Téves azt hinnünk, hogy a jólét mindig összefügg a környezetvédelemmel: a fejlődő országokban sokszor a szükség kényszeríti rá az embereket a megújuló energiák használatára. A nyugati országok mintájára, Ecuador Loja városa is belátta, hogy ez az út a fenntartható, ezért is él összhangban a körülötte levő csodás természettel.
Környezettudatosság tekintetében a fejlődő Ecuador déli része különleges helyet képvisel, a város vezetősége ugyanis kiemelten fontosnak tartja a környezetvédelmet. Mivel az ország déli részén az Andok húzódik végig, így a hegyvonulat és a tengerszint feletti magasság miatt is elég változékony az időjárás az országban. Ezt kihasználva Loja Villonaco nevű részébe szélmalmokat telepítettek, melyek a város energiaellátásának kb. 40%-át biztosítják.
Villonaco, szélerőmű park(Fotó: Wiltor Trece)
Bár Loját az ecuadoriak hidegnek tartják, magyarként egy-két 6 fokos reggel még nem olyan vészes, hiszen a hőmérséklet általában itt is 20-30 fok között mozog napközben. Éjszaka hónaptól függően már nagyobb ingadozások vannak. Az országban szeptembertől kezdődik a szárazabb időjárás, amely egészen február-márciusig tart. Nincs azonban érezhetően kevesebb csapadék, az egyetlen különbség, amit tapasztaltam, hogy míg márciustól mindennapos az eső, addig a száraz időszakban átlagosan heti 3-4-szer esik. A régióban szinte minden háztömb tetején van esőgyűjtő, tehát a háztartások az esővizet is felhasználják.
Utcakép, Loja(Fotó: Flickr/thornet_)
Ami az ivóvizet illeti, Lojától nem messze, busszal egy órányira található Vilcabamba, ahol a helyiek szerint a legegészségesebb az ivóvíz. Az ott lakók közt gyakori, hogy többen a 100 éves kort is megélik, és a helyiek a magas kor elérésének magyarázatakor a vízre esküsznek. Bár Lojában is lehet kapni Vilcabambában palackozott ivóvizet, a kistérségi önkormányzat idén a város vízvezetékeinek teljes felújítását rendelte el, ezzel is csökkentve a műanyag palackok használatát. A másik intézkedés, amelyet a kisváros támogat, az a vízdesztillátorok vásárlása azok számára, akik a felújítások ellenére sem bíznak a csapvízben, de szeretnék csökkenteni háztartásukban a műanyag felhasználást. Azoknak pedig, akik maradnak a palackozott víznél, új 20 literes palackokat csak üres palack ellenében lehet vásárolni, illetve a nem visszaváltható palackokat gyűjtőpontokon, vagy kihelyezett műanyag hulladékos konténerekben kell gyűjteni.
A vezetőség háztartás szinten is kötelezővé tette a szelektív hulladékgyűjtést. Eszerint minden háztartásban két szemetesnek kell lennie: egy a biohulladéknak és egy minden egyébnek. Ezekért meghatározott rendszerben jön a kukásautó: hétfőn, szerdán és pénteken a biohulladékot gyűjtik be, kedden, csütörtökön és szombaton pedig az „egyebet”. Ezt viszont nem mindenki engedheti meg magának, hiszen csak a szemétgyűjtők kb. 30-40 dollárba kerülnek. Más fejlődő országokban (és nemcsak) például anyagilag is támogatja a városvezetés a szelektív szemétgyűjtést, itt ellenkezőleg: aki nem vásárolja meg a háztartási kukákat, megbüntetik, vagy enyhébb esetben nem viszik el a szemetét. Az viszont mindenféleképpen fontos és dicsérendő, hogy a kukásautó naponta körbejárja a várost, így gyakran van lehetőség szemétürítésre, és főleg a biohulladékra gondolok itt, lévén egy viszonylag meleg éghajlatú település, ahol hamar ellepik a bogarak a komposztálható szemetet. Ugyanígy parkokban, közterületeken is kétféle hulladéktárolóval találkozunk, tehát azt kell mondanom, hogy viszonylag sok európai város tanulhatna a fejlődő Loja példájából.
Csak szelektíven!(Fotó: Flickr/Vilseskogen)
A végére hagytam a kedvenc témámat: a farmi piacot. Szombaton és vasárnap Loja két különböző pontján is van farmpiac, mely nemcsak hogy olcsó termékeikről híres (egy dollárért 8 tojást, 20 banánt vagy akár 50 citromot is kaphatunk), hanem arról is, hogy a termelők szinte kizárólag a majdnem szomszédos Saraguróról és a környékbeli településekről érkeznek, ahol a lakosság 90%-a indián. Míg otthon körbe kéne kérdezgetnem, hogy hol és mikor van őstermelői piac, itt a helyi piacon mindig hirdetik a farmi piacot. A hétvégi piac egyébként nemcsak a legolcsóbb és legfrissebb gyümölcsök-zöldségek lelőhelye, de időnként kulturális eseményeket szerveznek itt, és ismerősök találkozóhelye is egy-egy ebédre, falatozásra. Ami különösen szimpatikus, hogy miután az áruk nagy részét felvásárolták, a város vezetése ismét gondoskodik a maradékok eltakarításáról, az utcák tisztításáról, így a délután közepére már olyan tiszták a terek, mint amilyenek az őstermelői piac előtt voltak!
Zárszóként még annyit említenék meg, hogy igazán szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen biztonságos, fejlődő és tiszta városba sodort a szél! Izgalmas európai szemmel látni a környezetvédelem kiemelt fontosságáért tett lojai igyekezetet.
Borítókép: Loja (Fotó: Flickr/Rick & Irene Butler)
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy sztorid? Legyél a szerzőnk!
Böröndy Elza
