmas, és dög meleg volt. Fojtogatott a hőség. (És a bűz is helyenként.) Volt egy képzeletbeli listánk - pl. meg akartuk nézni az úszó-piacot is , de oda már csak azért sem jutottunk el, mert mi kora délután indultunk el a városba, oda meg reggel kellett volna menni. (Másnap reggel pedig azonnal a repülőtér felé vettük az irányt.) Szétnéztünk a hotel környékén, bementünk egy kisebb mallba, mert vásárolni is szerettünk volna, de hamar kijöttünk, mert"taposták" benn egymást a fiatalok, nem tudtunk nyugodtan nézelődni. Ha valóban érdekel Bangkok, akkor mindenképpen több mint egy napra van szükség, már csak a legfontosabb látnivalók kipipálására is - nekünk egy fél nap alatt épp csak egy kis kóstoló jutott. De beértük ennyivel is.
Vigyázat, zsebtolvajok!(Fotó: Laslavic Tímea)
Streetfood Bangkokban(Fotó: Laslavic Tímea)
Megszokott látvány: mosogatás az utcán(Fotó: Laslavic Tímea)
A környéken tett kis séta után a királyi palota felé vettük volna az irányt. Metró nem ment arra, a tuk-tukról pedig ekkor még nem tudtuk, hogy olcsó. Ezért ahogy nézegettük a térképet, rájöttünk, hogy a vízen tudjuk a legkönnyebben megközelíteni. Úgy tűnt, a hotel közvetlen közelében kellene lennie egy megállónak és hogy a hajó a célpontunkhoz elég közel tenne le. Megkerestük a megállót, és meg is találtuk, íme:
Hajóra várnak(Fotó: Laslavic Tímea)
Jól látható a képen, hogy sűrűn járnak a hajók - három is érkezik közvetlenül egymás után. Így a tömeg tulajdonképpen perceken belül eltűnt - igaz, azonnal érkeztek is mások. Az egyik legjobb döntés volt ezzel a hajóval utazni. Nemcsak, hogy gyorsan megtettük a kívánt utat, hanem egy hatalmas élményben is volt részünk. Amit az elején nem tudtunk, az az, hogy ezt a vízi járművet csak a helybéliek használják, a turisták nemigen merészkednek fel rá. Nekem is kikerekedett a szemem a megállóban, amikor láttam, mekkora sebességgel érkezik meg a hajócska a megállóba, és hogyan ugranak ki meg be az emberek. Kérdezősködtünk, hogy miként válthatunk rá jegyet, és nagyon furcsállottuk, amikor azt mondták, hogy a magán a hajón. Miként? - gondoltam, hiszen akkora tömeg volt rajta mindig, képtelenség volt ott egy jegyszedőnek mozognia, és úgy tűnt, ideje se lett volna mindenkitől elvenni a pénzt és átadnia a jegyet. De ez tényleg így volt. Kis segítséggel felkerültem a hajóra. Még a megálló őre is segített a kezét nyújtva, hogy beszálljak, mert látta, hogy kissé meg vagyok illetődve és félek, hogy a Chao Phraya koszos vizében landolok. Azonnal indult is a hajó és a jegyszedő valóban azonnal jelentkezett. 30 eurócentnek megfelelő bahtért váltottunk jegyet. Hatalmas zajjal és hatalmas sebességgel haladtunk, mindenfelől becsapódott a járműbe a koszos víz, elképzelni nem tudtam, miféle baktériumleves lehet ez a fekete színű folyó. Volt is a hajó szélén egy takaró-féleség, amelyet mindig tartott valaki, ha az illető leszállt, akkor mindjárt akadt egy másik utas, aki átvette a feladatot. Úgy, ahogy, de nagyon működött a dolog, egymás után következtek a megállók, ki- és beszálltak a helyiek, mi pedig valahogy nagyon élveztük az egészet. Még a Chao Phraya folyó szagát is.
Narancssárga mellényben: a jegyszedő(Fotó: Laslavic Tímea)
Itt adja át a jegyet és a visszajárót(Fotó: Laslavic Tímea)
A jegyszedő a hajó SZÉLÉN, kívül járt körbe-körbe (lásd a fenti képet)! Nagy hozzáértéssel, biztonságban mozgott, be-benyúlt és átadta a cetlit, illetve átvette a pénzt, visszajárót adott, mindezt pillanatokon belül, miközben a hajó nagy-nagy sebességgel haladt és csapkodta a koszos vizet. Ritka egy élmény volt, egy olyan utazás, amilyenben még nem volt részünk. Nagy kár lett volna kihagyni! Főleg, hogy egyben volt alkalmunk látni a folyó szélén felhúzott lakokat is, amelyeket a következő, mobiltelefonnal készült kis videóban látni (meg azt is, milyen gyorsan és zajosan haladt a hajónk):
Megérkeztünk Bangkoknak egy olyan részébe, ahol a turisták járnak. Itt már szép és rendezett volt minden, de azért volt még káosz is bőven.
Útkereszteződés(Fotó: Laslavic Tímea)
Megy mindenki, amerre lát(Fotó: Laslavic Tímea)
Egy templom előtt(Fotó: Laslavic Tímea)
Egy utca(Fotó: Laslavic Tímea)
Még meg kellett tennünk gyalog is egy kis utat a királyi palotáig, ezért közben besötétedett és már nem is tudtunk bemenni, zárva volt. Megnéztük kívülről, de mivel a gépem nem készít jó képeket rossz fényviszonyokban, egyetlen normális fotóm sincs erről.
A királyi palotánál(Fotó: Laslavic Tímea)
Elfáradtunk, ezért tuk-tukba szálltunk. Kiderült, hogy ha ügyesen alkudozunk, olcsón is meg lehet úszni. Szuper volt az utazás! Elvitt minket a 32 méter magas, álló Buddha-szoborhoz (Wat Intharawihan templom) - ami elég közel volt -, hogy legalább ezt lássuk, ha már nem jutottunk el az arany-, a smaragd- vagy a fekvő-Buddhához. Az út 70 bahtba, azaz kb. 500 forintba került.
Wat Intharawihan templom(Fotó: Laslavic Tímea)
Innen tiszta véletlenül, séta közben kerültünk Bangkok egyik, turistákról hemzsegő utcájába, ahol a férjem - akkor még csak vőlegényem - nagy örömére végre találtunk tücsköt-bogarat... szó szerint. Én nem éltem a lehetőséggel, sőt, miután lefotóztam a szóban forgó standot, be is mentem egy üzletbe, hogy ne kelljen látnom, miként lakomázik a párom. Hernyókat, tücsköt és skorpiót vett és evett, itt látni a tányérját:
(Fotó: Laslavic Tímea)
Ha nem vásárolunk, a fotózásért fizetni is kellett volna (10 bahtot, azaz kb. 70 forintot), így azonban ingyenes volt a kis shooting.
A skorpió túl kemény, a hernyók és a tücsök viszont ízletesek voltak - mondta. No comment.
Bangkok egy sétálóutcája(Fotó: Laslavic Tímea)
Talpmasszázs közvetlenül az utcán, rakáson(Fotó: Laslavic Tímea)
Este a szemetet kiteszik az utcára(Fotó: Laslavic Tímea)
Ezután végigsétáltunk az utcán, megnéztük az üzleteket, a teraszokon lakomázó turistákat, a street foodot és masszázst kínáló helybélieket, majd amikor elegünk lett ebből az egyvelegből, ismét tuk-tukba szálltunk. Egészen a hotelig vitt el a taxis, ami egyáltalán nem volt közel, mégis ez csak mindössze 100 bahtba, azaz kb. 700 forintba került. Jobb közlekedési eszközt el sem lehet képzelni a forróságban (még este is nagyon meleg volt): gyors is és kellemesen szellős is, nagyon jókedvűen üldögéltünk az úton és abszolút ajánljuk! Kihagyhatatlan, egyébként is nagyon hozzátartozik Ázsiához!
Tuk-tuk(Fotó: Laslavic Tímea)
Illetve kihagyhatatlan maga Thaiföld, a mosolyok országa. Bangkokra azonban több időt szánjatok, mint mi - ha érdekelnek a látnivalók úgy mélyebben is. De így is megérte. És el kell mondanom, hogy lényegében biztonságban éreztem magam a szigeten is, és a fővárosban is, és bár állandóan szenvedtem a hőségtől és a párás levegőtől, ez egy sikeres vakáció volt. Ha lehet, egyszer mindenkinek el kell mennie egy ázsiai országba!
A sorozat további részei:
Laslavic Tímea
